BEOL | Szép Ernő Lila ákác című szerelmi történetével a Békéscsabai Jókai Színház múlt pénteken elérkezett az évad utolsó bemutatójához. A darabot Katkó Ferenc vitte színpadra Gulyás Attila és Köböl Lilla főszereplésével. ►Tovább
beol.hu | A Jókai színházban pénteken este mutatták be Szép Ernő: Lila ákác című művét. A rendezőt, Katkó Ferencet még a premier előtt kérdezte lapunk. Nem rejtette véka alá: Tóth Manci és Csacsinszky Pali nem jön össze a darab végén, ennek ellenére lesz bőven ok a vidámságra, a nevetésre. ► Tovább
Az évad utolsó előadásához érkezett a Mindentudás Színházi Egyeteme: május 19-én, 18 órakor Rényi András az ELTE Művészettörténeti Intézetének vezetője várja Tánc című előadásával az érdeklődőket az Ibsen Stúdiószínházban. A tánc egyike a leglátványosabb, mégis a legrejtélyesebb művészeteknek: nem véletlen, hogy a nagy filozófiai esztétikák (Arisztotelésztől és Platóntól Hegelen át egészen Lukács Györgyig) vagy teljesen negligálták, vagy csak – többnyire a színháznak alárendelt – járulékos művészetnek tekintették. A táncról való beszéd többnyire ma sem nem tud kilépni a közhelyes megfogalmazásokból. Mozgóképes – főként kortársi – példák elemzésével egy olyan, a színpaditól eltérő alternatív megközelítést próbálok meg felvázolni, amely a táncot inkább a szobrászat belátásai felől közelíti meg, teljesítményét pedig elsősorban a fizikalitás határtapasztalatának feltárásában látja.
Romantika és nosztalgiázás Szép Ernővel, charleston és tangó vérpezsdítőnek, lírai, impresszionista színpadkép és fülledt lokálhangulat röpített a múlt század húszas éveibe. A Lila ákác, Tóth Manci és Csacsinszky Pali szerelmes históriája – a regény (1919) és a színdarab (1923) születése után majdnem száz évvel is – könnyeket csalt a közönség szemébe. Katkó Ferenc igényes, szórakoztató előadást rendezett a Békéscsabai Jókai Színházban. (Niedzielsky Katalin kritikája) Darabjait bemutatták, regényeit kiadták, kortársai méltatták, Szép Ernőhöz mégsem volt kegyes a sors, a korszak, amelyben alkotott, vagy amelyet próbált túlélni. A halála előtti években már el is felejtették, az irodalomtörténet sem tartja számon az ünnepelt szerzők között. Pedig Ady Endre, Molnár Ferenc és a Nyugat baráti köréhez tartozott, első verseskötetében Babits azt a „gyermekien naiv, tiszta lírai hangot” üdvözölte, ami egész életművét meghatározta (Régi kedvünk, Jó szó). A finom tollú költőből és prózaíróból mélabús, fáradt, kiábrándult nagyvárosi polgár lett, aki műveiben szívesen fordult vissza a falun töltött gyermekkorához, debreceni ifjúságához, a valóságból elvágyódott egy boldogabb lét felé (Szeretném átölelni a világot, Hetedikbe jártam). A pesti kisemberek, a művészek bohém világát kedves bájjal ábrázolta, még társadalomrajzában is erősebb az érzelgősség, az együttérzés és a megbocsátás, mint a kritika (Emberszag, Patika). A Lila ákác Hatvany Lajos szerint „az egyetlen városi és polgári regény”, amelyhez Szép Ernő „a tárgyához alkalmazkodó hajlékony és színes nyelvet teremtett”. Tóth Árpád azt emelte ki, hogy „nosztalgiája sajátosan ötvöződik a modern nagyvárosi ember fájdalmas dekadenciájával, léhaságával, erőtlen álcinizmusával, s a szegények, elesettek iránti mély együttérzésével”. Két film és több színházi bemutató bizonyítja, hogy száz év ide vagy oda, kis- vagy nagyváros, a szerelem, a féltékenység, a megélhetésért, az érvényesülésért folytatott harc túl sokat nem változott az idők során. Az igaz szerelem örök, ahogyan az emberi butaság, gyarlóság is, mert nem vesszük észre időben vagy nem vagyunk képesek kellőképpen megbecsülni a közelünkben lévő boldogságot, értéket, kincset. Katkó Ferenc rendező jól választott darabot és csapatot, hogy minderre szép szóval emlékeztesse a feledékeny közönséget, amely egy kis nosztalgiázásra mindig vevő. Főleg akkor, ha a produkció még igényes, látványos is, eredeti ötletek, jó alakítások színesítik, és egy kis mélyebb tartalom sem árthat a sikernek. Szép Ernő édes-bús világa, a szentimentális story és az andalító bárzene hatásos együttese talán még nem lenne elég a mai néző megérintéséhez, de az ütős színpadi áthallások már nem szállhatnak el anélkül, hogy ne ébresztenének gondolatokat napjainkról: a pénz uralmáról, a munkavállalók, a konzumlányok kiszolgáltatottságáról, külföldre eladásáról, egyáltalán az emberi méltóság, az erkölcsi értékek és a piaci érdekek, vágyálom és realitás között tátongó szakadékról. Szellemes, poénos nyelvezet, lírai és szókimondó stílus váltogatja egymást, elegáns humor, kiváló zene, nagyszerű koreográfia és remek alakítások jellemzik az előadást. A tiszta gyermeki lélek elbűvölő, szeretni való, igazi szépernős Tóth Manciját személyesíti meg kedves, finom játékával Köböl Lilla. A ligetben még ösztönösen hárítja el Pali közeledéseit, aztán hamarabb lobban szerelemre és a varrólányból primadonnává avanzsált Manci érti meg előbb azt is, mit jelent az igazi érzés, és mit kell feláldoznia, hogy családját megmentse. Ezt a fejlődési ívet is mértéktartóan, de meggyőzően ábrázolja Köböl Lilla. Csacsinszky Pali ábrándokat kerget, túl fiatal és tapasztalatlan, végül drága tanulópénzt fizet vakságáért. Gulyás Attila szenvedélyes, átélt alakítása kimagasló, a felnőtté válás folyamata hiteles, és a finálé a „Lila ákácok, minek a szív, ha úgy fáj?!” dallal emlékezetes marad. A két gyermeklelkű, ábrándozó szerelmessel tulajdonképpen szemben áll az összes többi szereplő a való világból, ebből adódik számos humoros és megrázó jelenet. Bizonyosné, az úri nő kapható a következmények nélküli légyottra, nem kell elvenni, még csak nem is féltékeny. Komáromi Anett nagyszerű húszas évekbeli, jellegzetes szépernős figura, aki rámenősen, humorosan zökkenti vissza az álmodozókat a kegyetlen külvilágba. Partner ebben a férjét játszó Katkó Ferenc, aki a rendezés mellett még markánsan hozza ezt a másik tipikus alakot, aki a pénzt, jólétet ismeri, az emberi méltóságot kevésbé. Angelusz papa (és Angela, a dizőz!), a menedzser a piacról él és üzletének köszönhetően élnek meg a szerződtetett, kiközvetített lányok. Tege Antal rengeteg humorral és whiskyvel öblögeti a drámát, igyekszik emberi érzelmeit, együttérzését környezetében leplezni, de a közönség felé mesterien felvillantani. Zsüzsü (Jancsik Ferenc), Majmóczy (Czitor Attila) és Mínusz (Szabó Lajos) a békeidők lokáljának törzsvendégei, a kor karikatúrái, akárcsak a dizőzök és a táncosok. Pörgő nyitányt lírai kettős, némi lelassulás követett a pénteki premieren, de még az első felvonás végére, a bárjelenetekben újra felgyorsult a tempó; és amikor a táncosnők sorra levették egyenparókájukat, igazi drámák, sorstragédiák bontakoztak ki. A charlestongirlök szerepeltetése – Katkó Ferenc rendező ötletére – jelentősen színpadiasította a művet: nemcsak a betétdalokkal, hanem az „ahány paróka, annyi sors” tartalommal is. A kiegészítésekért nem is kellett messze menni, a legjobb forrást választották, Szép Ernő novelláit, dramaturg Zalán Tibor. A jázminok illata című kötetből (ami az egykori Tevan Kiadóban készült Békéscsabán!) A táncosnők című elbeszélés mozzanatai többször is beugrottak. Ismerős volt a hetente kétszer öngyilkos lány, a duettisták, a szőke nők legendája, a virág-halál szimbólum, amit például Lili (Veselényi Orsolya) és Mili (Nagy Erika) megrázó vallomásában vagy Hédi karrierjében (Rádai Boglárka szh.) lehetett felfedezni. Szünet után felgyorsultak az események, a szerelmi történet mellé igazi izgalmas krimi társult, és mögé háttérnek kaptuk a tömény társadalomkritikát, ami előrevetítette, hogy itt bizony nem lesz happy and, csak beteljesületlen szerelem, elkerülhetetlen csalódás, sírás – drámai csúcspont a színpadon. A pokolbár megnyitása a mini-, azaz charlestonruhás ördöglányok által Fejes Kitty színvonalas, egyszerre korabeli és modern, sejtelmes és elegáns koreográfiájának és kiváló táncosainak első száma. A kaszinós lányok – élükön a három dizőzzel (Gábor Anita, Tatár Bianka, Csonka Dóra szh.) minden jelenetváltásnál a korba illő és mai slágereket énekeltek, sokszor meglepő három szólamban. Bujdosó Nóra olyan különös – virágszirmot, csipkét, kirakót, lebegést és robogást ötvöző – színpadképet alkotott, ami már önmagában is szépernősen mesél. Kiss Kata választékos jelmezei nemcsak a húszas éveket idézik, hanem a szereplők karakterét is ügyesen kiemelik. Gulyás Levente – a zongoránál és karmesterként – kiváló muzsikusaival a zenés színház rangjára emelte az előadást. Niedzielsky Katalin
Különleges vendégeket fogadott a Fővárosi Nagycirkusz. A békéscsabai Vakok és Gyengénlátók Egyesületéből harminc-ketten látogatottak el erre a sajátos körutazásra. Ismerkedni artistával, a zsonglőr által használt eszközökkel, megsimogatni a papagáj fején a tollakat. És előadást „nézni”. „A nem, vagy csak gyengén látók számára mennyire élvezhető egy olyan produkció, amely szinte kizárólag a látványra épít, amelyben – a színházzal ellentétben – nincsenek dialógusok, amelyek segítik láttatni mindazt, ami a színpadon történik?” – lényegében ez a kérdés foglalkoztatta a legjobban az egyesület elnökét Ádász Istvánt és Fekete Pétert a cirkusz igazgatóját, aki nem először fogadott fogyatékkal élőket a manézs szélén. A Kultúra Napján a Vakrepülés nevű színjátszó egyesület tagjai voltak az elsők, akik láthatták az első narrált cirkuszi előadást. Amikor már a vendégek megismerkedtek a zsonglőr cilindereivel, találkozhattak az előadás népszerű papagájával, megtapasztalhatták milyen is az ugródeszka, maguk is átélhették a Vízi cirkusz – Atlantisz gyermekei című előadás valamennyi csodáját. A semmiből felbukkanó tehetségek sztárrá válása, a körbe-körbe szaladó kutyusok hátrafelé simuló fehér szőre, a kínai rúdon dolgozó és a tűzzel-vízzel szemben győzedelmeskedő félmeztelen gladiátor, a tengerek viharait kiálló, trapézon dolgozó szerelmes pár és a másodpercenként ruhát cserélő, kecsesen mozgó artistalány mind-mind megelevenedtek a természet sötétjében. A narrált előadásnak köszönhetően Ádász István és társai ugyanúgy mosolyogtak, tapsoltak, mint az őket körbevevő, mindent látó közönség. „A művészek és eszközeik bemutatása nagyon sokat segít abban, hogy a vakok és gyengén látók lelki szemeikkel könnyebben el tudják képzelni, hogy mi történik a porondon.” – ezt már a békéscsabai színésznő, Tarsoly Kriszta – az cirkuszi előadásban vendégként fellépő tündér-bohóclány – mondja, aki tíz éve ismerkedett meg Ádász Istvánnal és társaival. Sokat tesz értük, segíti életüket, nemcsak színházjegyet intéz, hanem a békéscsabai színházat felkereső vakoknak, gyengén látóknak közvetíti is az előadást. A sokoldalú művésznő a fogyatékkal élőkkel végzett segítő munkában a humort tartja az egyik legfontosabb kelléknek. „A látás-, hallás nélküliséget azok tartják hiányosságnak, akik nem ezek között élnek minden nap, a sérült embereknek az élethez való pozitív hozzáállása és vicces helyzetmegoldása mai napig lenyűgöz.” – teszi hozzá. A fogyatékkal élő, távolról érkezett vendégeknek a „Vízi cirkusz – Atlantisz Gyermekei” előadás most Fekete Péternek köszönhetően vált láthatóvá. „Meglátjátok, ha ezek az apró sikerek – amelyek a cirkusz falai között születnek -, kellő visszhangra lelnek, akkor a fogyatékkal élők számára a társadalom más, eddig elzárt szegletei is megnyílhatnak.” – mondja a program végén a vendégektől búcsúzó igazgató, aki szerint egy nemzeti intézmény számára nagyon fontos a társadalmi felelősség vállalás, amihez az is hozzátartozik, hogy olyan társadalmi csoportok számára is elérhetővé kell tenni a cirkusz kínálta szórakozási lehetőségeket, amelyek eddig nem szolgáltak elsődleges célközönségként.
terasz.hu | Immár negyedik alkalommal jelölik a Kaszás Attila-díjra kollégái Tege Antalt a Jókai Színház művészét. A közönség és a társulat tagjai közt egyaránt népszerű színész, rendező, tanár, az Ádámok és Évák sorozat szervezője, Jótékonysági Gála Kara Tünde gyógyulásáért szervező-rendezője – egyszóval színházi mindenes. ► Tovább
Szép Ernő: Lila ákác című, mára már klasszikussá vált szerelmes históriáját pénteken este mutatta be színházunk. A vidám, szép történetet Katkó Ferenc állította színpadra, Gulyás Attilával és Köböl Lillával a főszerepben. A Szép Ernő azonos című regényéből, saját maga által készített színpadi mű, a múlt századelő drámairodalmának legszebb alkotásai közül való. A fanyar humorú darab az „özönvíz előtti” Pesten játszódik. Tóth Manci, a primadonnaálmokat szövögető kis varrónő a városligetben, egy hatalmas lila akác alatt ismeri és szereti meg Csacsinszky Pált, a szegény, de nagyreményű költőt. Pali egy másik nőt vár, az igazi nagy szerelmi kalandot, egy férjezett úrinőt, és közben, unalmában, izgalmában évődni kezd Mancival. Csacsinszky Pali a boldogságot, az eszményi nőt keresi – ajzottan, naivan. A boldogságot keresi, és csacsi módon nem veszi észre, hogy az ott hever a lába előtt. Ám mire felvenné, a boldogság már el is illant, és vele együtt az ifjúság is. A történet egy letűnt kor emlékét idézi, amikor még divat volt a Ligetben ismerkedni, amikor a férfiak esténként a kaszinóba jártak mulatni, s a kis táncosnők álma az volt, hogy ott egy grófot fogjanak maguknak. Olyan édes-bús, könnyfakasztóan nevetős, megható mese, ahol a végül beteljesült szerelem hosszú és fájdalmas haldoklás nélkül zuhan sírjába. Ez a szerelmi történet rendelkezik mindazzal, amiért szerelmi történeteket annyira vágyunk nézni a színpadon: szerelmi három-, sőt négyszög, rafinált harc a férfi szerelméért, ügyetlen harc a nő szerelméért, nagy találkozások és nagy elválások, sok könny és még több nevetés, a csodás pesti nyelv utánozhatatlan humora és édessége, fiatalság és Liget és szépség és tánc és virágok és még mennyi minden! A Lila ákác majd százéves története sok könnyet és még több kacagást ígér – és szembesülést fiatalkori önmagunkkal.
Néhány évvel ezelőtt otthon, Kárpátalján, kíváncsiságból elkezdtem kutakodni olyan darabok, szerzők után, amelyek és akik valamilyen formában a szülőföldemhez kötődnek. Így találtam rá a huszti születésű Szép Ernőre, akinek több műve is a kezembe került. A Lila ákácba első olvasatra beleszerettem. A nyelvezete, a könnyedsége, ugyanakkor mély drámaisága magával ragadott. Nem véletlenül nevezi a szerző ötképes szerelmi históriának… Valóban azzá teszi a cselekmény során kibontakozó vágy és szerelem. Hajlamosak vagyunk mindenféle vágyaknak élni, és közben a valódit, a tisztát, az igazat (igazit?) nem vesszük észre, pedig ott hever a lábunk előtt. Mikor rádöbbenünk, hogy rossz döntést hoztunk és már hajlandóak lennénk az első lépést megtenni valamiért, valakiért, általában már késő… Ez bármire igaz lehet, nem csak a szerelemre; de a szerelemre – nagyon. Úgy gondolom, ennek a történetnek száz év elteltével is helye van a színpadon. Az akkoriban kialakult pesti csacsogó, Gerbeaud-s, kaszinós világ hangulatát idézzük meg az előadásban. Remek partnerekre találtam az alkotótársaimban, akikkel ezt a múlt század eleji „könnyedséget” együtt vittük színre. Kellemes, közönségbarát két óra, amely felidézi a fiatalságot/fiatalságunkat, annak minden bájával és hibájával.
Az évad utolsó bemutatóját, Szép Ernő Lila ákác című szerelmes históriáját Katkó Ferenc álmodta teátrumunk színpadára. A főszerepben Gulyás Attilát és Köböl Lillát láthatja a közönség május 13-tól. Szép Ernő regényei a lírai hangvételű elbeszélő próza jelentékeny alkotásai, ezek közül is a legfontosabb a Lila ákác. Tartalma szerint egy budapesti fiatalember szerelmi kalandjai a század elején, de a hol mulatságos, hol érzelmes történet realista igényekkel mérhető körképet ad a magyar városi kisemberek életkörülményeiről és életmód-lehetőségeiről. A történet ma is kedvelt feldolgozási témája a hazai színházaknak, filmes változata pedig Székely István rendezőt kétszer is megihlette, aki először 1934-ben álmodta cellulózra Lila akác címmel Ágay Irén, Nagy György és Kabos Gyula főszereplésével, a filmmel együtt pedig az azonos című dal is hódító útjára indult. Az akkori közönség azonban nem fogadta el a regénybeli befejezést, ezért az boldog véggel zárult. Majd 1972-ben az eredeti címmel ("akác" helyett "ákác", akácfa helyett a kúszónövényre utalva), immár Halász Judit, Bálint András és Ráday Imre főszereplésével ismét elkészült egy filmváltozat, ezúttal már az "igazibb" befejezéssel: mire Pali rádöbben, hogy Manci hozta életébe a tiszta szerelmet és az ártatlan ifjúságot, az őbelé reménytelenül szerelmes lányt már oroszországi turnéra viszi a vonat. Így Pali – Szép Ernő szavaival – ráeszmél: volt ifjúság, volt szerelem, de nem vettem észre. Voltak évek, amikor legdivatosabb drámaíróink közt tartották nyilván Szép Ernőt. Mégis amikor hatvankilenc éves korában, már régóta betegen, meghalt, az irodalmi élet alig vette tudomásul elmenetelét. Élete végén csaknem elfeledett volt, és csak az irodalom értői tudták, hogy jó költőként élt és halt meg.
Az idei évad első meseelőadása kapcsán egérke-és sajtkészítő versenyt hirdetett színházunk, melyet a Lencsési Általános Iskola 2. b osztálya nyert meg, egy hatalmas fakanál egérrel. Jutalmul a gyerekek egy közös uzsonnázás keretében eltölthettek egy délelőttöt kedvenc színészükkel, a Somát alakító Ragány Misával, és bejárhatták vele a színházat, a pincétől a padlásig. A kulisszajárás előtt egy kis falatozás várta a gyerekeket, ezalatt mindenfélét kérdezhettek vendéglátójuktól. Mi a kedvenc ételed? Nehéz volt-e a szereped? Szoktál verset mondani? Hová jártál iskolába? A második bések jóformán mindenre kíváncsiak voltak, de Ragány Misa állta a sarat. Így derült fény arra, hogy bár a színpadon Fruzsi és Soma szerelmesek voltak egymásba, a való életben nem alkotnak egy párt az egér kislányt alakító Gábor Anita színésznővel, és arra is, hogy Misa nagyon szeret focizni, valamikor szertornázott és van egy Zénó nevű, fehér labradorja a családjának. Amikor elfogytak a kérdések, a kis csapat bekukkanthatott a fodrász- és sminktárba, megnézhették a gyönyörű parókákat, a szabótárba, ahol gőzerővel készülnek a Lila ákác című szerelmes história jelmezei. És végül felállhattak a világot jelentő deszkákra. Búcsúzóul megígérték a gyerkőcök, hogy a jövőben is sokat járnak majd színházba és ezentúl is beneveznek az összes általunk hirdetett játékra.
Nagy öröm a Jókai Színház társulatának, hogy Markovits Bori vendégként – Macskajátékban Bruckner Adelaida szerepét – próbálja színházunkban, és így köszönthetjük aktuális születésnapján. Markovits Bori a „szomszéd-vár” Szeged sikeres művésze. 2015-ben a Dömötör Életmű-díj elismerésben részesült. Markovits Bori 1973-1977 között a Budapesti Gyermekszínházban, 1977-79-ben a Pécsi Nemzeti, 1979-től a debreceni Csokonai, 1984-től a Szegedi Nemzeti Színházban szerepelt. Kezdetben naivaszerepeket alakított, később prózai vagy zenés darabok karakterszerepeit játszotta el, amelyekben jól érvényesült humorérzéke. Több tévéfilmben is láthatta a közönség, a 2002-2003-as évadban pedig elnyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat. A teljes szegedi színházi életet lefedő Dömötör-díjat 1999-ben civil kezdeményezésre alapították, 2006-ban bekerült Szeged városának hivatalos kitüntetései közé. Nyolc kategóriában a nézők szavazatai alapján alakult ki a jelöltek listája. A közönség az évad kezdetétől május közepéig az előadásokat követően voksolhatott kedvencére. A három-három jelölt közül a kuratórium dönt a díjazott személyéről, és a testület választotta ki az életműdíjast is. További sikereket és jó egészséget kívánunk!
Ismét a gyerekeknek kedveskedett a Jókai Színház a Kövérkirály című darabbal. Ezúttal nem egyedül mentem, segítségemre volt kolléganőm kisfia, a tizenkét éves névrokonom, Viktor, aki egészen más szemmel látta a mesét, mint én. Szilágyi Viktor írása A történet egy kövér királyról szól, aki boldogságát csak abban leli, ha csokoládét eszik. Számára az édesség az egyetlen örömforrás, amire feltétlen szüksége van, ugyanis azt hiszi, ha ő szomorú, akkor az egész birodalma is bánatos. Egyik nap azonban nem érzi a csokoládé édes ízét, amitől kétségbe esik. Először az édes, a sós, a keserű és a savanyú íz szellemei sietnek segítségére, majd végül az éhség szelleme egy hosszú útra indítja az elkeseredett királyt. Hamarosan a birodalom szélén lévő sivatagban keresi a nagy óriástortát, aminek köszönhetően ismét érezheti az édesség ízét. Út közben olyan emberekkel találkozik, akik a boldogságot az egészségben, a szerelemben, a karrierben, vagy éppen a túlvilágban vélik felfedezni. Kalandja végén levonja az általános tanulságot: a mérték az érték, a boldogságot a világ apró örömeiben kell megtalálnunk. Számomra a darab mondanivalója érthető volt, tetszett az, hogy megfoghatatlan jelenségeket testesítettek meg a színpadon, mint például az ízeket. Olyan tanulság van a műben, amit nem tapasztalhatunk meg a népmesékben, vagy más, hasonló gyerekeknek szánt történetben. Görbe tükröt mutat a 21. század emberének, arról, hogy mennyire nem képes összhangot tartani a karrier, a szerelem és az egészség között. A raklapokból összeeszkábált díszlet nagyon kreatívan lett kivitelezve, bár sokszor elnyújtottnak éreztem a zenei közjátékokat, amikre a helyszínek megváltoztatása miatt volt szükség. Azonban nem egyedül voltam az előadáson, és mivel Viktor feláldozta a szerdai nyelvtanóráját, így az ő véleményét is kikértem a darabbal kapcsolatban. Ő több negatívumot is észrevett, amik számomra nem mutatkoztak meg. Korán elvesztette a történet fonalát, ezért nem igazán kötötte le a darab és elmondása alapján úgy vélem, hogy sokkal kevésbé viselte el az olykor túl hosszú zenei betéteket. Valószínűleg a karrier, a szerelem és az egészség témaköre kevésbé foglalkoztat egy tizenkét éves gyereket, ráadásul szerinte a cselekmény vége nem volt teljesen egyértelmű és így nem tudta a végső konklúziókat levonni. A színészi játék viszont nagyon tetszett neki, főként Szabó Lajos tudta megnevettetni a király szerepében. Összegezve tehát a Kövérkirály fontos és aktuális értékekről beszél, ami nem minden gyerek számára befogadható, de biztos, hogy néhány év múlva átértékelik a történetben látottakat.
A Békéscsabai Jókai Színház, a Körös Irodalmi Társaság, és a Békéstáji Művészeti Társaság szeretettel meghívja Önt és kedves ismerőseit 2016. május 9. (hétfő) 18.00 órára, az Ibsen Stúdiószínházba, az Irodalom és képzőművészet, karöltve sorozat következő estjére. Vendégeink: Niedzielsky Katalin és E. Szabó Zoltán Az Irodalom és képzőművészet, karöltve című sorozat a térség kultúráját meghatározó személyiségek életpályájába, műhelytitkaiba enged bepillantást, miközben számos kapcsolódási pont, hasonlóság rajzolódik ki az alkotók szakmai és művészi ars poeticája között. Média és festészet? Igen! Niedzielsky Katalin újságírót és E. Szabó Zoltán festőművészt összeköti a gyulai származás, a bölcsészet, a szülőmegyétől távoli tanulmányok utáni hazatérés, a tanítás, az irodalom, a művészetek szeretete már gyermekkortól, több évtizedes munkásságuk során a tudás, a műveltség, a maradandó értékek iránti elkötelezettség. De még ennél is több a szellemi, lelki rokonság; reméljük, kiderül a következő szórakoztató és gondolatébresztő beszélgetésből!
Még több képet talál előadásainkról a galériában
A kegyelmes asszony portréja - Jókai Színház
4 0
Péter és Pál Lustaországban (Békéscsabai Jókai Színház)
2 0
Legjobb barátnők - Békéscsabai Jókai Színház
3 0
Hamletrock - Békéscsabai Jókai Színház
6 0
Jókai Színház Podcast - Juhász Bence
8 0
Értesítések
