Bodor Péter egyetemi docens Művészetpszichológia a színházban című előadásával folytatódott a Mindentudás Színházi Egyeteme február 5-én este a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Hogyan segíthet a pszichológia a művészet megértésében, illetve mit nyerhet a pszichológia a művészettől? Két különös világ kapcsolatának és kölcsönhatásainak bemutatását, a szakterület jellemző fogalmainak magyarázatát ígérte az előadó, közben az alkotáslélektan és a műbefogadás elemzésébe is betekintést nyújtott. A pszichológiát és a művészetet az emberi önismeret egy-egy módjaként határozta meg, érintette a művészetterápia, pszichoanalízis, őrült és zseni témakört is. (Niedzielsky Katalin írása)
Kovács Edit színművész, esztéta az olasz Eugenio Barba Kísérletek színháza című könyvéből egy olyan idézetet hozott bevezetőként, amelyből kiderül, hogy a nézők a színházi előadás szereplői, az alkotás résztvevői. „Egyazon térbeli és sokszor helyzetbeli valóságba is elmerülve, a színész megszólítja a nézőt, néma szereplőként bánik vele. Beszél hozzá, megérinti, állandóan körülveszi, konkrét és rettenetes fizikai jelenlétének az igája alatt tartja. A színésznek tudnia kell, milyen szerepbe éljék bele magukat a nézők. A színészi cselekvéseknek azt kell sugallniuk a nézőknek, hogy alaposan meghatározott szerep statisztái. A nézők mindenkor integráns részei az előadás struktúrájának. A színpadi mágia, a lehetetlennek a nyilvánosság előtt történő megvalósítása, olyan hatás létrehozása, amelyet a néző képtelen megismételni.”
Az idézet után az est házigazdája bemutatta Bodor Péter habilitált egyetemi docenst, aki Békéscsabán született, az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia szakán szerzett diplomát, majd a Janus Pannonius Tudományegyetemen szociálpszichológiából doktorált, később az ELTÉ-n habilitált. Jelenleg az ELTE Társadalomtudományi Kar, Szociálpszichológia Tanszék docense, de tanított a Pécsi Egyetemen és a Károli Gáspár Református Egyetemen is, előadó volt Bécsben, Washingtonban, Párizsban és Athénban.
A művészetpszichológia mint tudományág meghatározása előtt Bodor Péter fogalmi magyarázatokba kezdett. Mint mondta, az egyik lehetséges kapcsolat a két terület között, hogy a pszichológia elemzi a művészetet, a fordítottja pedig az, amikor a művészet ihleti a pszichológiai definíciókat. Előfordul, hogy pszichológus egy bizonyos műalkotás szereplője, vagy a mű létrehozásában játszik szerepet a pszichológia, mint például a szürrealista festőknél.
Magyarul lélektan, de mi a lélek? – tette fel a kérdést az előadó.
– Nem egyszerű meghatározni, mi az a lélek, mint ahogyan azt sem, mi az egészség, a társadalom, a cigány, a jó élet. Nehéz ezeket a fogalmakat értelmezni, de foglalkozni kell velük. „A viselkedés és a mentális folyamatok tudományos tanulmányozása” a lélektan Atkinson szerint. De a definíció csak orientál, nem több! – figyelmeztetett Bodor Péter.
Ki a pszichológus? Aki pszichológiával foglalkozik, nem ért semmihez, arról beszél, amit mindenki más tud, sarlatán. Mint sámán belelát a lelkekbe, megmondja, hogyan legyünk boldogok – hallottuk a meglepő érvelést. Aztán szerencsére a megnyugtatást.
– Az igazság a kettő között van, annyi bizonyos, hogy a pszichológus az önismeretre próbál inspirálni, és ebben talán többet tud, mint a sarlatán. Akad pszichológus, aki elméletben nagyon jó, okos, mégsem tud másokon segíteni. S akad olyan is, aki bár keveset tud elméletből, mégis képes segítséget nyújtani.
Gyakran emlegetik a pszichológiát – mondta az előadó -, mint valami hibridet, amely a természettudomány és a bölcsészet között van. Odabent a lelket parcellázza, idekint a tevékenységi területeket, intézményeket, így a művészetet is elemzés tárgyává teszi.
Hogyan kapcsolódik pszichológia és művészet? A pszichológia elemzi a művet, vagy inspirációt kap tőle. A művészetpszichológia három nagy területre osztható: alkotáslélektan, műalkotás- és befogadáslélektan. Az alkotáslélektannal kapcsolatban elhangzott: Lombroso álláspontja volt, hogy az őrült és a lángelme azonos, közel van egymáshoz, de ez mára megdőlt. Ma már tudjuk, hogy sok őrült nem tehetséges, és van tehetség, aki nem őrült. Ezt a problémát Révész Géza részletesen elemezte, bebizonyította, hogy nincs erős összekapcsolódás. Mégis miért a tévhit? Bodor Péter szerint a művész sokkal hozzáférhetőbb a nyilvánosság számára, jobban szem előtt van, többet tudunk róla, mint más szakmák képviselőiről.
– A műalkotás elemzésére szolgál a narratív pszichológia, amit László János alakított ki. Az Egri csillagok szereplőit nézte, a cselekedeteket, jelzőket. Azt találta, hogy az olvasók a pozitív tulajdonságokkal azonosultak. A másik narratív szemléletre példa: Illés Anikó a történelmi festményeket vizsgálta. Kiderült, hogy a magyarság nagy sorsfordulóiról az emberek sztereotípiákat őriznek, úgy tartják, amikor a magyar gyengébbek voltak, akkor is ők győztek.
A befogadás lélektanában a szemmozgást vizsgálta szintén Illés Anikó. A tekintetkövető kamera megmutatja, a kép mely részén meddig időz el a szem, a szakértők jobban tudják, mit néznek, a laikus azt hiszi, hogy a képzőművészeti alkotásnak a fotót kell utánoznia.
A pszichoanalízisről elhangzott, hogy cselekedeteinket a libido (kéjvágy) és a morbido (halálvágy, gyűlölet)
befolyásolja, és az analitikus megpróbálja visszavezetni tevékenységünket ezekre a vágyakra. Freud a lefojtott, ki nem élt szexualitást először a szimbólumokkal magyarázta. A bennünk rejtett, letiltott motívumok nem tudnak kitörni, a művész mindezt nemesített alkotássá teszi, ez a szublimáció. A néző azonosul, megdicsőül, ez a katarzis, amit átél, s közben lereagálja az elfojtott vágyakat. Úgy is mondják, ez az álruhás kiélés.
– Bizonyos kutatások szerint Leonardónak nem voltak kapcsolatai nőkkel, felesleges energiáit áttette az alkotásra, kutatott, ahelyett, hogy nőket szeretett volna. Ha más célra cserélik az emberek az energiáikat, az indulatok tünetekhez vezethetnek – magyarázta Bodor Péter. – A pszichológia sokat tanult a művészettől, onnan vett át bizonyos tapasztalatokat, belátásokat. Freud Oidipusztól kölcsönözte a konfliktust, Mead a szerepmegértést, Goffmann az én-prezentációt, tehát a megfigyeléseket, eljárásokat. A pszichodráma, a színház nagyon jó terület az átvételre, erre a felismerésre épül Moreno alkalmazott pszichológiája.
A művészetben gyakori téma a pszichológia vagy a pszichológus maga. Sartre könyve Freudról, Nicholson Száll a kakukk fészkére kötete, Anthony Burgess Tematikus narancs című filmje, amelyben a gonoszt pszichikai eljárásnak vetik alá, hogy meggyógyítsák.
A másik oldal, amikor a művészetben jelenik meg a pszichológia, a műalkotás létrehozásának eszköze pszichikai eredetű, vagy a pszichológia mint a művészeti tevékenység forrása, eszköze jelenik meg. A lappangó álom, manifesztálódó álom témakörben Dali Álom képét, József Attila Szabad-ötletek jegyzékét említette szabad asszociációként az előadó.
Összefoglalóként hallottuk: a művészet és a pszichológia különböző módokon fonódik össze, ebből egyetlen terület a művészetpszichológia; mindegyik egyszerre hagyomány és képzelet tere, és fontos, hogy az emberismeretet célozza.
Bodor Péter előadását irodalmi részletekkel zárta, Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című regényéből olvasott fel, valószínűleg Jung tételének illusztrálására, amely szerint álmaink, elfojtott vágyaink leginkább képekben, metaforákban jelennek meg. Néhány lokálpatriótát felkavart a vita, hogy a városerdei vasútnál hol van kanyar és hol nincs, de mivel nem túraútvonal volt a téma, ez alighanem mellékes.
A Mindentudás Színházi Egyeteme sorozatban legközelebb március 5-én Újváriné dr. Illés Mária Mozart Don Giovanni című operájáról, a karakterek zenei ábrázolásáról tart előadást. Az operából részleteket is hallhat a publikum Galambos Hajnalka ének- és Rázga Áron zongoraművész előadásában.
Niedzielsky Katalin