Néma csend honol a Békéscsabai Jókai Színház nagyszínpadának nézőterén, a hangulat emelkedett, csakúgy, mint a hőmérő higanyszála. Az ő szeretetteljes lénye tölti be melegséggel a teret, miközben sorra felidéződnek színpadi alakításai.
Az óriási vásznon kivetített önmaga látható a mécsesekkel megvilágított színpadon, éppúgy, mint annak idején, amikor még fizikai valójában állt ott. Kollégák, barátok, munkásságának rajongói, színházszerető emberek adják át egymásnak csendben a nézőtéri székeket, folyamatosan váltva egymást szombat délután kettő és öt között.
Érzékeny, sokoldalú páratlan tehetségű színész, de ami ennél talán még fontosabb, EMBER volt ő, így nagybetűvel, akit már évek óta nélkülöznünk kellett. Tudjuk, hallottuk, olvastuk, sokan ott voltunk, amikor utolsó útjára kísérték, mégsem akarta, tudta befogadni senki a tényt, hogy már nincs köztünk.
A vége felirat helyett ez áll a vásznon: Kara Tünde: 1974 – 2019. A kétszer kettő józansága látni ezt. Mellbevágóan végérvényes és visszavonhatatlan. A tudatig hatol. Most mintha csak parancsra, mintegy varázsütésre, mégis megtörténik az elengedés. Mi ugyan búcsúzunk, de alakításainak emléke örökre velünk marad. Isten veled Tücsi, köszönet mindenért!
Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM
