STÚDIÓSZÍNHÁZ SÍK TEREM   Csikós Attila: Két összeillő ember zenés színmű Domján Edit és Szécsi Pál szerelméről költői képekben szerelmi fantázia      Domján Edit  Komáromi Anett Szécsi Pál  Nagy Róbert     Korrepetítor: Galambos Hajnalka              Zongorán kísér: Papp Gyula     Rendezőasszisztens – Súgó – Ügyelő: Lakatos Viktória     Rendező: Tarsoly Krisztina   Dalszerzők:  Aldobolyi Nagy György, Auth Endre, Domenico Modugno, Enrica Bonnacort, Havasy Viktor, Ivanovici, Máté Péter, Mészöly Dezső, Neményi Tamás Antal, S. Nagy István, Szécsi Pál, Tomsits Rudolf, Vadas Tamás, Vándor Kálmán, Varga Kálmán, Vass Valéria, Wolf Péter   Az előadást az UMPA Ügynökség engedélyezte.       Próbakezdés: 2019. május 7. Bemutató: 2019. november 22. 

A Békéscsabai Jókai Színház Jókai Szalonja kézműves műhellyé alakult november 9-én 13 és 15 óra között, a délutáni előadásra érkező gyerekek alkothattak kissárkányokat. A teátrum számára mindig fontos volt, hogy a gyermekeket különböző módon megszólítva közelebb hozza az előadásokhoz, saját kreativitásukat használva alkotó résztvevői legyenek a bemutatóknak. Így Kerstin Slawek – Dorotty Szalma – Gulyás Levente: Sárkány a szekrényben című sárkánykrimijéhez kapcsolódva a családi bérlettel rendelkező gyermekek elkészíthették saját sárkányukat, mielőtt megnézték a zenés mesejátékot. A Jókai Színházon belül működő Színitanház végzős divat- és stílustervező hallgatói nemcsak a kreatív műhely előkészítésében vettek részt, hanem Komáromi Anett színművésszel – aki a zenés mesejátékban Alima dadus szerepét játssza – segítettek a gyermekeknek a különböző sárkányfigurák megalkotásában is. A színház műhelyében készült kissárkányok a gyermekszobák díszeivé válva emlékeztetnek majd a kézműveskedés után megtekintett előadásra. Fotó: Lipták Szabolcs/ A-TEAM  

A Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában a Kállai-díjas Kadelka László Kautzky Armand Jászai Mari-díjas színművésszel beszélget november 15-én 17 órától. A nagy sikerre való tekintettel a Jókai Szinház közkívánatra újra műsorra tűzi Alan Jay Lerner -Frederick Loewe: My Fair Lady című musicaljét november 15-én 19 órakor és 16-án 15, illetve 19 órakor. Higgins professzor szerepét Kautzky Armand játssza. A színművész életútjáról, színházi és szinkronszerepeiről, valamint természetesen a musical mostani bemutatójáról tudhatnak meg érdekességeket a Tereferére ellátogatók.

Darvasi László Magyar sellő című regényének bemutatójára várják az irodalomkedvelőket november 11-én, hétfőn 18 órára a Művész Kávéházba. A Békéscsabai Jókai Színház, a Körös Irodalmi Társaság és a Bárka folyóirat estjén Darvasi László íróval dr. Elek Tibor irodalomtörténész, főszerkesztő beszélget a szerző szépirodalmi munkásságáról és a közelmúltban megjelent Magyar sellő című regényéről. A rendezvény a Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával valósul meg.  

Egy színházalapítás viszontagságai címmel jelent meg Merő Béla Fehér Rózsa-díjas rendező legújabb könyve, amelynek bemutatója november 20-án, szerdán 18 órától lesz a Művész Kávéházban. A szerzővel a Kállai-díjas Kadelka László beszélget, közreműködik Kerek Vivien. Merő Bélának rövid időn belül ez már a második színház- és kultúrtörténeti könyve. A Volt egyszer egy… Reflex Színpad címmel arról a társulatáról írt, amelyet 1970-ben alapított és a rendszerváltásig Zalaegerszeg meghatározó kulturális színfoltjaként működött. A mostani, az Egy színházalapítás viszontagságai című könyv a székelyudvarhelyi színház alapításáról, kezdeti éveiről, kulisszatitkairól szól, értékes kordokumentum, amely az erdélyi magyar színjátszásba is betekintést ad.

A gondolkodó, a világ dolgaira válaszokat kereső emberek számára nagy élmény volt dr. Földváry Miklós István habilitált egyetemi docens Hit, rítusok, vallástudomány című előadása november 4-én a Mindentudás Színházi Egyetemén. Az ELTE Vallástudományi Tanszékének vezetője a vallás összetett fogalmát, mai világban elfoglalt helyét magyarázta, a kereszténység újrafelfedezéséről, elvilágosodásról és a közmegegyezés elvesztéséről is beszélt. Történelmi áttekintésével egészen mai korunkat meghatározó jelenségekre adott értékes válaszokat. Kovács Edit Jászai-Mari-díjas színművész, esztéta, a sorozat házigazdája ezúttal is a témához illő idézettel köszöntötte a közönséget a Sík Ferenc Kamaraszínházban. „I.e. 500 körül Xenophonész kijelentette: csak egy Isten van, aki sem alakjában, sem gondolataiban nem hasonlít a halandókra. Platónban úgy fogalmazódott meg az Isten-kép – ő a jó-nak nevezte -, mint minden tudás forrása. Az Istenség fényében nem csak megismerhetjük a megismerhetőt: létét is tőle nyeri a megismerhető, az Istenségtől, aki rangban és hatalomban a legfőbb létező.                                                                                             A görög filozófusok tudták, hogy a többistenhitet csak a szokás állandósította, mert hiszen a természetben csak egy Isten van. Ez az Isten szemmel nem látható, nem hasonlít senkire, semmiféle ábrázolatban fel nem ismerhető” – írja Karl Jaspers, a XX. századi német egzisztencialista filozófus az ókori görögökről. Arra az izgalmas kérdésre, hogy mit jelent a XXI. század emberének a hit, az előadótól vártuk a választ. Földváry Miklós István bevezetőjében Bartók Bélára hivatkozott, aki – mint mondta -, a népzenéhez fájdalommal fordult, a kultúra elvesztését siratta. Az előadás első részében a mai világot jellemző deszekularizációról, a vallás visszatéréséről beszélt, a másodikban arról, hogy a kereszténységet az európaiak mint saját vallást újra felfedezik, a harmadikban pedig a rítusok mint vallásos cselekvés, hit, etika, gondolatok összefüggéseiről. Kijelentette, hogy a vallást Európa elgyászolta, ez a legvallástalanabb földrész, degenerált módon közelítünk a valláshoz, az ember csak abban toleráns, ami nem érdekli. A művészet azonban nem ismer kegyelmet, a vallási tolerancia érdektelenség eredménye, a szomszéd vallását toleráljuk, a saját vallásunk híveit kevésbé. Ha vallásról beszélünk, hittel gondolkodunk a világról, etikáról, erkölcsökről – ez elmélet, provokatív szóval agytúltengés. Ilyenkor elgyászoljuk, hogy nincs közmegegyezés, mindenkinek a semmiből kell felépíteni magát – jelentetti ki az előadó. Majd az ógörögökkel folytatta, akik mind egyformán ógörög vallásúak voltak, ellentétben az európaiakkal.     A régi népeknél (görög, egyiptomi) a vallás a kultúrával azonos volt, a primitív népeknél, az európai folklórban és történelemben nincs is világi társadalom. Amint a vallás kikerül a közéletből, a helyére lép valamilyen program, ami befolyásol értéket, cselekvést. Innen nem éles a határ vallásos és világi kultúra között – jelentette ki Földváry Miklós István. Majd a  nyelvi gesztusokkal folytatta, amik szerinte önkényesek, az európai vallásosság, kereszténység része az európai életnek, de nem mindenki keresztény. Az európai kereszténységet politikai lózungnak nevezte, világias társadalomban élünk, és a hitetlenséghez legalább annyi hit kell, mint a hithez. A modern ember belátóbb, el kezd gondolkodni, mindentől meghatódik, a kereszténység ismeretlen ismerős, egyik vallás ismerete nélkül nem boldogulunk a másikkal, az embernek haza kell találni, meg kell találnia önmagát. A szeretet nem ideológia, az élmény, ahhoz érzéki tapasztalatok kellenek, a vallásról gondolkodás  agytúltengést jelent. A primitív népeknél cselekvő a vallásosság, nem ideológia, megfogható. A régi kultúra közmegegyezésen alapul, a vallásosság igaz hit, az embereket az köti össze, amit gondolnak, az ember test és lélek egyszerre – hallhattuk az okfejtést. A kereszténység a legrituálisabb vallás, a dolgoknak anyagi, testi aspektusa is van az érzékek mellett. A nyelv a legcsodálatosabb kulturális adomány, leginkább az irodalomban, az előadóművészetekben nyilvánul meg – szögezte le az előadó, majd a mai dolgokról beszélt. Európában elfelejtettük a közös tulajdonunkat, ettől van veszteségérzetünk, mert érthetetlenek vagyunk egymás számára, elvesztettük a közmegegyezést, jönnek a menetelések, amik egy irányba terelik a tömegeket. Az egész társadalomra jellemző a veszteségérzet, nincs közös nyelv, közös kultúra, jön egy valami, ami más, és mindenki rohan utána… Összegzésként azzal zárta előadását Földváry Miklós István, hogy érdemes a vallásosság fogalmát tágabban szemlélni. Az emberi kultúra alapja a vallás, ahol közös a tapasztalat, az élmény, fontos az önrevízió, nem igaz, hogy mindenki más érdekes, csak mi nem vagyunk azok. Mi ebből a talajból, közegből származnunk, nem szabad idegen maskarákban pózolni, ami a zavarodottsághoz vezet. Saját kultúránk megszeretése adhatja az otthonosság érzését. A vallás tehát nemcsak világnézet, társadalmi etika és életvezetési program, hanem az embert teljes érzéki valójában igénybe vevő cselekvések, azaz rítusok foglalata. Attól, hogy merev lemezen tárolunk adatokat, még nem biztos, hogy megmentettük a régi értékeinket a feledéstől. Földváry Miklós István előadását Bartókot idézve kezdte, és azzal is fejezte be: érzelmes fájdalommal nyúlt Bartók a népzenéhez, de hiteles módon életünk részévé el is tudta menteni. A legközelebbi előadás december 2-án lesz a Mindentudás Színházi Egyetemén, amikor Darvay Nagy Adrienn színháztörténész a Jókai Színház Liliom-bemutatójához kapcsolódóan Molnár Ferenc írói világába vezeti be a publikumot. Niedzielsky Katalin