Január végén debütált Tamási Áron Énekes madara Békéscsabán, Tege Antal rendezésében. A két főszereplőt, Nádra Kittit és Szabó Lajost faggattuk. – Fiatal szerelmespárt játszotok Tamási darabjában, mondhatnám, hogy sorsüldözött szerelmeseket, akik sok igazságtalanságot szenvednek el. Mit gondoltok Magdóról és Mókáról? Szabó Lajos: Móka múltjáról nem mond semmit Tamási, a jelenetekből lehet megismerni. Vág az esze, talpraesett, semmi más nem vezérli, csak hogy a szerelme beteljesüljön Magdóval. De beleáll a szituációkba, így válik férfivá. Nádra Kitti: Magdó a legfiatalabb a három nővér közül, szülők nélkül nőtt fel, a testvérei, Eszter és Regina tisztességben felnevelik, mégis rajta töltik ki minden elkeseredettségüket, mert a legkisebbet lehet a legkönnyebben elnyomni. Móka személyében találja meg a szerelmet, a boldogságot. Magdó szelíd és ártatlan, és Mókával együtt a tisztaságot képviseli, amit a többi karakter ellenpontoz. Nem úgy értem, hogy vannak jók és gonoszok, mert mindenki viselkedése a körülményeiből következik. – Véded a nővéreket? Nádra Kitti: – Megértem őket. Nehéz életük van, belső feszültség, megbántottság kíséri a napjaikat. Az irigység és a rosszindulat irányítja tetteiket, de a két fiatal szerelme csodákra képes. Nem a varázslaton van a hangsúly, hanem az azt kiváltó okon, a szerelmen. Ők ezt természetesnek érzik. Olyan erősen kötődnek egymáshoz, hogy együtt bármit át tudnak hidalni. – Prózai darab, mégis igen modern játszótérben, élőzenével, zenekarral, kórussal látható a Jókai Színházban. Nem találtátok ellentmondásnak ezt? Nádra Kitti: – Nem látom ellentmondásnak. Tege Antal rendező úr keze alatt a modern és a népi világ nagyon szépen egybeolvad, összesimul. Szabó Lajos: – Szerintem segíti az előadást a zene. Alternatív folk: a dalok passzolnak a darabhoz, összeérnek. A zene támogatja és segíti a cselekményt, a szerelmes jelenetet például az a capella dal, a humorosabb jeleneteket meg feldobja a zene. A díszlet sem üt el ettől a stílustól. Lehetne egy székely falu ma. Mint Jamina, parabolaantennával… – Van kedvenc jelenetetek? Nádra Kitti: – Móka és Magdó a csillagos égbe feledkezve beszélgetnek a jövőről, családról, mindezt csillagképekben, játékosan fogalmazzák meg. Szerintem ezen a ponton erősödik meg leginkább a köztük lévő kötelék. – Szeretitek ezt a darabot? Hogy esik próbálni? Vannak benne kihívások, fejlődési lehetőségek? Nádra Kitti: – Igen, szeretem az Énekes madarat, nagyon hálás vagyok, hogy szerepelhetek benne. Számomra különleges, élvezetes próbafolyamat volt, már abból is nagyon sokat lehet fejlődni, hogy figyelem, a többiek hogyan próbálnak egy-egy olyan jelenetben, amiben nem vagyok benne. Számomra Magdolna megformálásának a nehézsége éppen az egyszerűségében rejlik. Szabó Lajos: – Szép a történet: van ilyen tiszta, igaz szerelem. Ettől lehet hatása a nézőkre, mert erre mindenki vágyódik, ezt mindenki szeretné átélni. Az adottságaimból adódóan karakterszerepeket játszom, ritkán jutok ilyen lehetőséghez. A színész elbújik a szerepe mögé – de itt magamat kellett megmutatni, hogy milyen igazából Szabó Lajos. Kirakod a deszkára a lelkedet, és döntse el a néző, hogy tud-e utazni vele. Kihívás, estéről estére. Nehéz elhinni, hogy az az egyszerűség, tisztaság, amit csinálsz, az elég. Csak létezni. Szilágyiné Szabó Ágnes

Nádra Kitti és Szabó Lajos vendégeskedtek a 7.TV Művészbejáró című műsorában. Tekintsék meg a beszélgetést itt:

Tamási Áron Énekes madara csaknem százéves kincsünk, olyan darab, amelyet tisztelettel, ebből adódóan pedig finom távolságtartással szokás előadni – megtartva helyét a magas polcon. Az efféle múzeum-előadások képesek unalomba fulladni, pedig a szerző ma is érvényes dolgokról, szerelemről, halálról, tisztaságról és gonoszságról beszél, amelyek nem vesztették érvényüket az előző kilencven év alatt, így hát érdemes kivenni Tamásit a vitrinből, és megnézni, hogyan is hat korunk eszközeivel a XXI. század nézőire. Ez történt a napokban Békéscsabán, a Jókai Színházban. A székely-magyar író magától értetődő módon kapcsolja a fiatalsághoz az igazságot és az ártatlanságot, az öregséghez a gonoszságot – paraszti romantikájába nem férnek bele árnyalatok. Magdó és Móka tiszta és halk, láthatóan szeretettel, nagy megéléssel alakítja Nádra Kitti és Szabó Lajos ezeket a szerepeket. A Gondos-nővérek, Eszter (Liszi Melinda) és Regina (Földesi Ágnes Villő) belekeseredtek a világba, a szeretetlenségbe, megjelenésükön, mozgásukon is meglátszik a frusztráció. Mindketten megkívánják a fiút, s a visszautasítás után Móka megölésére biztatják vőlegényeiket, miközben azok nem is titkoltan Magdóra vágynak. Csomós Lajos Préda Máté, a „cseszle vadász” szerepében, Bakk Lukács erőteljes figurája pedig Katkó Ferenc alakításában a tapasztalt színészek magabiztosságát hordozzák, akárcsak Kömény Móka anyja szerepében a remek Nagy Erika. Lukács és Máté mérleghintás jelenete, osztozkodása mesterien kidolgozott. A jelmezek – amelyek Kiss Kata fantáziáját, kreativitását dicsérik – összekötik a párokat, s népi gyökereik mellett a nővérek és párjaik szörnyű vérszomjára is utalnak. Figyelemre méltó az öregasszonyok – akik nem mellesleg a darab négy szólamban éneklő kórusának nagy részét adják – jelmeze is: nevető, fiatal arcukkal kis fekete, tipegő babákra hasonlítanak a hollófekete lepel alatt. Kiss Viktória, Lehoczky Orsolya és Tamási Panna mellett a negyedik kórustag Szász Borisz, akit a katolikus pap sok iróniát hordozó szerepében aligha fognak elfelejteni. Az Énekes madár olyan szerelmes darab, amelybe beleférnek a csípős, fricskákkal teli párbeszédek, nem ritkán humoros, sőt erotikus mondatok, de – és ez nagy erénye Tege Antal rendezésének – az előadás hangsúlyai a Tamási által kiemelt csomópontokra esnek, a néző figyelme pedig a három felvonás alatt egyetlen pillanatra sem tudja elengedni a darabot, mert mindig szolgál új és új látvánnyal, szereplővel, értelmezni valóval. Tege Antal rendezése nem széplelkű, nem finomkodik, de nem is rángatja le a szimbólumok szintjéről a darabot. Kegyetlen mondanivalójának értelmezését a nézőre bízza, és talán hajlamosak is vagyunk megfeledkezni arról, hogy a „paraszt Hamupipőke” története halállal, veszteséggel végződik – hiszen a szerelem elmozdítja ugyan a falat, de az önzésben gyökeredző világot mégsem képes kizökkenteni a helyéről. Az Énekes madár díszlete igényes és ötletes, részben Tamási leírására, részben pedig Biró Nóra elképzeléseire támaszkodik: parasztház tékával és sparhelttel, de azért az ég felé törő kupolája, szekérkerék-ablaka van. Az első két felvonásban a forgószínpad jóvoltából Gondosék házát előbb elölről, majd a lelkünk játszóterét megmutatva hátulról látjuk, a záró részben pedig egyetlen hatalmas ágy körül zajlanak az események. Tamási reális előadást kért, így hát az előadásban megnő a legényt óvó fa, elmozdul a fal a szerelem erejétől, fel-feltűnik a boszorkány (Mlinár-Kőrösi Katalin), ha gonoszság készül a színpadon, a koreográfia a Harangozó Gyula-díjas, nemrég Békéscsabára érkezett koreográfus, Katona Gábor munkája. A Gulyás Levente vezette zenekar és az énekesek az egész előadás alatt láthatóak a színpadon, így a színészi játéknak nem csupán aláfestése, hanem vállaltan fontos társa a zene. Szente Éva és Gerner Csaba csodálatos hangja a népdalra és a jazzre termett; az előadásra szerveződött, de tökéletesen összeszokottnak látszó-hangzó zenekar pedig olyan örömmel játszik, hogy dallamaik napokig elkísérik a nézőket. Bízom benne, hogy sokszor hallhatjuk még őket! Tege Antal Énekes madara felmutatja mindazt, amit Tamási hangsúlyozni kívánt a darabban, a tragikum helyett a szerző humorára irányítja a fényt, sajátos rendezői felfogásával közelebb hozza a XXI. századi nézőhöz, így izgalmas, a nézői figyelmet folyamatosan igénylő és fenntartó előadás jött létre. Nézzék meg! Szilágyiné Szabó Ágnes  Az előadásra jegyek itt kaphatók: https://jokaiszinhaz.jegy.hu/program/enekes-madar-127174