Saját sorsát viszi színpadra
Karkithemia a címe Zelei Miklós és Pethő Sándor monodrámájának, amelyet Kara Tünde Jászai-díjas színművésznő főszereplésével, Tege Antal rendezésében áprilisban mutat be a Békéscsabai Jókai Színház. Az első olvasópróbát nem véletlenül tartotta a társulat február 4-én, a rák elleni küzdelem világnapján. (Niedzielsky Katalin tudósítása) Fekete Péter igazgató a szerzőket, a színészeket és a sajtó munkatársait köszöntve elmondta: vannak alkalmak, amikor nehéz megszólalni, témák, amelyekről nem szeretünk beszélni, mert nem vagyunk felkészülve. – Drága szüleink, drága tanáraink sok mindenre megtanítottak bennünket, de valamiért a neveltetésünkből, a kultúránkból kimaradtak a tabuk, a kínos témák. Sem otthon, sem az iskolában nem tanítottak meg szeretni, élni, és arra sem, hogyan kell meghalni. S nagyon nehéz helyzetbe kerülünk, amikor közelről érint meg bennünket egy súlyos betegség, élet és halál kérdése. Ezért különösen hálával tartozunk mindazoknak, akik úgy döntenek, hogy hajlandók elmondani saját életük, nehéz időszakuk, betegségük, szenvedésük történetét mindenkinek, a nagy nyilvánosságnak. De hát kinek a dolga lenne, ha nem a miénk, művészeké, hogy emberi sorsokat mutassunk fel, hogy azzal esélyt adjunk másoknak?! A megható szavak után a direktor köszönetet mondott elsősorban Kara Tündének, aki „kész volt saját életét boncolóasztalra tenni”, Tege Antal rendezőnek és minden alkotótársnak. Mint hangsúlyozta, „ez a darab arról szól, amiért a világon vagyunk”. Pethő Sándor társszerzőként arról beszélt, hogy az egyszemélyes dráma két forrásból született: a barátságból és a szeretetből. A betegsége miatt távollévő Zelei Miklós sokszor járt Békéscsabán, tudta, hogy Kara Tünde monodrámával kacérkodik, elmondta az eredeti történetet, amitől mindketten eléggé megijedtek. A témától is, de főleg attól, hogy Kara Tünde vajon hogyan reagál majd mindenre. – A beszélgetéseikből százegynéhány oldal született, amit időrendbe raktunk, könnyen ment, mert akkor még nem ismertem Tündét. Ragaszkodtam is hozzá, hogy amíg nem fejezzük be a darabot, ne is találkozzunk. Utána jött a szeretet, amikor már együtt dolgozunk. A szeretet azzal kezdődött, ahogyan Tünde kezelte az egészet, ahogyan kivitte a sorsát a színpadra, hozzá is tett a szöveghez. Így a három ember közötti barátságon túlmenő szeretetté minősítette a darabot. Arról is szólt Pethő Sándor, hogy a szándék nem az ijesztgetés, hanem a figyelmeztetés: ilyen betegséggel szemben is van remény, ezt akarják a darabbal felmutatni. Kara Tünde is köszönettel kezdte mondandóját: – Köszönöm mindenkinek, hogy most itt állhatok, a jó Istennek, a Gondviselőnek, az alkotótársaknak, hogy létrehozhatjuk ezt a darabot. Zelei Miklóst szeretném kiemelni, mert ő az ötletgazdája, a saját életemmel nélkülük nem mertem volna kiállni. A monodráma azért izgat nagyon, mert tudni szeretném, mennyire vagyok képes egyedül, majdnem egyedül fenntartani a figyelmet. Miklós azt mondta, neked nem más történetét kell elmondanod, hanem a sajátodat. Megérezte, mekkora segítség nekem a közös munka a kórház, a műtétek után – emlékezett vissza a történtekre a Jászai-díjas művésznő. Majd megható szavakkal folytatta: – Úgy éreztem, amit kaptam azzal, hogy meggyógyítottak, vissza kell adnom. Azt hittem, civil munkát kell ehhez végeznem. De aztán rájöttem, az nem elég. Miklós vezetett rá, hogy saját eszközeimmel tudom leginkább visszaadni, amit kaptam. A statisztikából ismert, hogy a gyógyulásból csak 15 százalék az orvosi segítség, a többi a betegen, a barátain, a szereteten, az akaraton múlik. Kötelességem tehát megtenni… Tege Antal sem titkolta, milyen nehéz megszólalnia, hiszen több mint húsz éve ismeri Kara Tündét, egy osztályba jártak, együtt kezdték a pályát. Azt hitte, mindent tudott róla, a betegségéről is, aztán amikor elolvasta a darabot, rájött, fogalma sem volt az egészről, hogy művésztársa min ment keresztül. Mint mondta, mindenki ismert beteget, barátot, közeli rokont környezetében, de senki sem szeret beszélni a bajáról. Kara Tünde mindenben partner, átsegíti alkotótársait a nehéz pillanatokon. Megdöbbentő adattal is szolgált Tege Antal: 2013-ban 35000 ember halt meg Magyarországon rákban, teendője tehát mindenkinek van, a darab komoly figyelmeztetés. – 2000 februárjában Párizsban az első rákellenes világkongresszus történelmi dokumentumot fogadott el, amely világméretű összefogásra szólít fel a halálos kór ellen. Ebben leszögezik, hogy a rák elleni küzdelem mindannyiunk közös ügye – emlékeztetett a rendező a Párizsi Charta jelentőségére. – A felhívás többet között hitet tesz az emberséges kezelés, a minőségi ellátás mellett, egyenlő gyógyulási esélyeket követel minden rákos betegségben szenvedőnek, a kutatási eredmények minél hamarabbi gyakorlati alkalmazását sürgeti. A dokumentum kiemeli a tájékoztatás fontosságát, hiszen a tudatos és tájékozott beteg jobban együtt tud működni az orvosokkal gyógyulása érdekében. A rákellenes világnap lényege, hogy a társadalom figyelmét ráirányítsa a teendőkre, s arra, hogy nemcsak orvosi feladatról van szó, hanem mindannyiunk közös ügyéről. Annál is inkább, mivel hazánk a daganatos megbetegedések okozta halálozásban az első helyen áll! Mindez éppen elég ok arra, hogy a színház műsorra tűzze a darabot, ezzel is segítve a tájékoztatást, a felkészülést, az emberi helytállást, példaadást – szögezte le a rendező. Tege Antal azt is elárulta, hogy amikor először elolvasta a darabot, eltolta magától, és 2-3 hónapra volt szüksége, hogy újra ki tudja nyitni. Aztán úgy döntött, ha Kara Tünde „ilyen tisztán odateszi magát az ügy mellé”, számára is egyértelmű a feladat. A darab főszereplője, A nő megtiszteli Karkithemiát, a rák ősi görög istennőjét, nem utasítja vissza a felkérését a táncra, de időt kér tőle, hogy még el tudjon játszani néhány szerepet, hiszen színésznő. Kettőjük görög táncához görög kar társul (Csomós Lajos, Galambos Hajnalka és Szente Éva). A zene, a dalok kifejezik a két nő kapcsolatát, a kar pedig életképeket mutat fel a mai világból. Olyan jelmez készül, amelyben a főszereplő jól érzi magát, ami segíti, szolgálja stációi végigjárásában – ígéri Kiss Kata tervező. A játékteret Fekete Péter, Tege Antal és Egyed Zoltán készíti, a lényeg, hogy minden átlátszó lesz, nem lehet sehová elbújni, a kiszolgáltatottságot hangsúlyozza. Szép, katarzist hozó előadásokon nem tilos a sírás; de ritka a bemutatók előtti tájékoztatás, amikor a meghatódottságtól, a közeli érintettségtől mindenkinek nehéz megszólalni. A Karkithemia (alcíme Szenvedéstörténet egy felvonásban, vagy Zsákomban a rákom: 13 rekeszben) olvasópróbája ilyen volt. Megrázó és szívszorító. Az alkotók és a közreműködők már előre megérdemlik az elismerést. Niedzielsky Katalin
Kedves Nézőink!
Mindenekelőtt szeretném megköszönni a Kapj el című musical szereplői és munkatársai nevében, hogy ilyen sokan választották bérletükbe ezt az előadást. Nagy megtiszteltetés és öröm ez számunkra, hiszen egyértelműen az elvégzett munkánk eredményességének visszaigazolását jelenti. A színház vezetőségének minden évad előkészítésekor nagy fejtörést okoz a bemutatandó darabok kiválasztása. Egy vidéki színház repertoárja számos igénynek kell megfeleljen, miközben, és ez természetes, figyelembe kell venni szakmai, művészi szempontokat is. Be kell látnunk, sokféle ízlés és igény keveredik egy ekkora városban, mint Békéscsaba, amihez még hozzá kell számolnunk a vonzáskörzeteket is! Budapesten sincs ez másként, de ott egy-egy színház a lakosság nagy száma miatt megteheti, hogy egy fajta, könnyen és pontosan meghatározható stílust, műfajt, világlátást képviseljen. Mi ezt, itt, ilyen egyértelműséggel, nem tehetjük meg. Nekünk népszínházban kell gondolkodnunk, melynek műsortervébe sok minden belefér s kell beleférjen – természetesen, csakis értékes "sokminden". Ezeket a gondolatokat azért osztom meg Önökkel, mert legutóbbi bemutatónk – a Bernarda Alba háza – olyan egyedi és különleges, komoly művészi értékekkel bíró előadás, amilyen ritkán látható még Magyarországon is, mivel azonban tragédiáról van szó, nem ígér a Kapj el-hez hasonló felhőtlen szórakozást. Tudjuk, hogy vannak nézőink, akik a színházban inkább olyan élményekre vágynak, amelyeken nevetni, szórakozni lehet, feledve a mindennapok gondjait. Bár ez az előadás is sok mindent képes feledtetni különleges világával, flamenco-zenéjével és elképesztő táncaival, az elkövetkező hetek műsorát mégis úgy állítottuk össze, hogy az is megtalálja benne a maga színházi élményét, aki egy kicsit könnyedebb estére vágyik. Így a héten a nagyszínpadon estéről estére a Bernarda Alba háza, az Ibsen Stúdió Színházban pedig a Kapj el lesz látható. Ki milyen élményre vágyik, eldöntheti! Természetesen, leginkább azt szeretnénk, ha mindkét előadást valamennyien megnéznék, de ha mégis választani szeretnének, ahhoz is lehetőséget kínálunk. A fontos, hogy érezzék jól magukat nálunk, és úgy menjenek haza, hogy kaptak valamit a Jókai Színházban, olyasmit, ami miatt máskor is visszatérnek hozzánk. Várjuk Önöket! Seregi Zoltán, rendező, igazgató helyettes
Holle anyó párnácskái
Hagyományosan minden mese előadásunk kapcsán játékot hirdetünk a vállalkozó kedvű, ügyeskezű gyerekeknek. Az évek során készültek már kőmanók, hóvirágok, farönkök, hógolyók, pár hónapja ládika, a Holle anyó mese előadásunkra érkező gyerekektől pedig párnácskákat vártunk. A közel 60 alkotást egy háromtagű zsüri értékelte. Az eredményhirdetésre kedden délután került sor, ahol a zsüri elnöke, Varga Viktor, a mesejáték író-rendezője gratulált az összes pályázónak és hangsúlyozta, hogy nincs fontosabb az együtt alkotás öröménél, majd ismertette az eredményeket. Ezúttal nem rangsorolta a zsűri az alkotásokat: az öt legkülönlegesebb pályaművet díjazta. Ezen párnácskák alkotói a Kazinczy Általános Iskola 3.a osztályosai, Elekes Gréta, Gulyás Dávid, Szász Véda, valamint Kristóf Csillag Emese. A kis alkotók jutalma egy közös fotózás volt Ágicával és Jakuppal, a mese főszereplőivel, valamint egy velük elköltött uzsonnázás. További tíz alkotó postán kapja meg ajándékcsomagját: Szántó Bianka, Seres Kata, Márk Anna, Balázs Anita, Baji Barbara, Barkász Máton, Pekálik Zinaida, Kovács Réka, valamint a Mezőhegyesi Általános Iskola és az Implom József Általános Iskola 3. osztályosai.
Mindentudás az isteni harmóniáról
Színház és szórakoztatóipar igen távoli fogalom, bár gyakran találkozunk olyan felfogásokkal, amelyek egyenlőségjelet tesznek a két műfaj közé. A tisztánlátáshoz hasznos olyan nagy filozófusok színházesztétikáját fellapozni, mint Hegel, Schelling vagy Nietzsche, „aki sokkal többet bíz a színházművészetre”. Ezekkel a gondolatokkal vezette be Kovács Edit színművész, a Mindentudás Színházi Egyeteme háziasszonya a február 2-ai előadást, amelyen Gyenge Zoltán professzor a görög tragédia rejtelmeibe, a színházművészet kialakulásának körülményeibe és lényegébe avatta be az Ibsen Stúdió közönségét. (Niedzielsky Katalin beszámolója) A vidám tudomány (La gaya scienza) című művében Nietzsche a színház kialakulásához vezető ősi emberi vágyat fogalmazza meg, ezt idézte mottóként Kovács Edit: „Amiért hálásnak kell lennünk. – Csak a művészek és főleg a színház művészei adtak olyan látást és hallást az embereknek, hogy némi élvezettel hallgathassák és nézhessék azt, ami mindenki saját maga, amit mindenki átél s maga akar; csak ők tanítottak meg minket a minden köznapi emberben ott rejlő hős becsülésére és arra a művészetre, hogyan nézhetjük a távolból s mintegy leegyszerűsítve és átszellemítve önmagunkat is hősként…” Mitológia, zene és képzőművészet nélkül elképzelhetetlen a színház – ezt tudja már mindenki, aki hallhatta Gyenge Zoltán két korábbi előadását Békéscsabán. Most is a Gesamtkunstwerk, vagyis az összművészeti alkotás lényegének megvilágítását ígérte a professzor, mégpedig Friedrich Nietzsche szemszögéből. Mit jelent a görög dráma, a színház általában a német filozófus szerint? A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar filozófia tanszékének vezetője ezúttal is izgalmas utazásra hívta az érdeklődőket. Mint megtudtuk, Nietzsche szerint a görög tragédia szellemét két isten, Apollón és Dionüszosz határozza meg, a két isten viszályára épül az egész műfaj; s ha ezt az állítást elfogadjuk, akkor nem árt tudnunk, kik voltak ezek az istenek, mit jelentettek, milyen eszményt testesítettek meg. – A görög színház eredete nagyon messzire vezethető vissza, egészen a krétaiak mimetikus (ábrázoló) játékaira, az eleusisi misztériumjátékokra, ahol Demeter és Penelopé volt a főszereplő. Ezek a darabok – ahol a Föld istennője az élethez kapcsolódást, a lét mindenhatóságát jelentette – határozták meg a későbbi görög színjátszást – szögezte le Gyenge Zoltán. A színház születésének másik fontos momentumaként a bachanáriát említette, Dionüszosz tiszteletét. Mint mondta, „a görög színház Thespis szekerén gördült be az európai kultúrába”. – A görög színjátszás lényege, hogy nem az individuumot állította középpontba, hanem az egyetemesség fogalmát próbálta bevezetni. Álarcot, maszkot azért használtak a színészek, hogy ne az egyént, hanem az általánost mutassák fel. A színészt hüpokritésznek, azaz képmutatónak nevezték, a költőt pedig csalónak. (Később jogos csalónak, hogy megkülönböztessék a közönséges bűnözőktől.) A persona, azaz prosopon szó pedig annyit tesz, mint álarcon keresztül megszólalni, vagyis magát a személyiséget jelenti. Az antik színházi előadást általában a szcene előtt tartották, ami sátrat vagy palotát jelölt, már akkor használtak forgószínpadot, bábokat – hallottuk Gyenge Zoltántól. Majd Nietzschére hivatkozott az előadó, aki fontos dologra figyelmeztette az utókort: mivel az antik görögöktől csak a drámák szövege maradt fenn, nem ismerjük az előadások körülményeit, a díszletet, a táncot, ezért nem tudhatjuk pontosan, mit jelenthetett a színház, annak lényege a korabeliek számára. Két, az időszámításunk előtti 5. században élő festő, Zenxisz és Parrhasziosz vitája alapján Gyenge Zoltán a valóság és a látszat dilemmáját érzékeltette, majd ismét Nietzschéről beszélt. A nagy német filozófus munkásságában kiemelt szerepet tulajdonított a zenének, A tragédia születése című művét nem véletlenül ajánlotta Wagnernek, akinek zenéjében a görög szellemiség újraéledését, a nagy elődök visszahozatalát látta. Úgy vélte, Wagner nemcsak megírta művei szövegkönyvét, a zenét is megkomponálta hozzá, megrendezte a színpadi előadást, tehát Gesamtkunstwerket hozott egyedül létre. Ezért látja Nietzsche Wagnerben a görög szellem újjászületését. Nietzsche színházfelfogásának értelmezése előtt Gyenge professzor a két istent, Apollónt és Dionüszoszt mutatta be – ahogyan azt előadásaiból már megszokhattuk, antik helyszínekkel és a klasszikus festészet híres alkotásaival illusztrálva. – Ki volt Apollón? Úgy tudjuk, a rend, a jóslás istene a görög mitológiában, akinek állandó jelzője a „ragyogó”. A megtisztulás jelképe volt, hajában a babérkoszorú arra utal, hogy sosem őszül meg – hallhattuk a magyarázatot. Gyenge Zoltán úgy fogalmazott: az egész görög mitológia Zeusz csillapíthatatlan kéjvágya és a féltékeny Héra mesterkedései körül forog. Idősebb Lucas Cranach Apollón és Diána festményét láttuk, amelyen Apollón elfoglalja Delphoit, a legszentebb, legfontosabb jóshelyet, ezzel kitüntetett isten lesz, hiszen isten nem mond ki jóslatot, csak jelez. S a mai színház is csak jelez, nem vállal át felelősséget, tehát az isten hasonlít a színházhoz – szólt az érvelés. Poussin festményén a Daphnéba reménytelenül szerelmes Apollón tűnt fel, Solomon Aiax és Cassandra című munkáját a férfiszépséget, a múzsák istenét, a kegyetlen istent megtestesítő Apollónnak szentelte. Nietzsche azonban mást vélt felfedezni ebben az istenábrázolásban: a letisztult fogalmat, a rációt, az én lényegét. Michelangelo Tityus büntetése, valamint Tiziano Marsyas elevenen megnyúzása volt a következő két festmény; Gyenge Zoltán a példák nyomán azt ecsetelte, hogy nem jó az istenekkel újat húzni… S ki volt Dionüszosz? A bor, a mámor, az irracionális erő istene? Platónnál az őrjöngésé, de Hölderlin Kenyér és bor című versében boristen, der kommende Gott, az eljövendő isten, Krisztus, ami új aspektus az értelmezésben. Dionüszosz születéséről két felfogást ismerünk – magyarázta Gyenge Zoltán. Egyik szerint Zeusz és Szemelé gyermeke, nemzésekor Zeusz halandónak álcázta magát. A dajkának öltözött Héra rábeszélésére Szemelé azonban megkérte, fedje fel valódi énjét. Zeusz megtette, Szemelét villámcsapás sújtotta, belehalt. Zeusz a méhéből kiemelte és ágyékába varrta a fiát, innen Dionüszosz nevének jelentése: „kétszer született”. A másik mese úgy szól, hogy Dionüszosz Zeusz és Perszephoné gyermeke. Héra felbéreli a titánokat, hogy tépjék szét, de a szívét őrizzék meg, amiből aztán nagyanyja újraéleszti. Széttépik, majd újraszületik – Nietzsche szerint ilyen az ember is, megilleti a „kétszer született” jelző. Dionüszosz tehát az emóció, a szenvedély, a felfokozott vágy istene. Nietzsche arra a következtetésre jutott, hogy a görög tragédia lényege e két isten összhangjában rejlik, ahol Dionüszosz az antiisten, félig ember, der kommende Gott, az antikrisztus előképe, végtelen és véges, ez a kettősség jellemző rá, „ellenisten”, „szembenisten”, kilóg a mitológiából – fejtette ki Gyenge Zoltán. Rubens Silenus képét mutatva az előadó kijelentette: Nietzsche szerint a görögök ismerték a lét borzalmát, ezért hirdették a dionüszoszi elvet, kitalálták a művészetet, hogy el tudják viselni az életet. A mai kultúrpolitikusok figyelmébe ajánlotta ezt a felismerést: a művészet azért kell, hogy elviselhetőbbé tegye az életünket, nem azért, hogy hasznot hozzon, arra nem is képes. Művészetek nélkül az emberi élet semmit sem ér! S máris Caravaggio A beteg Bacchus képe jelent meg a kivetítőn, az őrület szimbólumaként. Egy latin mondás szerint nincs zsenialitás némi őrület nélkül, a kettő összhangja a lényeg. S az őrület nem feltétlenül betegség, az idióta is csak más, eltérő a tömegtől, ahogyan a deviancia is csak azt jelenti, hogy letérés az útról. Nietzsche arra figyelmeztetett: csak a nyáj jár mindig egy úton, akinek önálló véleménye van, az nem, s azt tiszteli, aki mer más utat választani. A görög tragédia fő mondanivalója ezek szerint a két elv összhangja. – Amikor Nietzsche és Wagner elkezd levelezni, a filozófus rajong a már világhírű zeneköltőért. Thomas Mann azt mondta, Nietzsche zenésznek gondolta magát, csak a nyelvben alkotott… Zenetudományát bemutatta Wagnernek is, aki kinevette. Nietzsche rajongásának tárgya Wagner volt, mert úgy látta, hogy a rend, a tisztaság és az őrület egyensúlyra lelt, újraszületett a zeneszerző alkotásaiban. Ez a megtisztulás, vagyis a katarzis, ami Arisztotelész értelmezése szerint a szenvedélyektől, bűnöktől való megtisztulást jelenti. Arisztotelész írja a Poétika című művében: „A tragédia tehát komoly, befejezett és meghatározott terjedelmű cselekmény utánzása, megízesített nyelvezettel, amelynek egyes elemei külön-külön kerülnek alkalmazásra az egyes részekben; a szereplők cselekedeteivel – nem pedig elbeszélés útján -, a részvét és a félelem felkeltése által éri el az ilyenfajta szenvedélyektől való megszabadulást." Az összművészeti utazás végén, az antik helyszínek és a klasszikus festészet példái után – a katarzis méltó ecsetelésére – Wagner Walkürjéből hallhatott részletet a közönség. A Mindentudás Színházi Egyeteme legközelebb március 2-án várja hallgatóit, az előadás témájáról később várható tájékoztatás. Niedzielsky Katalin
Színházi vetélkedő
Részvételi felhívás Kedves kilencedikes, tizedikes és tizenegyedikes diákok! A Békéscsabai Jókai Színház a Nemzeti Színház hasonló pályázata alapján saját történetét és jelenét feldolgozó színháztörténeti vetélkedőt hirdet számotokra! Négyfős csapatok jelentkezését várjuk, akik készek arra, hogy kreativitásukat és kutatóképességüket egyaránt csatasorba állítsák – nem akármilyen nyereményekért! A verseny négyfordulós, ebből az első három kizárólag az interneten zajlik, a döntő pedig – a legjobb négy csapat részvételével – a Jókai Színházban egy nagyszerű program keretében! Olvassátok el a részletes versenykiírást, keressetek egy kiváló felkészítő tanárt, töltsétek fel az adataitokat a színház internetes oldalán található jelentkezési lapra és már készen is vagytok az első fordulóra! A vetélkedőre történő jelentkezés határideje: 2015. február 20. éjfél. Várunk Benneteket! Versenykiírás A Jókai Színház történetéről szóló vetélkedőt a Békéscsabai Jókai Színház szervezi és bonyolítja, a versennyel kapcsolatos minden döntést a Jókai Színház hoz meg. A versenyen kizárólag négyfős csapatok indulhatnak. A csapatok minden tagjának 9. 10. vagy 11. osztályos, köznevelési intézménnyel tanulói jogviszonyban álló személynek kell lennie. A csapat tagjai érkezhetnek különböző osztályokból, évfolyamokból, de mindenképpen egy iskolába kell tanulniuk. Egy csapat nevezésének feltétele, hogy kitöltse az internetes nevezési lapot, megadja az ott szereplő minden szükséges adatot. Az adatok valódiságáért a nevezők vállalják a felelősséget. A verseny három online fordulóból áll. Az online fordulók feladatait a Jókai Színház teszi közzé, megadva a feladatok beadási határidejét. A feladatok határidőn túl történő beadása nem lehetséges. Minden feladat értékelése után közzétesszük a csapatok aktuális sorrendjét. A harmadik feladat értékelése után az első négy helyen álló csapat kerül a döntőbe. Az esetleges pontegyenlőség esetén a zsűri dönt az első négy helyezettről, döntését írásban indokolja. A feladatok pontozását a feladatok kiírásával együtt tesszük közzé, a pontozást a zsűri végzi, döntései ellen fellebbezésre nincs mód. A csapatok nevezésükkor vállalják, hogy amennyiben a döntőbe kerülnek, a Jókai Színházba utazásuk és hazaútjuk költségeit viselik. A döntő során felmerülő minden egyéb költséget (étkezés, díjak, stb.) a Jókai Színház vállalja. A döntő során a feladatokat helyben kapják meg a csapatok. A feladatok megoldása során semmilyen segédeszközt, így internetet sem használhatnak. A döntő mintegy két óra hosszúságú. A döntőben zsűri pontoz, döntése ellen fellebbezni nem lehet. A verseny díjai: a IV. helyezett csapat: iskolájába egy tanítási napra „ellátogat a Jókai Színház” a III. helyezett csapat: a csapat tagjai és felkészítő tanára számára fejenként egy‑egy színházi ajándékcsomag és színházjegyek a II. helyezett csapat: a csapat tagjai és felkészítő tanára számára fejenként 10.000 Ft-os könyvutalvány és egy-egy, a Jókai Színház előadásaira szóló 2 személy részére szóló ifjúsági bérlet az I. helyezett csapat: a csapat tagjai és felkészítő tanára számára fejenként egy táblagép és egy-egy, a Jókai Színház előadásaira szóló 2 személy részére szóló ifjúsági bérlet.
Eljárják a nászpantomimet
tanckritika.hu | A flamencóhoz bravúros, magabiztos technikai tudásra és igazi szenvedélyre van szükség. Táncosok, énekesek, gitárművészek egybehangzóan állítják, hogy a flamenco csak akkor jó, ha szigorúan betartják az összes szabályát úgy, hogy mindeközben az előadó megpróbálja áthágni valamennyit. ► Tovább
A rendező különleges színházi élményt ígér
BEOL | Lorca utolsó és talán legjobb drámája a Bernarda Alba háza, melynek bemutatója január 30-án volt látható a Békéscsabai Jókai Színházban Béres László, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti tanácsadójának rendezésében. A különleges színházi jelrendszert használó előadást átszövi a flamenco tánc világa. ► Tovább
Szüzen temetem el a lányomat
Hir6 | Hangzott el az egyik végszóként szombaton (is) a Békéscsabai Jókai Színház debütdarabjában, a Bernarda Alba házában. Persze nem ez volt az egyetlen sötét mondat a Frederico García Lorca adaptációban, inkább az volt csoda, ha valami világított. (Jelen esetben a sötétségen nem a butaságot értem.) ► Tovább
A kétarcú siker
Békésifi | A Békéscsabai Jókai Színház és a Körös Irodalmi Társaság által szervezett„Kortárs magyar írók” sorozat január 26-i estjének vendéglistáján ezúttal a József Attila-díjas íróházaspár szerepelt. Mezey Katalinnal és Oláh Jánossal dr. Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka folyóirat főszerkesztője és Farkas Wellmann Éva költő, kritikus, szerkesztő beszélgetett az est folyamán. ► Tovább
A premier előtt betegedett le Kovács Edit
BEOL | Péntek este mutatták be a Békéscsabai Jókai Színházban, Béres László rendezésében Federico García Lorca: Bernarda Alba háza című előadását. A címszereplő, Bernarda Albát alakító Kovács Editet vasárnap heveny torok bántalmakkal kórházba szállították, szerdán azonban már ismét próbált. A darabbal kapcsolatban úgy fogalmazott: időről időre felül kell vizsgálni azokat a szabályokat, amiket mi magunk hozunk. ► Tovább
Lorca: színház a javából!
A legszebb előadások közül is kiemelkedő, rendkívül eredeti, magas művészi színvonalú és felejthetetlen a Bernarda Alba háza. Federico García Lorca megrendítő asszonysorsai – a hátborzongató, egyszerre szenvedélyes és rejtélyes andalúz világban – spanyol gitárra komponálva, flamencóban eltáncolva kelnek életre. A Jókai Színház új produkciója Európa és a nagyvilág rangos színpadaira méltó alkotás. (Niedzielsky Katalin kritikája) Rövid beavatás Ponciától, a szolgálótól, hogy angyal és múzsa kívülről jön, de a duende belülről! De mi az a duende? Régi írógép zakatolja máris a sorokat a filmvászonra a spanyol szó jelentéséről: titok, belső erő, átvitt értelemben ihlet, elragadtatás. A darabra és Lorca egész életművére igaz az ars poetica: „A duende mindazt magában foglalja, ami az ész számára megfoghatatlan, csupán a lélek, az ösztönök, az érzékek és érzések útján befogadható és átélhető. Az ősi hagyományok szerint a föld szellemének fekete hangját jelenti. Itt minden szónak halál a fedezete…” Fekete és halál, ezzel megérkeztünk Bernarda Alba házába. Lassan megy fel a sima fehér „vasfüggöny”, nézhetjük a lábakat, ahogyan a ravatal körül táncolnak, flamencót járnak. Fehér kripta tárul elénk sok-sok fekete alakkal, varjúnak öltözött asszonyokkal. A ház úrnője férje halála miatt nyolc év gyászt hirdet, minden ajtó, ablak bezárul, a kriptából börtön lesz, hét nő sírhelye. No és a duende, az a titokzatos erő, ami belülről jön?! A lány, a nő, az asszony maga az élet, sorsa a beteljesült szerelem, a gyermek, a jövő… De nem Lorcánál, nem ebben a fanatikus, kegyetlenül hagyománytisztelő andalúz világban! Itt az asszony sorsa a gyász, a magány, a szenvedés, az önsanyargatás; aki szeretetre vágyik, szabadságról álmodik, biztosan elvész, belepusztul. Bernarda Alba házában csak az őrültnek vagy a halottnak jár a szabadság. De nézzük még a ravatalt! Fekete koporsó, fekete alakok, gyászolnak, majd a falu népe hirtelen táncra perdül a koporsó tetején; a ház asszonya bottal veri le a magasból a kegyeletsértőket, noha az ősi kultúráktól és a népköltészettől nem idegen a halotti tor. A titokzatos fehér falak, a fekete ruhák, fátylak és a fekete-fehér ellentét forrongó, tüzes szenvedélyek elfojtására utal – mellbevágó, maradandó kép. A szereplők alig beszélnek, rövid mondatok után tánccal, tapssal, lábdobogással, kézmozdulatokkal, legyezővel kommunikálnak; a ritmus egyre fokozza a feszültséget. Tragikus és felszabadult jelenetek váltják egymást, nincs megállás – szünet sincs -, csak örvény egyre beljebb és beljebb, feljebb és feljebb a végzetes csúcspont felé. Latin temperamentum, költőiség és kivételes szimbolika jellemzi Lorca utolsó és talán legnépszerűbb drámáját, amelynek együttes megjelenítéséhez nagyszerű színpadi eszközöket találtak az alkotók a gitárzenében és a flamencóban. A zsarnok Bernarda pokollá teszi lányai életét, attól fosztja meg őket, ami a lényegük, a szabadságuktól, a szerelmüktől, női mivoltuktól, s ezzel a pusztulásba, a halálba kergeti őket. Az öt lány, öt halálraítélt – személyiségének megfelelően – különbözőképpen reagál a rabságra. A zsarnok özvegy, álszent és szívtelen anya, gyermekeit szabadságuktól, az élettől megfosztó Bernarda Alba szerepét Kovács Edit alakítja nagy szakmai alázattal, fegyelmezetten, mértéktartóan. A gonoszt felmutatni mindig nagyobb kihívás, mint a kedveset. Anyja, María Josefa bonyolult figuráját Nagy Erika játssza magabiztosan. A nyolcvanéves, tébolyult öregasszony kiváltsága, hogy kimondja az igazat: férjhez akar menni, neki férfi kell. A szabadságvágy abszurd kifejezője, jelenetei szívszorítóak. Minden lány titkos vágya, hogy megszabaduljon a fogságból, férjhez mehessen, boldog lehessen. Erre legnagyobb esélye Angustias-nak van, hiszen első gyermek, vagyonos. Komáromi Anett szépen, hitelesen érzékelteti az igazi emberi vonásokat, okkal bizalmatlan vőlegényével szemben, boldogtalan, keresi a válaszokat. Magdalena jelleme nem ilyen markáns, bár talán ő hasonlít leginkább anyjához, Fehér Tímea játssza az engedelmes lányt, aki rendre csípős megjegyzéseket tesz nővéreire. Amelia nála is gyengébb, nincs határozott elképzelése, mintha nem is értené, mi zajlik a nővérei lelkében. Tatár Bianka formálja a bájos fiatal lány szerepét. Adela és Martirio között sok a vita, veszekedés, konkurenciaharc, hiszen náluk legnyilvánvalóbb, hogy szerelmesek Pepébe. Adela, a legkisebb lány a lázadó, legyőzi anyját, odaadja magát szerelmének, mégsem törhet ki, sorsa az öngyilkosság. Tarsoly Krisztina kiváló, hiteles alakítást nyújt. Liszi Melinda Martiriója összetett figura, amit kiválóan alakít: robbanékonysága miatt akár rokonszenves is lehetne, de púpja inkább gonoszságra ösztönzi. Poncia nemcsak szolgáló, hanem narrátorként is segíti a nézőt az eligazodásban, továbbá Bernarda bizalmasa, aki figyelmezteti úrnőjét a feszültségekre, a kibontakozó tragédiára. Megengedi magának, hogy kimondja az igazat: nem gonoszak ezek, csak olyanok, amilyen a nő férfi nélkül. Kara Tünde nagyszerűen teljesíti minden szerepkörét. Jó ötlet, hogy a rendező színpadra hozza Pepe Romanót, aki Lorca drámájában nem jelenik meg, csak emlegetik. Minden nő utána áhítozik, belé szerelmes, csak különbözőképpen vallják meg vonzalmukat. Vadász Gábor jól játssza a hős szerelmest, a latin dalost és a csődörös jelenetben a lófejjel táncolót. A falu népe, a kórus is színpadra lép a rendező jóvoltából; ellenpontozzák a ház lakóinak felfogását, hangulatát, megtestesítik a népharagot, színesítik a mozgást, a táncot. Béres László rendező mesterien ötvözte a Lorca életművére jellemző szépirodalmi jegyeket a színház, a tánc, a zene eszközeivel, nagy hangsúlyt fektetve az összes jellem, karakter kibontására, azokban pedig a feloldhatatlan konfliktusok ütköztetésére. Maradandó élményt, felejthetetlen előadást alkotott, amelyben a zene, a tánc, a látvány és a szöveg egyenrangú társ. Bajnay Beáta nélkül ez a csodálatos előadás nem jöhetett volna létre. A kiváló táncművész, koreográfus és tanár, a varázslatos és ellenállhatatlan flamenco hazai mestere kivételes teljesítményt nyújtott azzal, hogy a színészeket megtanította flamencózni. Azt mondja, „bennem egy dobos lelke táncol”, vagyis az a bizonyos megfoghatatlan, titokzatos erő, a duende… A színpadon nincs egyetlen „prózai mozdulat” sem, csak igényes, kimunkált tánclépés: táncolnak a lábak, a kezek, az ujjak, a szemvillanások, a szoknyák, a fodrok, a fátylak, minden testrész és minden ruhadarab. Bajnay Beáta az előadásban cajonon dobol. S persze nincsen tánc zene nélkül, flamenco spanyol gitár nélkül, amit bármeddig szívesen elhallgatna az ember, hiszen dallama felkavar és andalít egyszerre. Lorca költő volt, zeneszerző és festő. Oravecz Péter gitárművész költő, zenész és műfordító, a spanyol gitár és a flamenco mestere. Az előadásban pedig nagy szakértelemmel és szeretettel zenél, karmesterként belülről dirigálja, diktálja az ütemet a zenekarnak, a színészek együttesének. Székely László Kossuth-díjas díszlettervező mélységes szakmai, művészi alázattal szolgálja a szerző és a rendező szándékát: Lorca szimbolikára, ellentétekre építő költészetének megfelelő teret teremtett, dobozt, kriptát, börtönt, halálkatlant. Fény- árnyék, rabság-szabadság, kitörés-pusztulás ellentétét komponálta mesteri fokon, nagyon eredeti formában a színpadképbe. Bodnár Enikő jelmezei az andalúz viselethez hűek, a fekete gyászruhák, a fehér fodrok és alsószoknyák fokozzák a hangulatot. A megtébolyodott öregasszony és a nász után öngyilkos lány kap fehér ruhát; utóbbi megjelenik korábban zöldben is, ami a szabadság színe. Piros legyezőt nyújt anyjának, később az alsószoknyáján a vérfoltban jelenik meg újra a piros. A szolgálók és a falu népe szürke mintás öltözetet visel, Pepe fekete-fehérben hódít. Színház a javából! Lorca drámájának összetettsége, életművének sokszínűsége teljesedik ki benne. Költő, drámaíró, zeneszerző, festőművész, színész és dramaturg volt egyszerre, a népzenét, a cigányok kultúráját kutatta, azok elemeit felhasználta költészetében, zenéjében, drámáiban. Jól ismerte a granadai tájat, az andalúz világot, ahonnan jött, a nép lelkét, művészetét, amelyből merített. Ezért hiteles és meggyőző a spanyol gitár és a flamenco a darab színrevitelében. Ahogyan a duende, valamint a „ley del silencio”, vagyis a csend törvénye is a műveiben. Ami azt jelenti, hogy az indulatokat elfojtják, a tényeket, a múltat, az igazságot eltemetik, a tabukat nem bolygatják. Ahogyan Bernarda Alba legkisebb lánya is szűzen halt meg… Utána csend, néma csend. A hallgatás törvénye erősebb a szabadságvágynál. S a csendnek óriási a szerepe a zenében és a táncban is! Andalúz dalok, cigányrománcok, mítosz és legenda, granadai folklór, népi ihletésű, szimbolikus költészet – ettől halhatatlan Lorca? Valószínűleg ettől is, amíg olyan művészi színvonalú előadások születnek drámáiból, mint ez a békéscsabai. Értékteremtő színház, ami kizökkent a hétköznapokból, jelképeivel felkavar, zeneiségével lenyűgöz, költészetével elvarázsol, aminek látványa, hangulata velünk marad, üzenete felejthetetlen. Kivételes, lélekemelő. Minden elismerés az alkotóké! Niedzielsky Katalin
Díszbemutató – színpadon a Bernarda Alba háza
Lorca utolsó és talán legjobb drámája a Bernarda Alba háza várta a díszbemutató közönségét szombaton este színházunkban. A drámairodalom egyik gyöngyszemét Béres László, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti tanácsadója álmodta színpadra – flamenco zenével és tánccal. A határon túlról, az ország másik végéből, a fővárosból és vidéki városokból érkeztek színházi szakemberek, kritikusok a hírre: egy különleges produkció született Békéscsabán, a Bernarda Alba háza, flamencóra átszabva. A táncos és a színházi kritikai világ jelentős képviselői, köztük a 2015-ös POSZT válogató Balogh Tibor színikritikus, dramaturg is megtisztelte jelenlétével a díszbemutatót. Megtekintette az előadást többek között Vukosavljev Iván, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója, Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója, Lőkös Ildikó és Stuber Andrea kritikusok, Hrecska Renáta (Magyar Hírlap), Kutszegi Csaba (Kútszéli Stílus), Lantai József (Euroastra), Moravetz Orsolya (Kultúrpart), Péli Nagy Kata (Táncművészet), Pethő Tibor (Magyar Nemzet), Sándor L. István (Ellenfény), Szűcs Katalin (Criticai Lapok), valamint Felkai Eszter és Fodor Zsóka színművészek is. Lorca története által dermesztő világba nyerünk betekintést. Egy Isten háta mögötti vidéken járunk, ahol Bernarda Alba házában az apa mellett saját életüket is gyászolják az emberek. Megalázó sors vár a házban sínylődő öt fiatal lányra, diktatórikus anyjuk merev erkölcsi játékszabályai szerint kell élniük, így rá sem nézhetnek az otthonuk előtt elhaladó férfiakra, a házon kívül senkivel sem érintkezhetnek. A visszafojtott életvágy, bezártság, féltékenység, gyűlölet egyre feszültebb légkörében robbanás érlelődik. Az Andalúziában játszódó történetet átszövi a spanyolos temperamentum: szenvedély, tűz, féltékenység, tánc, gyász és magány. Nyelvezete a rövid és tömör replikákra lecsupaszított lorcai szöveg és a flamenco világának (tánc, zene, ének) találkozásából születik meg. Ebben a színházi jelrendszerben egyformán fontos a hang, a gesztus, a ritmus és a látvány. Kovács Edit, Nagy Erika, Vadász Gábor, Komáromi Anett, Kara Tünde, Fehér Tímea, Tatár Bianka, Liszi Melinda és Tarsoly Krisztina pontosan érzik, mivel lehet felkelteni és lekötni a nézők figyelmét. A vastaps után az est további része a színház vigadótermében folytatódott. A kóstolható ételeket, az andalúz vidékhez köthető gasztronómiai finomságokat a BÉKSZI – Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátóipari Tagiskola diákjai szolgálták fel és Prohászka Béla Venesz-díjas szakács olimpikon ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. A kóstolható borokat, az Európai Borlovagrend Dél–alföldi Legátusa biztosította. A jó hangulatról ezen az esten is a Jam Beam nevű formáció gondoskodott, a már megszokott magas színvonalon. A díszelőadást megtisztelték jelenlétükkel a Békéstáji Művészet Társaság tagjai. Színházunk összefogja a különböző művészeti ágakat, kiváló szakmai és baráti viszonyt ápolunk ezen ágak helyi képviselőivel. A társaság alelnöke, egyébiránt színházunk festőtárának vezetője, a Magyar Teátrum díjas Gnandt János festőművész. A bemutató előtt Fekete Péter igazgató rövid szakmai beszélgetésre invitálta a helyi képzőművészeket Székely László díszlettervező társaságában. Lorca a női sorsok, a női szabadság- és boldogságvágy ábrázolásának utánozhatatlan mestere volt, aki lemaradt az előadásról, egész februárban pótolhatja.
A mitológia művészete – Nárcisz és/vagy Prométheusz
A Mindentudás Színházi Egyeteme programsorozat Prof. Dr. Gyenge Zoltán egyetemi tanár a Szegedi Tudományegyetem Filozófia Tanszék vezetője előadásával folytatódik. Apollón és Dionüszosz avagy a színház genezise című előadásra 2015. február 2-án kerül sor az Ibsen Stúdiószínházban. Az előadás díjmentes, jegyek a Jókai Színház szervezőirodájában igényelhetők.
Legfrissebb képek
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Legújabb videók
Boldog Karácsonyt! 🎄 (Jókai Színház)
6 1
Adventi gyertyagyújtás - December 22. (Jókai Színház)
2 0
Adventi gyertyagyújtás - December 15. (Jókai Színház)
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 8. (Jókai Színház)
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 1. (Jókai Színház)
7 0
Gyorslinkek munkatársainknak
Következő előadásaink
Rólunk írták
Belépés munkatársainknak
Regisztráció munkatársainknak
Levelezés munkatársainknak
