Húsz esztendeje, 2003. április 22-én hunyt el színházunk egykori színművésze és igazgatója, Gálfy László. Idézzük fel az emlékét!
Gálfy László 1928-ban született Tiszasason, Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Az Országos Színészegyesület Színészképző iskolájának elvégzése után magánszínházaknál kezdte pályafutását, később vidéki teátrumokban játszott. Alapító tagja volt a kaposvári Csiky Gergely Színháznak, majd Szolnokra került. 1966-tól haláláig a Jókai Színház művésze, 1990-től két esztendőn át igazgatója volt, a Városházi Esték megszületésénél is bábáskodott, városunk művészeként ismerték el a munkáját Jászai Mari-díjjal 1986-ban. Bár többször hívták vissza Budapestre játszani, hűséges maradt a színházunkhoz. Liliomfitól Lear királyig számtalan szerepet megformált. Szakmai tudása, művészi hitelessége, embersége és bölcsessége színészgenerációk példaképévé emelte.
Az életrajz mögött lássuk most meg az embert!
A társulat tagjai rendkívüli emberként emlékeznek rá. Nagyra tartották, a tiszteletet nem kellett kivívnia: mindig elegáns alakjáról manapság is odaadással mesélnek. Mélyen átélt alakításait sokan ma is emlegetik, különösen, ha feleségével, Felkai Eszterrel játszhatott együtt. Igazgatóként, tapasztalt művészként mindenkit meghallgatott, ugyanakkor sosem törekedett arra, hogy önmagát előtérbe helyezze. A munkatársaira figyelt, a fiatalokat támogatta, megerősítette a hivatásukban, személye összekötötte őket a régi színészgenerációkkal. Összetartotta a társulatot, a színház dolgozóinak kirándulást szervezett, ahová a családtagokat is meghívta. A gyerekeket rajongásig szerette. Még tapasztalt művészként sem panaszkodott a kemény próbákra, zokszó nélkül játszotta el ugyanazt a jelenetet sokadszorra is. A bemutatandó darabokról előzetesen kikérte a művészek és a háttérmunkások véleményét, mindenkivel mint egyenrangúval beszélt. Gálfy Lászlóban munkatársai a rendkívül tájékozott embert tisztelték, aki nemcsak a színház világában, hanem egyebekben, többek között a szőlészet-borászat témakörében is jártas volt. Szabadidejében, tájelőadások előtt kártyázni is nagyon szeretett és tudott, a fiatalokkal pókerezett, az idősebbekkel ultizott, de a bridzsben is jeleskedett. Szeretett nevetni, akár darab közben is, ezért néha megtréfálták. Nyugdíjba vonulása után csak keveset játszott, a kertészkedésben lelte örömét.
Manapság a neve a családja és Fekete Péter egykori igazgató által 15 éve alapított Gálfy gyűrű-díj kapcsán lehet ismerős a nagyközönség számára: az évad rendezőinek felterjesztése alapján mérlegelve egy öt tagot számláló, minden évben változó tagságú zsűri határoz az elismerésről. A Gálfy gyűrű-díjat 2022-ben Katkó Ferenc vehette át.
Gálfy Lászlóra tisztelettel és szeretettel emlékezünk!
(A visszaemlékezés megírásában nyújtott segítségükért köszönettel tartozom Bojczán István nyugalmazott műszaki vezetőnek és Lakatos Károlynénak, a társulat örökös tagjainak, valamint Mészáros Mihály, Csomós Lajos és Gerner Csaba színművészeknek. A cikk megírásához színházunk archívumának Mennyei társulat című fejezetét is felhasználtam.)
Szilágyiné Szabó Ágnes
