Mindentudás Színházi Egyeteme – Fellini Országúton

Federico Fellini az európai filmművészet egyik legnagyobb és legeredetibb rendezője. Fantasztikus képi gazdagsága, világának színessége bámulatos. Az emberi lélek sokrétűsége, az álmok, az emlékképek kavargása éppúgy helyet kap benne, mint a XX. századi történelem (Amarcord), az alkotóművész dilemmái és válsága (Nyolc és fél), a modern nagyvárosi élet luxusa (Édes élet), egy világváros atmoszférája (Fellini – Róma), a szerelem és a házasság szélsőségei, a pszichológia rejtélyei (Júlia és a szellemek), vagy mint az utópia (Nők városa), egy történelmi alak köré szőtt fantáziakép (Casanova), az első világháborúba rohanó Európa egyfajta, igen eredeti megidézése (És a hajó megy), és mint a korai filmeknek a realizmushoz közelebb álló, egy olasz kisvárost bemutató csibészei, bohémei (A bikaborjak, A csaló), egy prostituált keserves csalódása (Cabiria éjszakái). És még nagyon sok minden. Sokféleképpen értelmezhető képek nagyszerű színészek által megelevenítve, Nino Rota zenéjével kísérve. Mindig marad benne valami meghatározatlan, szavakra lefordíthatatlan, minden néző által másképpen értelmezett lebegés. Filmjei ezért élnek és hatnak ma is. Eltűnik bennük a valóság és a képzelet közötti határ.

Az 1954-ben készült Országúton a művész és a clown között von párhuzamot, miként Ingmar Bergman első jelentős filmje, a Fűrészpor és ragyogás is (1953). A clown, a mutatványos, a cirkusz Fellininél a modern művészet emblémája. „Kezdetben a film vásári látványosság volt, én pedig még mindig egy kicsit annak látom” – mondta Fellini, de ez azt is jelenti, hogy nemcsak a cirkusz, hanem a művészet helye is foglalkoztatja a modern társadalomban. És az érzelmek, a szeretet, az áldozat és a megváltás lehetősége.

Az Országúton története a tengerpartról indul és oda érkezik vissza. Közben hősei hatalmas változásokon mennek keresztül. A kicsit együgyű, naiv, ártatlan lány, a bohóc Gelsomina (Giuletta Masina csodálatos alakítása) nővé, felnőtté válik. A Bolond (Richard Basehart) bölcsességének és más élményeknek a hatására közel jut a spirituálishoz. Halálának hírére az állatias, kegyetlen, durva Zampano (Antony Quinn), az erőművész mélyen megrendül, katarzist él át az elhagyatott, sötét tengerparton. Egyedül Gelsomina jósága tudott áttörni Zampano érzéketlenségén, brutalitásán. Azaz mégis vehet más irányt az ember fejlődése, talán lehetséges a megváltás. Ezért általános érvényű a történet: nem egy adott korszakhoz, helyhez kötődik.

Nagyon érzelemgazdag, érzelmeket ébresztő, szeretni való film. A kritikát megosztotta (sokan bírálták, amiért Fellini eltávolodott a neorealizmustól), a közönség viszont mindig, mindenütt szerette.

A film elnyerte a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját, és a velencei filmfesztivál Ezüst Oroszlán díját.

Az esemény ingyenesen látogatható!