Szinte hihetetlen, hogy hetvenöt éves, az viszont nagyon is kézzelfogható, hogy negyven évadon át örvendezteti meg a Békéscsabai Jókai Színház közönségét. A Békés Megyéért-díjjal kitüntetett Jancsik Ferencet kérdeztük.
– Pesti fiú vagy, amatőr színészként kezdted, a Metró Klubban. Mesélj ezekről a daliás időkről!
– Színházat csináltunk a Metró Színpadon, ahol a Metró együttes is fellépett… Halász Péterék, a Pinceszínház, a Szkéné. El akartunk szakadni a hagyományos színházaktól, és bérletes előadásokat játszottunk. Aztán egy avantgárd színházi fesztiválon, ahol a Magyar Passiót adtuk elő, elnyertem a legjobb férfi szereplő díját. A főiskola tanárai alkották a zsűrit, gyakorlatilag fel voltam véve. Csak nem mentem el a felvételire. (nevet)
– Milyen út vezetett Békéscsabára?
– Elkísértem a barátomat Kecskemétre, a Katona József Színházba, és Radó Vili bácsi engem is felvett. Itt két évet játszottam, Miskolcon egyszer kettő, aztán még egy évet, és Kaposváron is egyet. Onnan jöttem Békéscsabára. Itt mindenkivel dologoztam: Tomanekkel, Hoduval, Várday Zolival: mi voltunk az ifjak. Most a fiatalokon a sor.
– Negyven évadot játszottál végig.
– Itt ez a negyvenedik. Egyébként negyvenkilencet!
– Nagy darabokban, kiváló partnerekkel dolgoztál együtt. Az összes Ibsenben, és az operettől a Csirkefejig. Mik voltak a legkedvesebb alakításaid? Ha lehetne, újra játszanád őket?
– A szerepek korban behatároltak, így aztán nemigen lehet már játszani őket. A legkedvesebb darabom: Görgeytől a Komámasszony, hol a stukker, szerettem a Vízkeresztből Malvoliót, a Zenekarból a Karmester voltam, a Nórában Rank doktor. Játszottam vagy száznyolcvan-egynéhány darabban. Abból ötvenet szerettem, a többit meg azért csináltam, hogy ezeket eljátszhassam.
– Az a jó a színészetben (mint az írásban), hogy életünk végéig lehet csinálni. Kiváló férfiszerepek vannak az érettebb korosztálynak is. Most A Megfeszítettben vagy tanítvány, a Kakukkfészekben nézhetünk meg (amiben már egyszer játszottad Cheswicket). Hogy lesz tovább? Milyen feladatokkal szeretnél foglalkozni? A hivatás megengedi-e, hogy pihenj?
– Legközelebb egy mesedarabban játszom, de ezekben a járványtól sújtott időkben nehezen lehet bármit kiszámítani. Most a fiataloké a jövő! Valamikor filmrendező (is!) szerettem volna lenni, kikeresgetem a filmeket. Összejövök az ismerősökkel, haverokkal – és kocsmázunk!
– Jó egészséget kívánok neked az egész társulat nevében!
(Szilágyiné Szabó Ágnes)
