A darab Janus Pannonius utolsó, elképzelt óráit vetíti a néző elé. A nagybeteg költő Medvegrádban haldoklik, menekülés közben. A legyöngült ember belevizionálja a körülötte lévő, őt gondozó cselédekbe, szobahomályokba a múltját, így az ifjúságát, illetve a férfikorát. „Félvíziók” ezek, melyek a színpadi betegágy-jelent és a főszereplő történésekben gazdag múltját derengetik át egymáson. Megjelenítődnek a ferrarai évek, a fiatal Csezmiczei János kamaszéveinek erotikájával átitatódva, a korai erotikus epigrammaköltészetét is megidézve, illetve dramatikus formát kapnak a Guarino mester mellett eltöltött pályára állító esztendők.
A mű középpontjában mégis Mátyás király és Janus Pannonius püspök, kancellár küzdelme áll. Valójában nem tudjuk, csak sejthető, miért tört össze a bizalom közöttük, miért állt Vitéz János (akit ekkora már saját várába száműzött a király) nagybátyjával a lázadó nemesek élére.
A vízióiban megjelenő, királlyal folytatott vitájában mindkettőjük érveit megismerjük, képzelt összecsapásuk azonban nem dönti el, valóban igaza van-e Mátyásnak, aki hatalmi törekvésekkel vádolja bizalmasát (amennyiben a fiatalkorú Kázmért sikerül a pártütőknek Mátyás ellenében trónra ültetni, úgy a gyámja, aki feltehetőleg Janus Pannonius lett volna, s gyakorlatilag királysággal felérő hatalomhoz jut), illetve a kancellárnak, aki a külpolitikát a belső viszonyok normalizálása elé helyező Mátyást a nemesek iránti érzéketlenséggel, hálátlansággal vádolja. Kettejük viszonyában felbukkan a férfibarátság szerelemre emlékeztető hevessége, illetve sértődő hidegsége. Természetesen, nem kikerülhetően benne foglaltatik viadalukban a művész és a politikus, a költő és az államvezető szemléleti, alkati különbözősége, illetve a reneszánsz hívőjének és annak egyik legfontosabb magyarországi képviselőjének eltávolodása a reneszánszot csak felesége kedvéért meghonosító, valójában középkori politikai módszereket alkalmazó félbarbár királytól. Így véljük – az aktualizálás fölösleges beemelése nélkül – nem csak aktualizálhatónak, de nagyon is aktuálisnak ezt a tematikát.
Janus a darab zárlatában nyugalomra talál, amikor a korosabb cselédnőben Borbálát, az anyját véli fölfedezni, akihez férfikorában is szívesen ellátogatott pihenésre, meditálásra. Harcát megvívta a királlyal, és alul maradt a küzdelemben. Már csak a halál várhat rá, akkor is, ha Mátyás feltehetően nem bántotta volna hajdani hívét, nem oltotta volna ki az életét, legfeljebb a hatalom centrumából távolította volna el.
