Katona József nem érhette meg a Bánk bán színházi ősbemutatóját, már három éve a föld alatt nyugszik, amikor 1833. februárjában barátja, Udvarhelyi Miklós jutalomjátékul választhatja a darabot. A meg nem értett, elveszett, újra feltalált, betiltott „nemzeti dráma” elindul a mítosszá válás útján; aminthogy a Bánk bán színpadtörténete is szorosan összekapcsolódik a magyarság legnagyobb örömeivel, legfájóbb szenvedéseivel. A közönség kívánatára tűzik műsorra 1848. március 15-ének estéjén, önkényuralmak idején a cenzúra tilalomlistáját vezeti, színháznyitások és bezárások ünnepi eseményeit szépíti. A Békéscsabai Jókai Színház március 11-én mutatta be a Bánk bánt Szabó K. István rendezésében, Demeter Andrással a címszerepben.
Ez az ármányokkal és intrikákkal teli szerelmi-történelmi dráma komoly kritikája az idegen elnyomásnak, éppen ezért a mai napig aktuális. Nem kell különösebb élettapasztalat ahhoz, hogy erős párhuzamokat vonjunk a darabban történtek és az életünkben lejátszódó folyamatok között, mindenki akaratlanul találhat (és talál is) áthallásokat színpad és mindennapi élet között.
Az előadásban II. Endre király szerepét Presits Tamás, Gertrudis királynét Kovács Edit, Ottó meráni herceget Czitor Attila, Melindát Földesi Ágnes játssza. Mikhál bánként Mészáros Mihályt, Simonként Katkó Ferencet, Peturként Bartus Gyulát, Myskaként Csomós Lajost láthatja a közönség. Biberachot Tege Antal, Tiborcot Jancsik Ferenc kelti életre. Rátkai Erzsébet jelmezei szándékokat, állapotokat, viszonyokat rögzítenek, nem kötődnek a történet valós idejéhez. Mira János díszlettervező történelmi korokat és a mai kort idéző játékteret állított színre. Verebes Ernő zeneszerző egy archaikusan kortárs zenét írt egy sokféleképpen megszólaló kamarazenekarra. A gyerekkórus ellenpontként hat a nagy drámában, csúfolódó árva gyerekek ők, akik szimbolizálják az ország sorsát. Három zenész pedig stilizált népzenét játszik a színpadon. Az előadást márciusban és április legelején láthatják a nézők.
Fotó: A-Team/Nyári Attila
