Önálló zenés estjére várja a közönséget Paczuk Gabi október 18-án, 19-én és 20-án 19 órától a Művész Kávéházban. A színésznő 1992-től 2008-ig játszott a Jókai színházban, drámai szerepekben és zenés előadásokban, emlékezetes marad többek között az Ármány és szerelem Lujzája, Jeanne d’arc és Evita alakítása. Zenés estjével utoljára 2009-ben szerepelt Békéscsabán, visszatéréséről, új műsoráról telefonon beszélgettünk.
– Sokan emlékszünk rád, a békéscsabai szerepeidre, az utolsó zenés estre, és örömmel fogadtuk az új fellépés hírét.
– Én is nagyon örülök, hogy újra felléphetek Békéscsabán. Úgy éreztem, maradt még bennem sok minden, amit akkor, a legutóbbi esten nem tudtam kiteljesíteni. Persze hosszú idő telt el azóta, sok év, az életem sokat változott, és főleg a szemléletem. De úgy érzem, mostanra megérett a dolog, sikerült megfejtenem a kérdőjeleket, megválaszolni a kérdéseket, amiket akkor még nem tudtam. Mostanra érett lettem, és remélem, kijönnek majd a válaszok, a megoldások.
– A Te ötleted volt az est, vagy a színház meghívott?
– A nővérem agyából pattant ki, hogy újra elővegyem azt a műsort. Én meg erre azt mondtam: Miért ne?! Nekiálltam, hogy megtanuljam, felhívtam Seregi Zoltán igazgatót, és nagyon örült az ötletnek, mindjárt meghívott.
– Ha jól értem, új programmal készülsz.
– Teljesen újjal! Ez a műsor nem hasonlít majd egyáltalán a régihez, ahogyan én sem hasonlítok már a régi önmagamhoz. Máshogy tanultam meg, másképp csinálom, teljesen más lesz. Új rendezés, új díszlet, minden új. Ennyi év alatt mindenki változik. Én nagyon sokat változtam. Biztosan megkérdezik: hol voltam eddig? Erre sok mindent tudnék mondani, de az az egyszerű válaszom, hogy most megyek, bemutatkozom, megmutatkozom.
– Valóban felnőtt azóta egy korosztály, amelynek tagjai nem láttak a színpadon, nem emlékeznek rád, de az idősebb színházlátogatók nem felejtettek el.
– A fiatalok nem ismernek, és régen voltam ott, az idősebbek is elfelejthettek. Ezért mondtam, és ezt komolyan gondolom: úgy megyek, mintha teljesen a nulláról kezdeném.
– Milyen érzés visszatérni, Gabi?
– Különös érzés. Nem tagadom, hogy bizonyítani szeretnék. Saját magamnak szeretnék megfelelni, és mindig ez a legnehezebb feladat. Volt pillanat, amikor azt hittem, nem kell már nekem a színészettel foglalkozni. Aztán rájöttem, hogy mégis. Itt vagyok, nekem még dolgom van. A színészet a dolgom. Szeretnék vele teljessé válni. Nem mások kárára, hanem a saját magam hasznára lenni. De főleg örömöt szerezni a nézőknek, akik eljönnek, hogy meghallgassanak. Most Köröstarcsán lakom, onnan jövök. És hozom magammal a teljességet.
– Szeretettel várunk!
Niedzielsky Katalin
