– Tamási Énekes madara igazi klasszikus, az előadás azonban közel viszi a XXI. századi nézőhöz a történetet, nem kis részben a zene segítségével. Miért ezeket a zenéket választottad? Hogyan zajlott a válogatás? – Igazából nem én választottam, hanem Tege Tóni, a rendező. Amit meg kellett komponálnom, az a Nyitány volt (ami valójában egy népdal izgalmas, többszólamú a capella feldolgozása) és az ebből kibontakozó darab kezdete, valamint a darab végére egy másik saját népdalfeldolgozást is készítettem. A többi dalt csak „rá kellett húznom” a mi csapatunkra, hiszen az eredeti dalok nem pont ilyen felállású zenekarra íródtak. – Magad is írtál zenét a darabhoz. Hogyan inspirálódtál? – Mindenképpen ihletet adott, hogy fiatal koromban népzenét is játszottam, tíz évig néptáncos voltam, tehát ez a világ közel áll hozzám, volt honnan meríteni. Saját gyökereimhez nyúltam vissza – ha fogalmazhatok így. Tónival megbeszéltük, mi a koncepciója a darabbal kapcsolatban, milyen zenei világot képzelt el, így az enyém olyasféle alkotómunka volt, hogy a zenét egy megadott programra kellett elkészítenem, de ez egyáltalán nem meglepő a színházban. Inspirált az az elképzelés is, hogy a folklór mai zenei irányzatokkal keveredve alkosson egységet az előadásban. – Nyolc zenész játszik a darabunkban. Régen dolgoztok együtt? Összeszokott társaságot fogunk látni-hallani? – Egy sokszínű zenekart kellett összeállítanom, amelyik meg tud felelni a zenei koncepciónak. Csak úgy vállalok élőzenés feladatot, hogy a zenészeket én válogatom össze. A zenekar egy része Békés megyei: a hegedűs, Schäfer Szilveszter, a brácsás, Rácz Gyuszi és a furulyás, Pribojszki Feri régi népzenész barátaim és munkatársaim is egyben. Ők sokszor muzsikáltak együtt, meg velem is, még boldogult kezdő népzenész koromban. Azóta persze több zenei munkámnak voltak közreműködői. Marksteiner Béla gitáros is idevalósi, régről ismerem, de ez az első közös munkánk. Van egy budapesti szekció is: Tóth Sanyi jazz-szaxofonos, akivel az utóbbi években ismerkedtem meg, és többször fellépett velünk a Grandmother’s Jam zenekar vendégeként. Adamecz Józsival a munkakapcsolatunk viszonylag új, de több mint harminc éve ismerjük egymást. Még a „régi, szép időkben”, amikor ő a Wei Wu Wei zenekar dobosa volt, én pedig a La Fontaine zenekar billentyűse, több alkalommal játszottunk egy színpadon egymás előtt-után. Kolta Gergővel megint csak több évtizedes az ismeretség. Ő annak idején a United együttes basszusgitárosa volt, és ha jól emlékszem, akkoriban ismerkedtünk meg. Azóta – bár jelenleg Majka zenekarában játszik – több színházi munkánk volt együtt belföldön és külföldön is. Ki is a nyolcadik? Ja, én vagyok. Magammal már régen együtt dolgozom, persze akadnak problémáink… Van két énekesünk is: Szente Évi és Gerner Csabi. Évivel rengeteg produkcióban, előadásban és zenekarban játszottunk/játszunk együtt. Gincsivel (Gerner Csabi) is sok közös színházi munkánk volt és van, és persze egy több évtizedes barátság. És természetesen nem hagyhatjuk ki a négy fiatal vokalistánkat: Kiss Vikit, Lehoczki Orsit, Tamási Pannát és Szász Boriszt, akik hihetetlen kitartással „gyúrták ki” a dalokat, pedig négyszólamú énekléssel dobtuk őket a mélyvízbe. És mivel egy egész hetünk volt együtt próbálni, a kérdésedre a válasz: igen! Egy összeszokott, profi csapatot fognak hallani és látni a nézőink, annak ellenére, hogy vannak a zenekarban olyanok, akik most találkoztak életükben először. Szilágyiné Szabó Ágnes Az Énekes madár előadásra itt váltson jegyet: https://jokaiszinhaz.jegy.hu/program/enekes-madar-127174