December 11-én 19:00 órakor látható a Jókai Színház nagyszínpadán a Vastag Tamás és színész vendégei koncert. Tomi saját dalait énekli és egy-két újdonság is hallható majd a most készülő új lemezről. A koncerten fellépnek Vastag Tamás békéscsabai kollégái, akikkel együtt játszott Tomi valamelyik előadásban. Ezekből adnak elő részleteket Kara Tünde, Csomós Lajos és Gulyás Attila színművészek. Speciális ajánlatunk a középiskolásoknak: Találkozz Vastag Tomival! Ha most szerzed be az Ifjúsági bérletedet, tisztelet jegyet kapsz a Vastag Tomi koncert nyilvános főpróbájára, ami után Tomi autogramot oszt és személyesen találkozhatsz vele. Nincs pénzed? A bérletedet részletre is megveheted és már 1000 Ft-ért elviheted! Nyilvános főpróba: 17:00 órától. Vedd meg jegyed a koncertre most!  2014/12/11  Cs 19:00 Békéscsabai Jókai Színház  Nagyszínház  Békéscsaba Vastag Tamás koncert Jegyvásárlá  

Bolha a fülbe, Feydeau életművének csúcsa, és a vígjáték irodalom egyik legkiemelkedőbb darabja. Hatalmas sikerrel játsszák szerte a világban. A „jól megírt dráma” leghíresebb francia képviselőjének egyik legnépszerűbb darabját Merő Béla, a Jókai Színház rendezője Ukrajnában, Hersonban viszi színre a "Kulisha" Akadémiai Színházban. A bemutató december 20-án lesz.  – Miért éppen ezt  a Feydeau-vígjátékot állítja színpadra Herszonban? A barátaim egy vígjáték megrendezésére kértek föl. Javasoltak is egy francia komédiát, ami nem jelent meg magyarul, a francia verzió pedig nem volt elérhető. Elég nehéz lett volna egy francia darabot pusztán az orosz fordítás alapján színre állítani. Ekkor javasoltam ezt a darabot. Szerencsére találtam orosz fordítást is, mivel Vidnyánszky Attila évekkel ezelőtt rendezte Kijevben, az Orosz Színházban. Feydeaut itt nem nagyn ismerik, pedig a franciák Moliere után, a második legjobb vígjátékírójuknak tartják. Mindenképpen szerettem volna olyan komédiával kedveskedni a herszoniaknak, amivel feledni tudják a zűrös időket. s ami számomra is szakmai kihívás. – Ez már a harmadik Bolha a fülbe-rendezése lesz (zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház 1988., Jókai Színház 2012.). Mit enged megvalósítani az ottani színházi struktúra és anyagi lehetőség mindabból, amit itthon elképzelt? Mindent, amit elképzeltem. A díszlet- és jelmezterveket már májusban elkészítettük egy kiváló tervezővel, Olga Gonobolinnal, aki már a Jókai Színházban is tervezett, s akkor meg is tartottuk a tervelfogadást. Az olvasópróbára jószerivel minden készen állt. – Nem olyan típusú rendező, aki háromszor egyformán rendezné meg ugyanazt a darabot. Miben különbözik a mostani „bolha” az eddigi kettőtől? Nyilván én is változom. Ám, csak akkor veszek elő újra egy darabot, ha újra lehetőséget látok benne. Nem szeretem lemásolni a korábbi rendezéseimet. Nyilván lesznek hasonlóságok, melyek a darab struktúrájából adódnak. Most alapvetően az érdekel, hogy tudunk egy "mai" commedia dell art'-ét megformálni, annak minden jellegzetességével: a "maszkok"\ figurák újragondolásával, dinamikus és olykor akrobatikus mozgással, speciális beszédmóddal, zenei effektusokkal… A Bolha a fülbe tipikusan „jól megírt darab”, amely óramű pontosságú színészi munkát, botlást nem ismerő ritmust követel meg. A „mester-partitúra” mesteri interpretálására, sikeres színpadra átfordítására az Ön hatalmas szakmai tudása és színházi gyakorlata a biztosíték, de nem kell-e megküzdenie nyelvi nehézségekkel? Természetesen nehéz olykor megtalálni a megfelelő orosz kifejezést, a próba nem alkalmas a szótározásra. De a színészek a világ minden részén színészek. Megértjük egymást, és sokszor segít a metakommunikáció. Például, ha megmutatom, hogyan képzelem a szövegmondást vagy a mozgást, le tudom küzdeni a nyelvi akadályokat. Sokkal bonyolultabb kérdés a kultúránk és színházkultúránk közötti gátak ledöntése. Amellett, hogy szórakoztatni akar, visz az előadásba valami mélyebb társadalmi, emberi kritikát, vagy ezt ebben az esetben fölöslegesnek tartja? A darab alkalmatlan "mélyebb" társadalmi kritika megfogalmazása. Emberi kritikára viszont alkalmas. Nevezetesen, ha őszinték mernénk lenni egymással, sok bonyodalmat, konfliktust elkerülhetnénk.  A színházban harsog a várhatóan fergeteges előadás közönségének a nevetése, míg távolból – ha szerencsére képletesen is – fegyverek ropogása hallatszik. Érinti-e valamilyen formában az ukrán válsághelyzet a színház munkáját, illetve, az Ön színházi elképzeléseit?  Sokan – régi ismerősök – megállítottak az utcán, s kérdezték, mit fogok rendezni. Boldogok voltak, mikor közöltem, mit. Elegünk van a tragédiákból, mondták, hiszen életünk most tragikus. Szeretnének felszabadultan nevetni, mivel a humor segítségével felül emelkedhetünk az emberi gyarlóságon. Ha ezt fogja szolgálni a bemutató, akkor elértem a célomat.  

A színház és a képzőművészet izgalmas kapcsolata volt a téma a Mindentudás Színházi Egyetemén legutóbb, december elsején az Ibsen Stúdiószínházban. Rényi András előadásához El Kazovszkijnál izgalmasabb figurát aligha választhatott volna, hogy a festészet, szobrászat, látvány és az élő előadások közös rejtélyeit megvilágítsa hallgatósága számára. Mielőtt azonban a magyar kortárs művészet 2008-ban elhunyt kiválóságának híres performance-aiba, a Dzsan-panoptikumokba pillanthattunk be, Kovács Edit színművész, a sorozat házigazdája – mint mindig, most is – tartalmas színházelméleti, esztétikai bevezetővel adta meg az alaphangot. (Niedzielsky Katalin beszámolója) A színház mindig keresi az újabb és újabb kifejezési formákat. Az 1930-as évek egyik különös színházi gondolkodója, a francia Antonin Artaud, aki a 20-as években színészként lépett fel, társulatánál a színészi tréningek improvizációs gyakorlatait Edgar Allen Poe versei és – talán meglepő módon – japán festők képei ihlették – kezdte mondandóját Kovács Edit. – Talán ezeknek a tréningeknek is köszönhető, hogy Artaud markáns  véleményt fogalmazott meg a színház szerepéről. „A színházzal nem az a célunk, hogy darabokat adjunk elő, hanem hogy kivetítsük az anyagi valóságba mindazt, ami a szellem eldugott, sötét zugaiban rejtőzik” – írja Kiáltvány egy elvetélt színház ügyében című művében. „A szavak költészete helyett a tér költészete jöhet létre, …a térbeli költészet, amely a szóképekkel egyenértékű anyagi képeket tud teremteni” – olvasható Artaud Könyörtelen színház című könyvében, a Lucas von Leyden Lót lányai című festményének leírásában, a Rendezés és metafizika című fejezetben. Louis Jouvet-nak így írt Artaud 1931-ben: „Úgy hiszem, a közönség türelmetlenül várja, hogy a színház végre ugyan azt az élményt nyújtsa számára, mint a festészet és a zene, vagy a költészet.”   A francia esztéta elképzelése szerint tehát a színház nem verbálisan közöl gondolatokat, hanem gondolatokat ébreszt, hiszen a művészet az ember szellemére hat – hangsúlyozta Kovács Edit. – Míg Artaud a színház területéről érkezik a képzőművészet határához, addig ma esti művészünk, El Kazovszkij a képzőművészet területéről indulva jut el a színházművészetig. Ezen a határmezsgyén kalandozunk Rényi András segítségével, aki művészettörténész, esztéta, az ELTE BTK Esztétika Tanszékén és a Magyar Táncművészeti Főiskolán oktat docensként, 2008 júliusától az ELTE Művészettörténeti Tanszékének intézetvezetője. Kutatási területei: Rembrandt, Caravaggio, a művészeti hermeneutika (szobrászat, kép- és tánc), valamint a modernitás-posztmodernitás kérdései. Rényi András bevezetőjében elmondta: El Kazovszkij, az orosz származású, Kossuth-díjas magyar képzőművész gyönyörű nő volt, de női testébe férfi lélek szorult, és a férfiakat szerette. A test és a lélek azonosságának hiánya adta drámai életműve témáját, intenzitását, hiszen eleve boldogtalanságra volt ítélve. A performance mint univerzális kifejezési eszköz kapóra jött számára, mivel tárgya a szerelmi vágy, amely beteljesülésre tör, de korlátokba ütközik. El Kazovszkij neve elválaszthatatlan a Dzsan Panoptikumoktól. Mint megtudtuk, egy régi szerencsétlen kapcsolata ihlette, amely egész életét meghatározta, rituálék sorát építette rá, évente megrendezte. Éry-Kovács András felvételét láttuk az utolsó performance-ról. Az alkotó szerint a performance lényege, hogy az sokkal jobban kapcsolódik a mindennapokhoz, mint egy-egy zárt színházi alkotás szereplőkkel, jelmezekkel, megírt történettel. Meglepő, radikális gondolattal rukkolt elő El Kazovszkij, amikor közölte: a művészet nem zárt világ. Nagy a szerepe a zenének, főként Berlioz, Csajkovszkij, Mahler, Wagner műveinek, vagyis a 19. századi romantikus műveknek El Kazovszkij alkotásaiban – hangsúlyozta Rényi András. – Performance-aiban a szerző maga vándorállatnak, tigrisnek, ösztönlénynek, vadállatnak tünteti fel magát, ilyen maszkkal jelenik meg a képeken, bálványt teremt, és a figurákat a maga távcsövével kelti életre. Amit látunk, az színházszerű, látványos, mégsem színház. A kiválasztott fiúból lesz a bálvány, allegorikus figurák jelzik az időt, az idő múlását, a szöveg 30 éve szinte ugyanez, ismétlődik. Az előadó megmagyarázta: a fétis, a bálvány azért van El Kazovszkij szerint, mert hatalmat tulajdonítunk neki, alárendeljük magunkat, a bálványimádat tehát mindig egyirányú. A Janus-arcok, Ámor és az összes figura jelmeze harsány, ordenáré, vásári, a felcicomázottság direkt a rossz ízlést jelzi. A balerina figurája fontos motívum: a szépséget, az elérhetetlen célt, a beteljesületlen vágyat szimbolizálja.   A francia Gautier szerint a balett arról szól, hogy ott férfinak nincs helye. A balerinát kell csodálni, imádni. El Kazovszkij is ezt a nézetet vallotta, hiszen a 19. századi romantikus férfitudatban nőtt fel, miszerint a nő ékszer, a férfi erős, a nő legyen csodálni való. Uralkodó férfiként szeretné magát ábrázolni, mégis boldogtalan, mert nem tud azonosulni ezzel a szereppel. Fontos motívum El Kazovszkij különös művészi világában a látcső. Erről Rényi András a következőket mondta: Egyirányú cselekvés, mert aki néz a látcsővel, uralkodik a kiválasztott látvány, a nézett tárgy, személy felett. Gautier szerint a kukkoló, a leselkedő takarásban van, úgy gyakorolja vágyát, hogy szubjektuma, a látvány kiszolgáltatott. Amikor az ember néz, cselekszik, sokat elárul az, hogyan nézünk a másikra, ha például végignézünk egy nőn, mint egy szexuális objektumon, az illetlen dolog. Fontos, hogy amikor látok, engem is látnak. A látás tehát viselkedés, a kukkolás viszont visszaélés a látással, mert a kiválasztott nem tud védekezni. Ilyen értelemben nem sok a különbség a politikai ellenőrzés, a megfigyelés és a pornó között, a tekintet uralkodik, a kukkoló tekintete. El Kazovszkij számára is az volt lényeges, hogy ki uralkodik ki fölött. A távcsővel megszűnik a távolság, így válik az eszköz a testközelség metaforájává. A testi birtokba vétel vágya mozgatja, de a birtokba vétel nem sikerül, mert a 19. századi romantikus nevelés tiltja, és a kukkokó annak akar megfelelni. Az előadás vége felé levetített videóból kiderült, a táncos fiúk a rendezői instrukciónak megfelelően szerepet játszottak. El Kazovszkij szereplői nem színészek, nem játszanak semmit, ugyanakkor önmagukat sem adhatják, hiszen jelmezeket viselnek. De lötyög rajtuk a ruha, ami jelzi: a rájuk aggatott holmival, a felöltöztetéssel tulajdonképpen személyiségüktől, vagyis az identitásuktól fosztják meg őket. Ezzel is át lépünk egy határt. Kovács Edit a látottakat, hallottakat azzal zárta, hogy Rényi András előadásában az El Kazovszkij által jegyzett performance-ok segítségével az alkotás folyamatát kísérhettük végig. Majd a művésznő Petőfi Sándor A XIX. század költői című verséből idézett:  "Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd." Mint mondta: Kazovszkij sem a saját konkrét, személyes problémáját meséli el műveiben, viszont a személyes probléma szublimálása során mindenki számára élvezetes performance-okat hozott létre. Szokatlan, izgalmas videókat, képeket láttunk, amelyekkel az előadó azt mutatta be, hogyan „használ” a művész szép, fiatal testeket, kapcsol antik mitológiai, európai kulturális és egészen modern, személyes motívumokat, hogy látványos, hatásos, akár drámai produkciókat, rituálét, szertartást teremtsen. Miközben mondandója mindvégig a nemi identitás, a szépség meghódítása, uralkodás és kiszolgáltatottság, hódítás és szerelem dilemmái, performance és színház lehetőségei körül forog.   A Mindentudás Színházi Egyetemének következő előadását 2015. január 5-én Kállay Géza tartja Shakespeare világáról és a Lear királyról, valamint az évad végén bemutatásra kerülő Tévedések vígjátékáról. Niedzielsky Katalin

Szép hagyománya vannak annak teátrumunkban, hogy minden gyermek előadásunk kapcsán játékot hirdetünk a vállalkozó kedvű gyerekeknek.  Holle anyóról tudható, hogyha megrázza párnáját hullani kezd a hó. Most arra kérjük kis színház barátainkat, hogy készítsenek párnácskákat Holle anyónak, hogy minél több hó eshessen idén télen. Az alkotásokat az előadás előtt lehet névvel és címmel, valamint az óvoda, vagy iskola nevével leadni az aulában. A különleges alkotásokat természetesen díjazzuk, értő zsűri dönti el, melyik alkotás a legszebb, legötletesebb.

Szinház.hu | Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója új produkcióra készül a Művészetek Háza Gödöllő és a Békéscsabai Jókai Színház közös együttműködésében. ►Tovább