Az ember nem mindig abba szerelmes, akibe kellene – ezt sok-sok közhelyszerű mondattal és példával lehetne illusztrálni. Ha az ember bolondul valakiért, nem hat sem érdem, sem az érvek. Ha pedig az illető történetesen a saját exébe szerelmes, vagy legalábbis nem tud tőle elszakadni – nos, ott kezdődik a probléma. „Nem szabad azt hinnünk, hogy megbuktunk. Talán nem volt bennünk több.” Bernard Slade Váratlan találkozásainak hősei, Amy és Michael a házassági évfordulójukra kapott ajándékok között beszélgetnek – kár, hogy már nem házasok. Szinte lopva válnak el, Michael egyik nőtől fut a másikig, némelyiket Amyvel is összeismerteti, aki sokkal nehezebben tud megszabadulni a házasságuk emlékétől. Michael azt szeretné, ha Amy ott ülne a premierjén az első sorban, az apja, a gyerekek és Vanessa, Michael új párja mellett. A nőt Amy új munkahelyére is elviszi, hogy bemutassa, hiszen az asszony is családtag. Amy szíve mindig megdobban, amikor a férfival találkozik – Michael ezt sokáig nem látja, ahogyan a saját érzelmeivel is nehezen kerül tisztába. Nemcsak dialógusokat, hanem a kettejük találkozásait értelmező, félbevágott beszélgetéseket is hallunk: Michael a folyton lecserélt pszichiáterekkel próbálja rendezni az életét, a fehér középosztály szokása szerint definiálja magát, ahogy mi is tennénk. Író vagyok. Van három gyerekem és egy feleségem. Ja, már nincs… Amy az Anonim Alkoholisták gyűlésén vall magáról, hogy megoldást keressen a problémáira, amelyeket bátran ki mer mondani. Ahogyan az életben, a darabban is csak akkor várhatnak továbblépést, amikor megérlelik saját magukban az elhatározást. Amy eleinte valakinek a felesége, csak aztán lesz belőle újra építész és szabad ember, Michael maximalista író, aki irigyli Amy lazaságát. Egyikük mindig válságban, rossz passzban van. Egyikük sem szenved kevésbé, mint a másik – csak nem ugyanakkor. Ahogy egy Balzac-regényben, Michael lefelé, Amy felfelé tart. „Besétálsz ide, felkavarsz bennem mindent.” Két tetőpont tartja Bernard Slade lírai komédiáját: Michael anyjának temetésére Amy szó szerint beesik, hogy támogassa, de meg is zavarja volt férjét, aki jópofának találja, hogy szelfizzen a kicsit főkötőre, kicsit lekváros bödönre emlékeztető urna mellett, a telefonról vezérelt, itt-ott el nem talált zenétől kísérve. A másik tetőpont kettejük elkeseredett beszélgetése Amy esküvője előtt, abból az abszurd helyzetből kiindulva, hogy Michael le akarja beszélni volt feleségét, hogy összeházasodjon a legjobb barátjával, Irával, aki egy „impotens, gülüszemű csiga”, és mellesleg még mindig a férfi ügyvédje. „Új esküvői ruha?! Ennyire rossz volt a házasságunk?” – kérdezi megütközve Michael, aki kötelességének érzi, hogy jelen legyen, ha már a közös gyerekeket „használja” Amy koszorúslánynak. Akkor fordul a kocka, amikor Amy is Michael életét kezdi élni: laza házasságban él, szeretőket tart – ekkor jön rá Michael, hogy mit veszített. Amy keresett építész lesz, van presztízse, elfogadja az életét: lehet irigyelni. Hogy mennyire happy az az end – az legyen az előadás titka. Brestyánszki B. R. könnyed átirata, amely – írjuk a javára! – mai korunk beszélt nyelvén szólal meg, nem holmi poros, kilúgozott Broadway-mese. A könnyekig megható helyzetek gondolkodnivalóval látják el az embert, de fel is oldódhatunk a nevetésben. Katkó Ferenc rendezése kiváló és mesterkéletlen, méltó ehhez a két nagyszerű színészhez, Földesi Ágnes Villőhöz és Tege Antalhoz. Mesterien kidolgozott, hibátlan előadást láttam. És nem utoljára. Szilágyiné Szabó Ágnes

Ma premier! A Váratlan találkozások ott kezdődik, ahol egy tisztességes történet véget érne. A boldog pár táncol, de csak egy pillanat és kiderül: ez a házassági évforduló más, mint a többi. Amy (Földesi Ágnes Villő) és Michael (Tege Antal) a válóperről érkeztek erre az ünnepre. A folytatásban hat jelenetben látjuk két szereplő történetét, Bernard Slade lírai komédiájában. A  végét pedig természetesen nem áruljuk el. Az 5 novemberi előadásból háromra, már elfogytak a jegyek, november 10-re és 12-re még itt talál néhány ülőhelyet: VÁRATLAN TALÁLKOZÁSOK Fotók: Nyári A./A-Team

Válassza ki a kedvenc ülőhelyét a színház nézőterén és engedje, hogy munkatársaink meglepjék a legjobb ajánlatokkal! Önnek a színház létszükséglet? Akkor színházi bérletet váltania messze a legjobb döntés. Színházbérlettel szinte féláron tekintheti meg előadásainak zömét. Ráadásul találkozhat nálunk barátaival-ismerőseivel, megbeszélhetik mit is jelentett Önöknek az átélt élmény. Várjuk Békéscsabán az Andrássy út 3 szám alatti szervezőirodánkban, ahol munkatársaink bemutatják Önnek a 2021-22-es „Zenés évad” műsorkínálatát és felajánlják Önnek a legjobb színházi helyeink egyikét. Térjen be hozzánk, szeretettel és izgatottan várjuk hétköznapokon 8.30 és 17.00 óra között! Nincs ideje benézni hozzánk, nem szeretne most személyes találkozást? A 06 66 519-550-es telefonszámon is örömmel állunk rendelkezésére.   

A Békéscsabai Jókai Színház már több mint tíz éve segíti a látássérülteket és hallássérülteket az előadások narrálásával és jelelésével. Komáromi Anett színésznő és a színház egy kis csapata áldozatos munkájának köszönhetően színházunk előadásaira a speciális igényű nézőink is jó élménnyel gondolhatnak vissza. Ám beszéljenek helyettünk a levelek, amelyeket a Kakukkfészek és a Családi ágy című előadások után kaptunk a Békés megyei Vakok és Gyengénlátók Egyesületének tagjaitól: Kedves Anett! Köszönöm, hogy a narráció szövegét előre elkülditek e-mailben. Így sokkal jobban megértjük az információkat, sőt, a ruhák színét vissza is tudom olvasni. Ha csak a helyszínen hangoznak el ezek az információk, mindent egyszerre nem tudunk megjegyezni, de ha írásba megkapjuk előre, van időnk részletesen áttanulmányozni a leírást. A kulisszajárást nagyon szeretem, mert megfoghatjuk a színpadon található díszleteket. Időnként megnézhetjük a szereplők ruháit. Így amikor meséled a színpadon látható eseményeket, mindent magunk elé tudunk képzelni, amit a színpadon megfogtunk. Szeretem a narrálásban, hogy mindenről részletesen mesélsz, a hang minősége és erőssége pont jól van beállítva, így egy zenés darabnál is tökéletesen hallunk mindent. Köszönöm neked, hogy ilyen felemelő élményhez juttatod a látássérült embereket! Akinek van látásmaradványa, az könnyebben elboldogul a színház világában. Nekem különösen nagy élmény, mivel semmit nem látok. Remélem még sokáig részt vehetek ilyen élménydús előadásokon. További jó munkát kívánok neked és munkatársaidnak! Üdvözlettel: Ildikó Kedves Anett! Örülök a kérésnek, miszerint mondjunk véleményt az eddigi tapasztalatainkról, a narrációval és a kulisszajárással kapcsolatban. Én aliglátó vagyok, így a narrációt csak 1-2 alkalommal vettem igénybe, mert úgy gondoltam, van akinek nagyobb szüksége van rá. Természetesen számomra is teljesebbé tette az előadás élvezetét. A kulisszajárásra amikor csak tudok, elmegyek. Sorstársaimon és magamon is azt tapasztaltam, hogy ez nagy segítség nekünk. Nem csak az, hogy megtapogathatjuk a tárgyakat, díszletet, megnézhetjük a színeket, hanem főleg az, ha tudjuk röviden a cselekmény tartalmát, a szereplők számát és a történet helyszínét. Ez vonatkozik a prózai és zenés darabokra is. Így sokkal hamarabb és jobban összeáll bennünk a kép a színpadon történtekkel. Egy szóval: nekünk nagyon jó, ha előtte kapunk egy "vázlatot", mint ahogy eddig. A Családi ágy az egyik legjobb darab volt, amit  eddig láttam, és ehhez (is) sokat segített a kulisszajárás. Igaz, most nagyon közel voltam a színpadhoz, az első sorban szinte benne voltunk a szereplők intimszférájában. A narrációval és kulisszajárással kapcsolatban igazán úttörő szerepe van a színháznak és elsősorban Neked, országos szinten is. Köszönjük Neked és a színház többi tagjának, vezetőségének, amit értünk tettetek és tesztek. Tisztelettel: Tóth György Kedves Anett! Nekünk a narráció olyan, mint az oxigén a légszomjjal rendelkezőnek! Hiszen amikor ott vagyunk nálatok, egy olyan élményben lesz részünk, amiről nem is gondoltuk, hogy megélhetjük! Sokat gondolkoztam rajta, hogyan tudnám még érzékletesebbé tenni ezt az élményt. Nekem ez olyan, mint amikor egy koncertet hallgatok, de csak egy két hangszer hallatszik ki a zenekarból, viszont a narráció segítségével egyre több és több hangszert ismerünk meg és így az egész koncertet sokkal jobban tudjuk élvezni. Bízom benne, hogy még nagyon sokáig járhatunk ezekre az előadásokra és az igazi barátság tovább érlelődik közöttünk, közted és a színház munkatársai között! Köszönjük szépen, hogy vagytok nekünk! Üdvözlettel: Ádász István Az itt olvasható leveleket meghatódva fogadták színházunk munkatársai is. A narrált és jelelt előadások lehetőségét továbbra is biztosítjuk különleges támogatást igénylő nézőinknek. Tamási Panna