III. Teátrum Neked! színházi fesztivál Zentán
Férfi és nő címmel tartottak cirkuszi-színházi előadást a magyarországi Fővárosi Nagycirkusz és a Békéscsabai Jókai Színház közös produkciójában a Zentai Teátrumi Napok harmadik estéjén.
Férfi és nő címmel tartottak cirkuszi-színházi előadást a magyarországi Fővárosi Nagycirkusz és a Békéscsabai Jókai Színház közös produkciójában a Zentai Teátrumi Napok harmadik estéjén.
Közönséges színésznőcskeként robban be Vanda Tamás életébe. Szerepeket próbál, játszik, arcait, énjét váltogatja, a teljes női eszköztárat beveti, hogy a férfi kezdeti fölényét lerombolja, meghódítsa, jellemét kiforgassa, lelke legrejtettebb bugyrait felszínre hozza, megalázza, végül istennőként hipnotizálja, uralkodjon fölötte. Másfél órás casting a kulisszák mögött, két személyiség élve boncolása az Intimtérben. Gondolatébresztő előadás; feltéve, hogy a publikum tudja követni a történéseket és hajlandó tükörbe nézni. (Niedzielsky Katalin kritikája) Az amerikai kortárs szerző, David Ives Vénusz nercben című színműve sikerdarab a Broadway-n, Várady Szabolcs fordításában 2012 óta játsszák Magyarországon. Főszereplője Tamás, a pályakezdő író, rendező, aki egy XIX. századi erotikus regény színpadi változatát akarja bemutatni, ehhez keres főszereplőt, de a meghallgatás sikertelenül végződik, aztán késve érkezik Vanda… Tamás darabjához egy osztrák nemesember, a jogot végzett író, Leopold von Sacher-Masoch 1870-ben megjelent, Venus in Furs című, életrajzi elemekkel átszőtt regénye szolgált alapul. A szerző nevéből származtatták a mazochizmus, a megaláztatáshoz, fájdalomszerzéshez kötött szexuális kielégülés fogalmát. Ilyen előzmények után a cím, Vénusz nercben (a szerelem, a szexuális gyönyör istennője), a 18 éven felülieknek hirdetett stúdióelőadás, ráadásul új helyszínen, az Intimtérben különleges színházi élményt ígér. A közönség a kulisszák mögött, egy hangtechnikai raktárban ül, ami nem rossz színtér egy castinghoz. Vörös mintás szőnyeg a kis színpad, a játszóhely, ami egyrészt a témától, másrészt a színészek és a közönség közelségétől, összezártságától intim. A rendező, Tege Antal neve alighanem garancia arra, hogy kivételes, de mégiscsak színházhoz méltó produkciót, nem pornót látunk. A két szereplő, a Vanda figuráját játszó Földesi Ágnes Villő és a Tamást alakító Czitor Attila újabb színvonalas előadással gazdagítja a repertoárt. A színpadi történés akkor kezdődik, amikor a meghallgatásnak vége, és Tamás készül haza a menyasszonyához. Ekkor esik be Vanda, meglehetősen szétszórt, közönségesen beszél és kihívóan viselkedik. A rendezőt már nem érdekli, de a nő akaratos, rámenős, kóstolgatják egymást, elkezdik próbálni a szerepeket: Vanda a regényből Vanda von Dunayew figuráját, Tamás pedig Herr Doctor Severin von Kuschemski alakját. Kiderül, hogy a színészjelölt tehetséges, felkészült, mint nő egyre több arcát mutatja meg sikerrel, és egymásba szeretnek. A szerepek és a sorsok, a színház és a valóság összefonódik, nehéz követni, kibogozni, hogy éppen Tamás és ez a modern Vanda, vagy a regényhős Vanda és Kuschemski beszélget-e. Tény, hogy a casting kiváló alkalom a szerepjátszásra, egymás megismerésére, a másik személyiségének, tudatalattijának feltárására. A férfi kezdeti fölénye és a nő kiszolgáltatottsága jelenetről jelentre változik, majd teljesen átfordul; minél jobban megismeri Vanda Tamást, annál inkább fölé emelkedik, kihasználja, miközben színésznői alkalmasságát bizonyítja, nőként hatalmába keríti, birtokolja, megalázza, istennővé magasodik, Vénuszként, Aphroditéként hipnotizálja a férfit. Igen, ez a hely, a régi klub, most Intimtér a hipnózis színtere! Régen, 2016 januárjában a Mario és a varázslót játszották itt, most a Vénuszt. Akkor Cipolla igázta le, alázta porig, fosztotta meg emberi méltóságától Mariót, most Vénusz teszi ezt Tamással: múltjának, személyiségének titkaival szembesíti, leleplezi, orránál fogva vezeti, rabszolgájává aljasítja. Tege Antal rendező merészen, mégis méltósággal, a jó ízlés határain belül kezelte a tabutémákat, végezteti az élveboncolást, a tudatalatti, a mély ösztönök feltárását, kivételes és kíméletlen tükröt tartva a nézőnek, amibe nem egyszerű belenézni, nincs is mindenkinek bátorsága szembesülni dolgokkal, pedig kell. A két színész, Földesi Ágnes Villő és Czitor Attila nagy bravúrral váltogatja szerepét, saját énjét, Ives és a regény figuráját, próbálja takargatni gyengéit, beleásni a másik lelkivilágába, leplezett perverziójába. Alakításuk hiteles, komoly teljesítményt nyújtanak a másfél órás produkcióban. Megdöbbentő, hogy mit képes kihozni egyik ember a másikból?! S mennyire lehet elmenni, mélyre ásni a másik lényének feltárásában, birtoklásában? Hová vezet az emberi szeretet, a szerelem, a másik iránti birtoklási vágy? Hol vannak az egészséges szerelem határai, mi történik, ha valaki túllép azon, ami még normálisnak mondható? Az előadás izgalmas szellemi, pszichológiai utazás, értéke, hogy ilyen fajsúlyos kérdéseket vet fel. Gondolatébresztő, de nem kioktató, inkább vicces, poénos. S végülis Vénusz ugyanolyan lazán távozik, ahogyan jött; csak közben volt egy casting, próba, játék. Felkapja a sporttáskát, és kilibben az ajtón. Itt menne le a függöny, ha lenne. Mire a kulisszák mögül a sötét udvaron átbukdácsolva, a színház kivilágított főbejáratán keresztül kijutunk az utcára, még nem teljesen vagyunk itt, a csabai éjszakában. De odáig már eljutottunk gondolatban, hogy a látottak nemcsak férfi és nő, két ember bonyolult kapcsolatára, hanem sokféle közösségi, társadalmi kötődésre, függőségre, összefüggésre világítanak rá. Niedzielsky Katalin Fotó: Nyári Attila, A-TEAM
A hosszú évek óta Budapesten megrendezett néptáncgála az idén először vidéken, a Békéscsabai Jókai Színház nagyszínpadán látható február 24-én 14 órakor. Az Ifjúsági Néptánc Antológia minden évben gálaműsor formájában mutatja be a megelőző év legszínvonalasabb koreográfiáit, amelyek többszöri zsűrizés után jutnak részvételi lehetőséghez. A programmal kapcsolatban Farkas Lilla szervező, az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület elnökségi tagja elmondta, hogy az egyesület mellett még egy másik országos civil szervezet, a Martin György Néptáncszövetség vesz részt a szervezésben, évente egymást váltva látják el a szervezői feladatot. Az idei szervező, az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület kapta meg a lehetőséget, hogy az eddig a Budapesti Thália Színházban bemutatott gálák után először vidéken, Békéscsabán rendezzék meg az antológiát. A szervezők számára fontos, hogy a műsor helyszínéül szolgáló megye egyúttal bemutathassa saját népi kultúráját, népi hagyományait. Ennek keretén belül a Békés Megyei Néptáncosok Szövetsége, Mahovics Tamás vezetésével egy szerkesztett műsort ad, amiben a Belencéres Néptáncegyüttes szeghalmi táncokat mutat be, az Eleki Hagyományőrzők eleki román táncokkal lépnek fel, dévaványai népzenészek Békés megyei muzsikát játszanak, valamint a szarvasi Tessedik Táncegyüttes szlovák táncokat mutat be. A Néptánc Antológia ez évi műsorában 15 koreográfiát láthat a közönség, amelyek közül kettő szereplő Békés megyei, a Bartók Táncegyüttes Békéscsabáról és a Berény Táncegyüttes Mezőberényből.
A Békéscsabai Jókai Színház Terefere programjának vendége február 22-én Koltay Gábor Balázs Béla-díjas, Érdemes művész rendező volt, akivel a Kállai-díjas Kadelka László beszélgetett. Koltay Gábor gyerekkori színházi és moziélmények hatására választotta a rendezői szakmát, amelyhez kisebb kerülő után jutott el. Bár már a Szent István Gimnáziumban eltöltött évek alatt olvasott filmes témájú könyveket és rendhagyó irodalomórákra rendezőket hívott meg, mégis először építészmérnöki diplomát szerzett, csak utána felvételizett sikeresen a Színművészeti Főiskola rendező szakára, ahol Makk Károly osztályában tanulhatott. A sokéves rendezőasszisztensi gyakorlatot egy első asszisztensi munkával letudta, és így viszonylag szerencsésen, hamar önálló filmhez jutott. Első önálló filmje a hatvanas évek meghatározó kulturális jelenségével, a beatzenével foglalkozott, amely lehetővé tette, hogy viszonylag alacsony költséggel, sok emberhez eljutó mozifilm készülhessen, amely Magyarországon az első koncertfilm is volt egyben, a legendás Illés együttest mutatta be. E munkája kapcsán ismerte meg Nemeskürty Istvánt, aki atyai jóbarátjává és szakmai mentorává vált a későbbiekben. Az ő javaslatára készült el az első magyar rockoperafilm, az István, a király, amely kultúrtörténeti siker volt és egyben a magyar nemzeti, történelmi tudat megformálója is. A rockopera zárórészében, miután megjelenik a táncosok hátterében egy 50 méter hosszú nemzeti zászló és felhangzik a Himnusz, a közönség 45 percig állva tapsolt a produkciónak. A rendező ennek a munkának a hatására döntötte el további történelmi tárgyú művek létrehozását, valódi történelmi tényeket feldolgozó dokumentum- és játékfilmek leforgatását. 1986-tól közel 20 évig a Margitszigeti Szabadtéri Színház igazgatója volt, párhuzamosan könyvkiadó vállalkozást alapított, Szabad Tér Kiadó névvel művészeti és politikai témájú könyveket publikáltak, többek között elsőként jelentettek meg könyvet Nagy Imréről és Hruscsov, a XX. Kongresszuson elmondott beszédéről. A kilencvenes éveket további nagy sikerű, történelmi filmek fémjelzik: a Julianus barát és a Honfoglalás, emellett feldolgozta a Trianoni békeszerződés eseményeit, illetve a kettészakított Komárom városának történetét is. A Terefere program egyik apropója volt, hogy Koltay Gábor jelenleg a Békéscsabai Jókai Színház stúdiószínpadán Alfred Hitchcock Psycho című filmjének színpadi változatát rendezi. A beszélgetés zárásaként nagyobb terveit is megemlítette, melyek történelmi témájúak: az 1944 nyarán történt, a zsidók deportálását leállító eseményeket, valamint az Árpád-ház közel 400 éves történetét szeretné filmek formájában bemutatni. Fotó: Ignácz Bence/A-TEAM
Teátrum Neked! címmel színházi fesztivált rendeznek február 20-ától 24-éig a Vajdaságban; a Békéscsabai Jókai Színház két előadással utazik Zentára. A Magyar Teátrumi Társaság és a Zentai Magyar Kamaraszínház ingyenesen látogatható rendezvénysorozata a személyes beszélgetéstől a mesejátékokon át a felnőtteknek szóló előadásokig kínál programokat. Szabó László, a társaság titkára elmondta: a harmadik alkalommal megvalósuló fesztivál célja, hogy Zentán is bemutatkozzanak a magyarországi színházak. A Nemzeti Színház, a Békéscsabai Jókai Színház, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház és a Fővárosi Nagycirkusz produkcióját láthatja a közönség Zentán. A fesztivál programja helyi előadásokkal is bővül. A Jókai Színház művészei a Zentai Magyar Kamaraszínházban február 23-án délelőtt 10 órakor Szarka Gyula-Zalán Tibor Az igazmondó juhász és az aranyszőrű bárány című mesejátékát, 19 órakor pedig Dario Niccodemi Hajnalban, délben, este című színdarabját adják elő. A fesztivál öt napján délelőtt a gyerekeket várják interaktív előadásokkal, az esti programban felnőtteknek szóló produkciók szerepelnek, a válogatás szempontja a sokszínűség volt. Beszélgetés lesz többek között Cserhalmi György színművésszel, Verebes Linda és Pindroch Csaba színművész tart előadást. A fesztivál a Nemzeti Színház Fodrásznő című produkciójával zárul február 24-én, vasárnap.
David Ives Vénusz nercben című színművének február 21-ei nagy sikerű premierje óta közkívánatra kerültek újabb előadások műsorra. A kortárs amerikai szerző darabját Tege Antal rendezte, Vanda szerepében Földesi Ágnes Villőt, Tamásként Czitor Attilát láthatja a közönség. A 18 éven felülieknek szóló darab középpontjában férfi-nő bonyolult kapcsolata áll. A történet egy castingról szól, ahol egy pályakezdő rendező-drámaíró új darabja főszerepére keres színésznőt. A különleges produkciót a régi színházi klubból kialakított új játszóhelyen, az Intimtérben láthatja a publikum február 22-én, majd március 5-én, 6-án, 7-én, 8-án, 9-én, 11-én és 12-én, az előadások 20 órakor kezdődnek az Intimtérben.
A Békéscsabai Jókai Színház és a Körös Irodalmi Társaság szeretettel meghívja Önt és kedves ismerőseit 2019. február 25. (hétfő) 18.00 órára, a Jókai Szalonba, az Alkotó-Társak sorozat legújabb estjére. Vendégeink: Csík Mónika és Sándor Zoltán
Ifjabb Sztojka Zoltán és Zenekara adta meg az alaphangot a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjáték február 21-én délután a Sík Ferenc Kamaraszínházban megtartott sajtónyilvános próbáján. Móricz Zsigmond színpadi művét március 29-én mutatja be a Békéscsabai Jókai Színház. Már a helyszín is jelzi, hogy zenekarral, táncosokkal erősített, népes szereplőgárdát vonultat fel az előadás, amelyet Katkó Ferenc színművész rendez. Az alkotókat és a közreműködőket Seregi Zoltán igazgató köszöntötte. Elmondta, hogy a Nem élhetek muzsikaszó nélkül bemutatója illeszkedik abba a koncepcióba, miszerint minden évadban legalább egy magyar klasszikust műsorra tűzzön a színház. Móricznak ez az örökzöldje kiállta az idő próbáját, és minden feltétel adott, nagyszerű a csapat, hogy jó előadás születhessen; külön öröm, hogy rengeteg kitűnő női szerepet kínál a darab – fogalmazott az igazgató, majd ismertette a szereposztást. Balázs, nyíri birtokos szerepét Csomós Lajos, Pólikát, a feleségét Csonka Dóra játssza, Zsani néni Kovács Edit, Pepi néni Fehér Tímea, Mina néni Nagy Erika lesz. Mészáros Mihály alakítja Lajos bácsit, Földesi Ágnes Villő Birit – hogy csak a legfontosabb figurákat soroljuk. Katkó Ferenc arról szólt, hogy szívesen ajánlotta bemutatásra ezt a darabot, mert nagyon érdekli a 19. század végi letűnő dzsentri világ. Annak pedig külön örül, hogy sikerült kitűnő zenekart megnyerni a produkcióhoz, így igazán jó hangulatú, vidám, pörgős előadás jöhet létre. Ebben a darabban nincs negatív hős, itt mindenki áldott jó ember – közölte a rendező. – Központi téma a férfi-nő kapcsolata, az, hogy mennyire tudunk kompromisszumokat kötni ahhoz, hogy boldogan élhessünk, illetve, ha szét is mennek a párok, mi kell ahhoz, hogy újra kibékülhessenek. Móricz legtöbb műve valamilyen valós eseményhez kötődik, ehhez egy 1914-es farsangi bál adta az ötletet, tehát megvan a saját igazsága a valós életből. Az 1880-as évek végi korhű jelmezeket Kiss Kata tervezte, a darab két helyszínen játszódik, a nyíri birtokon és Zsani néni házában. Katkó Ferenc azt is elmondta, hogy 99 százalékban autentikus magyar népzene szól, szabolcsi, nyírségi gyűjtésből. Az 1 százalék pedig Sík Ferenc legendás 1979-es filmjéből csendül fel. Ifjabb Mlinár Pál koreográfiája is autentikus magyar néptáncra épül, a rendező szerint olyan dinamikát szeretnének belevinni, ami felveszi a mai ritmust. Niedzielsky Katalin Fotó: Ignácz Bence/ A-TEAM
Koltay Gábornak szívügye a történelmi tisztánlátás, minden színházi és filmrendezése a nemzettudat építését szolgálja, művei fajsúlyos mondandót hordoznak. Hitchcock Pszichójával sem marad a thriller felszínén, sokkal mélyebbre ás: a világ dolgaira, lélektani és társadalmi összefüggésekre akar rávilágítani, vagy legalább elgondolkodtatni szeretné a közönséget. (Niedzielsky Katalin interjúja) István, a király, Webber Rekviemje, Verdi több operája az Aidától a Rigolettóig, Erkel Bánk bánja, Puccini Toscája. A Julianus barát, a Honfoglalás, a Sacra Corona, az Itt élned, halnod kell című film – felsorolni is nehéz lenne a Balázs Béla-díjas rendező, Érdemes művész teljes életművét. De a „veretes”, nagy sikerű alkotások után a Pszicho színre vitele a Békéscsabai Jókai Színházban meglepőnek tűnhet. Rendkívül gazdag életmű kötődik a nevéhez; de milyen szempontok határozzák meg, hogy melyik műfajban, színházi előadást vagy filmet alkot? Ez sok mindentől függ, a témától, a körülményektől, attól, hogy a mondandó kifejezésére filmen van-e lehetőség – azon belül játék- vagy dokumentumfilm, esetleg a kettő keveréke jön szóba – vagy éppen színházban. Függ attól is, hogy mire kérnek fel, vannak tudatos szándékok és véletlen, szerencsés mozzanatok. Én kezdettől mindenevő vagyok, sokkal több témával foglalkozom, mint amiből végül film vagy színházi előadás lesz. Ennek két oka van: nagyon sok minden érdekel, de már régen felmértem, hogy annak csak töredékét lesz lehetőségem életem során megvalósítani. Nagyon szeretek olvasni, aláhúzok, jegyzetelek, behajtom az oldalt, amit fontosnak tartok, elraktározom. S van még egy szempont: ez 1983, az István, a király fantasztikus élménye, ami az ember életében csak egyszer adódik! Az nem csak egy szerencsésen eltalált, jó zenei anyag, jó előadás volt, ahhoz kellett egy olyan politikai közeg is, ami olyanná tette, ami ’83-ban az egypártrendszerű diktatúrában valósult meg. Mindig is azt mondtam, hogy egy rockoperának normális körülmények között nem lehetett volna akkora hatása, de hát nem voltak normálisak a körülmények! Ha az ember felemelt egy magyar zászlót, sírtak az emberek, és iszonyatos tüntetés volt minden előadás végén; ezt nagyon nehéz elmondani egy mai fiatalnak. Akkor én ott megértettem, hogy az emberek lelkében milyen elképesztő érdeklődés van a történelem, a történelmi események iránt, mert azok elvoltak hallgatva vagy hazudva. Az igazi történelmi konfliktusokat nem értettük, nem tanultuk, Trianon három sorral volt elintézve a tankönyveinkben, annyi volt a fehér folt. Akkor én azt láttam, hogy az emberek őszintén akarnak beszélni a múltról, és eldöntöttem, hogy többnyire történelmi tematikával fogok foglalkozni. Ezt be is tartotta, és az akkori társadalmi légkörből következő várakozás nyilván folyamatosan táplálta azt a mély elhivatottságát, hogy a felvilágosítással előrébb lehet vinni a dolgokat, jobbítani az embereket. Ez a hit sugárzik nemcsak a műveiből, hanem minden interjúból, nyilatkozatából. Még ma is hisz abban, hogy a művészetnek ez dolga, hogy értékteremtő, irányadó legyen, a nemzeti öntudatra apelláljon? Ez nekem nemcsak hitem, hanem mély meggyőződésem. Én egy történelem iránt érdeklődő családban nőtem fel, édesanyám tanítónő volt, gyerekkorunktól fogva nagy hangsúlyt fordított arra, hogy – éppen a történelmi fehér foltok miatt nekem és az öcsémnek sokat beszéljen, könyveket adjon a kezünkbe, cipeljen előadásokra, kiállításokra, hogy amit az iskolában vagy a rádióból, televízióból nem tudtunk meg, így pótoljuk. Ez a „fertőzés” már otthonról jött, a történelmi érdeklődés már gyermekkoromban bennem volt, az István királyhoz is ez vezetett. Aztán mély meggyőződésemmé vált. Volt még egy meghatározó moziélményem gyerekkoromban, a mai napig emlékszem rá, soha nem fogom elfelejteni. Tizenéves általános iskolás voltam, és egy kalandfilmre a szüleim elengedtek az öcsémmel. A Cartouche című spanyol-francia-olasz filmet vetítették a nagyon fiatal Jean-Paul Belmondo és Claudia Cardinale főszereplésével. A főhős a gazdagoktól rabolt pénzt a szegények között szétosztotta, tőrbecsalták, le akarták lőni, elé ugrott a szerelme, ő halt meg. S akkor egy gyönyörű hintót telerakott virágszirommal, és benne a halott nővel a tó partjáról lassan beletolta a vízbe. S ahogyan ez a hintó szépen elsüllyedt megfelelő zenei aláfestéssel, azt vettem észre a moziban, hogy kerülnek elő a zsebkendők, és egyre többen szipognak velem együtt. Bőgött az egész mozi. Az villant át az agyamon hazafelé az utcán, hogy milyen fantasztikus foglalkozás lehet az, amivel el tudják érni, hogy vadidegen emberekről csinálnak egy történetet, levetítik Budapesten, és elképesztő hatással van mindenütt! Micsoda fantasztikus foglalkozás lehet az, amivel az emberek érzéseit megcsíped, befolyásolod, netán nemcsak az érzéseit, hanem a gondolatait is alakítod, tehát kommunikálni lehet nagyon sok emberrel! Ebben a színház és a film között van egy óriási differencia. A színház csodálatos élmény, de sokkal kevesebb emberhez jut el, mint egy hatásos film, amit hosszú évekig, évtizedek múlva is, ha jó, elővesznek és le lehet vetíteni. Ami már fiatal koromban bennem volt, az István után egyre tudatosabb lett, hogy igen, én nagyon szeretném befolyásolni az emberek gondolatait, ezért lettem filmes. Ami engem rendkívül foglalkoztatott és foglalkoztat ma is, azok a történelmi fehér foltok, személyiségek, események, amelyekről keveset tudunk, mert a huszadik század második felében elhallgattunk egy sor dolgot; amiről egyik nap beszélni lehetett, arról másnap egy büdös szót sem lehetett kiejteni. Sok-sok titok, elhallgatás, félelem jellemezte a mi életünket. Anyám mindig úgy eresztett útnak, hogy „amiről itthon beszélünk, arról a barátaiddal, az iskolában egy szót se, mert az apád állásával játszol”. „Nagyon figyelj, fiam, bárhol bármit mondasz, tudd, hogy a falnak is füle van!” A Pszicho egészen más műfaj. Robert Bloch regénye, Hitchcock filmje után milyen előadás készül a Jókai Színházban? Borzongató, izgalmas, érdekfeszítő, helyenként félelmetes előadást szeretnék, amilyen Hitchcock filmje. Ahogyan mondtam az elején, az ember életét sok tudatos szándék mellett szerencsés véletlenek alakítják, ilyen volt Seregi Zoltán igazgató felkérése a Pszicho megrendezésére. Olyan képtelen ötletnek tartottam, hogy gondolkodás nélkül igent mondtam. Óriási kihívás, hogy miként lehet egy világszerte és a magyar közönség által is jól ismert filmet hatásosan, jól megcsinálni. Ráadásul Hitchcock hatalmas nagy rajongója voltam, és egyik kedvenc filmrendezőm az a François Truffaut, aki a Pszicho-hullám egyik jeles személyisége, akinek Hitchcock mindene volt. Megnéztem hat Pszicho-filmet, de Pozsgai Zsolt színpadi műve nem egyik vagy másik film adaptációja, hanem az eredeti Robert Bloch regény alapján írt színpadi játék, ezt valósítjuk meg. Két alapvető változás van az eddigi történethez képest. Az egyik az, hogy az Anya, aki a filmekben nem jelenik meg, csak beszélnek róla, itt megjelenik egyrész a színen, másrészt Bates gondolataiban, idegrendszerében. A másik pedig az, hogy a női főszerep egy testvérpáré, Maryt a film elején meggyilkolják az ominózus zuhanyzós jelenetben, de a testvérét, Lila Crane-t ugyanaz a színésznő játssza, ami nagyon érdekes játéklehetőséget biztosít. Meglepne, ha a színpadi thrillerbe, borzongató játékba nem vinne mélyebb tartalmat, elgondolkodtató útravalót a nézőnek… Azt szeretnénk megmutatni, hogyan torzulhat el egy embernek az énje, idegrendszere, amit én nagyon aktuális problémának tartok. Hosszú idő óta tanúi vagyunk egy elképesztő tömegkommunikációs forradalomnak: van egy fantasztikus világ, technikai lehetőség, ahol elvileg az emberek közelebb kerülhetnének egymáshoz, de gyakorlatilag nem ez történik, hanem iszonyatos falak épülnek közéjük, és gyengül az idegrendszerük. Az alapvető emberi értékek, amelyek egy szerves fejlődés következtében egy társadalmat, emberi közösséget kellene, hogy jellemezzenek, elsatnyulnak; eltűnik a tisztesség, becsület, felelősségérzet, szeretet, család, szolidaritás, tolerancia a másik emberrel szemben, és szétesik a világ körülöttünk. Ebben az egész Pszicho-történetben nem arról van szó, hogy megidézünk egy hatvanas évekbeli Amerikát, hanem – abból kiindulva – olyasmiről szeretnénk beszélni, ami itt van körülöttünk, azokról a családi drámákról, amik Magyarországon, Európában arról szólnak, hogyan sérülnek az emberi kapcsolatok, amelyekkel ezt a világot jobbá lehetne tenni. Bízom benne, hogy a néző nemcsak borzong és kétszer ötven perces izgalomban vesz részt, hanem elgondolkodik, és ez a színház lényege! Amikor hazamegy, beszélgessen arról, hogy is van ez nálunk, segítsen a színház és ez a darab megérteni a világot! S ha meg tudom érteni, akkor az én kis szűk környezetemben jobbá is tudom tenni, bizonyos értékekre fel tudom hívni a figyelmet. Bízni kell abban, hogy ezek az értékek összeadódnak, máshol is ezt gondolják, és képesek nagyobb léptékben is megváltoztatni a világot. Ilyen szempontból ez a Pszicho is – az én felfogásom szerint – szervesen illeszkedik abba a történelmi gondolkodásmódba, amiről beszéltem korábban. Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM
Egy új, 18 éven felülieknek szóló előadásra készül a Békéscsabai Jókai Színház. David Ives: Vénusz nercben című darabja kétszereplős színmű, amelyet Tege Antal rendez. Az előadást először február 20-án láthatja a színházkedvelő közönség. Fotó: Kugyelka Attila
Folytatódik a Jókai Színház Terefere sorozata: február 22-én, pénteken 17 órától Koltay Gábor Balázs Béla-díjas, Érdemes művész rendezővel tereferélhetnek az érdeklődők a Művész Kávéházban. A rendező meghívásának apropója, hogy március 1-jén rendezésében láthatja a közönség a Pszicho című színpadi thrillert a Békéscsabai Jókai Színház Stúdiószínházában. A beszélgetést a Kállai-díjas Kadelka László vezeti.
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Boldog Karácsonyt! 🎄 (Jókai Színház)
127 megtekintés 2024. december 24.
6 1
Adventi gyertyagyújtás - December 22. (Jókai Színház)
55 megtekintés 2024. december 22.
2 0
Adventi gyertyagyújtás - December 15. (Jókai Színház)
48 megtekintés 2024. december 22.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 8. (Jókai Színház)
81 megtekintés 2024. december 8.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 1. (Jókai Színház)
83 megtekintés 2024. december 1.
7 0
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival - Jókai Színház
283 megtekintés 2024. november 22.
3 1
Süti | Időtartam | Leírás |
---|---|---|
cookielawinfo-checkbox-analytics | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie az „Analytics” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
cookielawinfo-checkbox-functional | 11 hónap | A cookie-t a GDPR cookie hozzájárulása állítja be, hogy rögzítse a felhasználó hozzájárulását a „Funkcionális” kategóriába tartozó cookie-khoz. |
cookielawinfo-checkbox-necessary | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie-k a „Szükséges” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgálnak. |
cookielawinfo-checkbox-others | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie az „Egyéb” kategóriában lévő cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
cookielawinfo-checkbox-performance | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A süti a „Teljesítmény” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
viewed_cookie_policy | 11 hónap | A cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be, és annak tárolására szolgál, hogy a felhasználó hozzájárult-e a cookie-k használatához. Nem tárol semmilyen személyes adatot. |