A Kállai ’90 emlékévhez kapcsolódóan Keleti Éva fotóművész képeiből nyílik kiállítás szombaton a Békéscsabai Jókai Színházban – 57 színházi fotón Kállai Ferenc életpályája, jelentős szerepei. Seregi Zoltán színházigazgató csütörtökön az MTI-nek elmondta: Kállai Ferenc véleménye szerint az egyik legnagyobb 20. századi magyar színész, gyomai születésű lévén “Békés megye kincse” volt. Bár a “színészóriás” a békéscsabai teátrumban nem játszott, a Gyulai Várszínházban nyaranta többször fellépett. Ezért nem volt kérdés, hogy “lecsapjon” a lehetőségre, amelyet a budapesti Kállai Ferenc Alapítvány, a Gyomaendrődi Kállai Ferenc Népfőiskola, valamint a MASZK Országos Színházi Egyesület kínált, azaz hogy a Békéscsabai Jókai Színházban is bemutassák a Kállairól készült portrékat – mondta. Kállai Ferenc kutyájával. Fotó: Keleti Éva. Forrás: Pesti Magyar Színház Seregi Zoltán úgy fogalmazott: Kállai Ferenc nagysága abban rejlett, hogy többféle karaktert és stílust tudott nagyszerűen megformálni; filmen nagyon természetesen játszott, színpadon pedig képes volt hihetetlen erővel, emelkedettséggel és szubjektivitással alakítani a szerepeket. A direktor elárulta: személyesen is volt szerencséje ismerni Kállait, aki az eredeti Tüskevárban – amelyben ő alakította Tutajost – az apját játszotta. Az 57 színházi fotóból álló, Kállai Ferenc életpályáját, jelentős szerepeit és magánéletének egyes pillanatait bemutató kiállítás február közepéig tekinthető meg. A tárlatot Kadelka László, a tavaly Kállai-díjjal kitüntetett művész, a Nemzeti Színház egykori, a békéscsabai teátrum jelenlegi ügyelője nyitja meg. Keleti Éva Balázs Béla-díjas fotóművész, érdemes és kiváló művész, a magyar színházi fotózás iskolát teremtő személyisége, már 1960-tól a magyar színházfotózás meghatározó szereplője volt, képei a magyar színháztörténet közelmúltjának kiemelkedő művészeit és előadásait örökítette meg. Kállai Ferenc (1925-2010), a nemzet színésze, Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész a Békés megyei Gyomaendrődön született, tavaly októberben szülővárosából indult a Kállai ’90 emlékév és ott mutatták be először a róla készült Keleti Éva-képeket. Ezt követően a Pesti Magyar Színházban, a Vígszínházban, a Nemzeti Színházban és a Bajor Gizi Színészmúzeumban láthatta a közönség a kiállítást.

A Tündéri című előadásban, amely az Aradi Kamarszínház és a Békéscsabai Jókai Színház koprodukciójaként jött létre, Theo Herghelegiu román kortárs drámáját minimál-szürreális musicalként dolgozták fel az alkotók. Két öltönyös férfit látunk a térben, akik bennrekedtek valahol, nem tudni pontosan, hol és miként, mindenesetre nem találják az ajtó kulcsát, a kiutat. A helyzet abszurd: a szűk kifutóra szorult két férfi, várakozik valamire, és a helyzetben nem történik változás, becketti a szituáció. Egymást okolják a szorult helyzet miatt, idegességüket fokozza, hogy egyiküknek sürgősen vizelnie kell. Míg próbálnak kezdeni valamit a helyzetükkel, váratlanul és indokolatlanul egy piros kombinéba öltözött csinos nő bukkan fel közöttük. Ez a nő teli van ellentmondásokkal: halottnak hiszik, de meleg a teste; eszméletlen, de néha mégis felül, megszólal, énekel. Ennek ellenére úgy tűnik, sehogy sem lehet életre kelteni. Sőt, az egyik, álmodozásra hajlamos férfi (Harsányi Attila), aki közelebb kerül a nőhöz, azt is észreveszi, hogy bizony nincsen nemi szerve. Később a nő mégis szexre ajánlja fel magát, mert bevallása szerint neki ez a szakmája. Az álmodozó férfi bevallja a másiknak azt a gyerekkori vágyát, hogy találkozhasson egy tündérrel – szerinte ez a vágya most teljesült. A másik férfi (Tege Antal) racionális figura, de türelmesen hallgatja, ahogy kényszerű társa az álmait meséli, ami alatt varázslatos képek játszódnak le a képzeletünkben. Elhatározzák, hogy életre keltik a nőt, eleinte újraélesztéssel próbálkozva, aztán, talán tündér mivolta miatt, dallal. A kínlódás végén a nő és az álmodozó férfi egy beszélgetést folytatnak le, amiből kiderül, hogy ez a jó tündér talán nem is rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyekkel a férfi felruházta őt; arra a kérésre, hogy teljesítse egy kívánságát, a nő a szexuális ajánlattal válaszol. A férfi viszont nem erre vágyik, és kérdéses, hogy tudja egyáltalán, mit szeretne kérni. Az előadásban főleg stilizált jeleket látni, valamint minimális díszletet és jelmezt. A tér maga egy háromágú kifutó, ezen mozognak a színészek. Mögötte két képernyőt láthatunk, amin a dalok fordítása fut. A háttérben egy fehér vászon, és mögötte, mint egy árnyjátékban két alak ül, ők szolgáltatják a zenét; fölöttük bohócok, babák lógnak, ami meseszerű hangulatot kölcsönöz az előadásnak. Ez a berendezés egyensúlyt alkot, esztétikus. A szűk térben nem vesznek el a színészek, ami növeli a kiszolgáltatottság és egymásrautaltság érzését. A három járás számomra utalt a három szereplőre, és a lehetséges utakra, amiken elindulhatnak. Lehetőségekre, amikkel mégsem élnek. A két zenész pedig azért foglalkoztatott igazán, mert többnyire árnyékként láttuk őket, de egyszer előbukkantak kifestett arccal, és így felmerült a kérdés, vajon közbelépnek-e, megoldják a két szereplő helyzetét. Az előadás fő szimbóluma az ajtó, ami természetesen meg se jelenik, csak beszélnek róla – lehetetlen rajta kilépni: nem lehet egyről a kettőre jutni. Ahogy a nőnek sincs nemi szerve, ő is gyakorlatilag behatolhatatlan. A szakmai beszélgetésen elmondta a rendező, hogy a szereplők ruháin a zseb is be van varrva, így a színészek nem tudják a kezüket zsebre rakni, még a kulcsot sem tudták volna hova eltenni. Ezekből a jelekből is következtethetünk egy beckettien mozdulatlan tengődésre, véget nem érő várakozásra. Az előadásban elhangzó, különböző nyelveken előadott dalok az alkotók saját szerzeményei. Viccesek, trágárok és mind a bennragadásról szólnak, továbbá jól tagolják az előadás egészét. A két árnyalak a háttérben zenél, a színészek énekelnek, és nem is akárhogyan. A végén az összes számot zanzásítva halljuk; olyan, mintha egy koncerten lennénk. A két színész nagyszerűen játszott, számos olyan alkalom volt, amikor elérzékenyültem. Főleg a tündérhez intézett monológ és az álom elmesélése hozta közel hozzám a Harsányi Attila által játszott karaktert. Számomra a Tündéri a kiszolgáltatottságról és a gyermekkori álmokba való menekülésről szól – szórakoztató, megragadó, felüdítő módon. Zétényi Karolina    

A Viva la Musical! immár ötödik alkalommal adja át az Arany Kotta Díjat, ezúttal a 2015/16-os évad legsikeresebb új fővárosi és vidéki musicalbemutatóinak, illetve a közönség és a szakmai zsűri által legjobbnak ítélt színésznek és színésznőnek! A Békéscsabai Jókai Színház négy jelölést is kapott:  A Vesztegzár a Grand Hotelben című előadásunk a legjobb  új vidéki musicalprodukció, Gubik Petra a legjobb musicalszínésznő, valamint  Tege Antal és Vadász Gábor a legjobb musicalszínész kategóriában nyerhet.  ►Tovább  

A Békéscsabai Jókai Színház, a Kállai Ferenc Alapítvány és a Kállai Ferenc Népfőiskola Alapítvány tisztelettel várja az érdeklődőket   KELETI ÉVA fotóművész KÁLLAI '90 című kiállításának megnyitójára, a Békéscsabai Jókai Színház aulájába, 2016. november 12-én (szombat) 18.30 órára. Köszöntőt mond: Seregi Zoltán, a Jókai Színház igazgatója és Dr. Szonda István, a Kállai Ferenc Népfőiskola Alapítvány elnöke. A kiállítást megnyitja: Kadelka László Kállai Ferenc-díjas.

A Mindentudás Színházi Egyetemének november 7-ei estjén a mezőségi táncok és a térhasználat kapcsolatába adott betekintést a közönségnek dr. Varga Sándor egyetemi adjunktus. A hagyományos közösségi rendezvények, alkalmak, táncházak szereplőit képeken és zenés felvételeken bemutatva tárta elénk a néptánc és a modern műfajok jellemzőit, társadalmi összefüggéseit. Az előadás tárgya nem a színházból ismert művészeti ág volt, hanem annak eredeti, autentikus gyökerei, valamint a térhasználat kommunikációs rendszere. (Niedzielsky Katalin írása) A korábbi idők táncainak rögzítésére csak néhány évtizede nyílt lehetőségünk, ami jelentősen megkönnyíti tánckincsünk megőrzését és átadását a következő nemzedék részére – szögezte le bevezetőjében Kovács Edit színművész, esztéta, a sorozat házigazdája. Példaként említette, hogy a honfoglalás kori táncokat örökre elfelejtettük, hiszen nemcsak évszázadok választanak el bennünket azoktól az időktől, hanem az a tény is, hogy a kereszténység felvételével teljesen megváltoztak rituális szokásaink is. –   A kultúránknak azonban van egy csodálatos képessége: minden történésnek a lenyomatát megőrzi. Csak tudnunk kell értelmezni ezeket a jeleket, és akkor kinyílik egy ajtó, amely mögött egy izgalmas világ tárul fel előttünk. Ma este ezeknek a jeleknek a nyomába eredünk vendégünk segítségével – mondta Kovács Edit. Dr. Varga Sándor néprajzkutató, etnológus, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszékének oktatója először tartott Békéscsabán előadást. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének munkatársa 1994-ben a Pannon Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Karán marketing asszisztens diplomát szerzett. 2004-ben a Pécsi Tudományegyetem Néprajz Tanszékén etnográfusként védte meg második diplomáját. Egyetemi évei alatt a Kolozsvári Babeş-Bólyai Egyetem Néprajz Tanszékének vendéghallgatója volt. 2012-ben PhD-fokozatot szerzett az ELTE BTK Európai Etnológia Doktori Iskolában. Főbb kutatási területe a táncantropológia, táncfolklorisztika, valamint társadalom és néprajz kapcsolata a Kárpát-medence falvaiban. Maga is néptáncos lévén Varga Sándor 1994-ben elutazott az erdélyi mezőségi falvakba, hogy személyesen láthassa, milyen formában élnek a táncos hagyományok. Ott döbbent rá, mennyire másképpen járják a csárdást rendezvényeken, döngölt földön, utcán, tömegben, mint az itthoni együttesek sima padlón, hazai körülmények között, ahol ő szocializálódott. Azt vizsgálta húsz éven át, milyen sajátos térhasználat jellemzi a mezőségi táncosokat, és a tradicionális környezetben a térhasználat hogyan befolyásolja, változtatja meg a tánc módját, stílusát. A két nagy francia gondolkodó, Michel Foucault történész, filozófus és Pierre Bourdieu szociológus, antropológus szerint a 20-21. század a térbeli fordulatok korszaka; ami azt jelenti, hogy az egyidejűség, mellérendeltség, közel, távol, jobbra, balra szétszóródás korát éljük. Ebben a világban a társadalmi folyamatok jelentős térbeli változásokat hoznak. –   Tudósok sora mutatott rá, hogy a tér nem egyszerűen csak egy üres hely, fogalom, ahol tárgyak vannak, a tér társadalmi események helyszínévé válik, hatást gyakorol az eseményekre. Ugyanakkor nem homogén, különböző részekre oszlik, amelyek más és más minőségűek, különböző jelentőséggel bírnak – magyarázta Varga Sándor. Példaként említette az elhúzódó kolozsvári ásatásokat vagy azt, hogy egy demonstráció szervezéséhez nyilvánvalóan nagy tér kell. A tánc, a közösség térhasználata speciális kommunikációként működik – közölte Varga Sándor. A nonverbális kommunikáció jelentőségét hangsúlyozta, amikor kijelentette: fontos információkhoz juthatunk a szavak mellett a mozgásból, a viselkedésből is. A testbeszéd gyakran mást közöl, mint a szó, a kommunikáció több szinten zajlik, és ebből csak a szóbeli a tudatos. Mint hallhattuk: a térközszabályozás – idegen szóval proxemika -, a kommunikáció térbeli hatásainak kifejezése nem minden kultúrában egyforma, és a térérzékelés szervei sem azonos mértékben fejlettek a különböző népeknél. A tér lehet kötött szerkezetű, ilyen például egy város, részben kötött egy pályaudvar és kötetlen a személyek közötti tér. Az ember körüli tér (buborék) az intimtől a személyesen, a társadalmin át a nyilvánosig terjedhet. –   Erdélyben a Mezőség vegyes lakosságú, zárt vidék. Húsz év alatt 50 településen végeztem terepmunkát. Azt tapasztaltam, hogy a falvakban mást jelent a tánc, az intim szféra, mint a városokban. A táncház is részben kötött szerkezetű tér, ami a hétvégi táncok helyszíneként működött 1968-ig. Aki ezeken a helyeken nem táncolt, az volt a bámuló, vagy a fogas, mivel neki adták a táncolók a levetett ruhát. Aki a banda előtt táncolt, egyéni tudását mutatta meg. A zenészek előtt az táncolhatott, aki jól táncolt, vagy aki meg tudta fizetni. A mulatságba csak legények mehettek, lányok csak akkor, ha rokonok vitték őket. A viselkedési szabályok nagyon szigorúak voltak, még az 1980-as évek báljain is történt halálos verekedés amiatt, hogy valaki megszegte az előírásokat. Ha a lány idegen fiúval táncolt, haza kellett vinnie „háltatni”. A térhasználatban markánsan elkülönültek a nemi szerepek. A falvak később elveszítették közösségi jellegüket, a közösségi táncok pedig kimentek a divatból. Jöttek a modern táncok, a 1920-as években a charleston, és ezek bekerültek a paraszti táncba, a legényesbe – magyarázta az előadó. 1993-tól megfigyelhető volt, hogy a legényes presztízse degradálódott. A közösségi táncok addig voltak meghatározók, amíg megőrizték a helyi sajátosságokat, a jellegzetes térhasználatot, az elkülönülő nemi szerepeket. A táncban vannak nagy és kis térigényű motívumok, nagy például a forgatás, a kontaktus nélküli tánc, kis térigényű az érintés. A legfontosabb tér mindig a zenekar előtti, a legjobb tánc mindig ott volt. S a jó táncosoknak vastag húron zenéltek. A táncosok sorban álltak, hogy oda kerülhessenek, és a zenészek több száz ember nótáját tudták, azt húzták, aki következett. Ha férfi szólózott, a nőnek nem illett megállni, mert az lustaságnak számított, partnere elé kellett beforognia, hogy vele tessék foglalkozni – tudtuk meg a vetítés kommentálásából. A térhasználat befolyásolja a táncot, annak stílusát, az alkalmazott motívumokat. Idővel a városi elemek falusiassá váltak, de a mezőségi tánc ma is népszerű, divatos, nincs nélküle verseny, különböző környezetben különböző módon veszik elő. A táncházban a bemutató, versengő funkció érvényesül, a gesztusok szerepe megnő. A csárdás, a szökős, a sűrű bemutatására láttunk példákat. A tradicionális környezetben a körforgás, a férfi egyéniségének reprezentálása volt fontos – hallhattuk, vagyis a tánc kommunikációs rendszerén túl a nemi szerepek érvényesülését is láthattuk a példákon. A Mindentudás Színházi Egyetemének következő előadását december 5-én 18 órától Veress Erzsébet pszichológus tartja Átjáró két világ között címmel az alkotás pszichológiai hátteréről.                              Niedzielsky Katalin