Kohári Imre negyvennégy esztendeje hűséges a Békéscsabai Jókai Színházhoz, a társulat elismerése után a Magyar Teátrumi Társaság díját is megkapta. Ez szakmai kitüntetés, színházi emberek ismerik el vele kiváló, nagy tudású társukat. Azt a lassan öt évtizedes pályát szeretnénk feleleveníteni, amelyen idáig lépkedett. – Elektronikai műszerészként végeztél – hogyan vezetett az utad a színházba? – Elektronikai műszerészként végeztem, és visszamentem az ezüsttornyú kis falumba, Körösladányba, a Henkel elődjében, a Metakémia Ipari Szövetkezetben kezdtem. Az egyik unokatestvérem férje, Zatykó György itt dolgozott a színházban, február-március környékén kérdezte, hogy nincs-e kedvem itt munkát vállalni. 1978. április 1-jén léptem be a színház hátsó kapuján, már intézték a munkakönyvemet, mint világosítónak. Hamarosan két év katonaság következett, aztán 1982-83-tól kezdtem el hanggal foglalkozni. Volt egy kis zenekarunk a faluban, Szabad Európát hallgattunk, játszottuk a számokat, az elektronikai tudásom megvolt, így könnyen beleszoktam a színházi munkába. – Szakmailag mit tekintesz a legnagyobb sikerednek, kihívásodnak? A „daliás idők” vagy a mai technika tett inkább próbára? – Nem tennék különbséget a munkák között. Minden egyes darabot maximális tudással, a lehető legjobban igyekszem megcsinálni. Nem szeretnék kiemelni semmit. Voltak nehéz darabok, amik kihívást jelentettek. A hanganyagot először magnószalagról játszottuk be, aztán CD-ről, végül számítógépről. Nagy odafigyelést igényelt Goldoni Két úr szolgája és A zenekar, mindkettő munkaigényes volt, de a szakma, a hozzáértők el is ismerték. Az első mikroportos daraboknál nekünk is meg kellett tanulni, milyen előnyei és buktatói vannak.  A „daliás idők” relatíve egyszerűbbek voltak. Az elmúlt tizenkét év kivételével, tehát harminc évig egyedül voltam a hangra. Rögzítettem, felvételt csináltam… Utána Fekete Péter és Vámos Zoltán kitalálták a színháztechnikus szakot, így szereztem még egy státuszt magam mellé, előtte délelőtt-délután benn voltam, és azt a család is megsínylette. Megszülettek a gyerekek, és akkor lett csak több időm, mire nagyobbak lettek. – Tanítasz a Színitanházban. Látod a fiatalok szemében a csillogást? Jólesik-e kinevelni az utánpótlást? – Akik ide jönnek, tizennyolc évesen a gimnázium vagy a szakközépiskola után, azoknak nincs fogalmuk arról, mi az a színház. Megkérdezem tőlük, vajon érdekli-e őket a szakma – vagy nevezzem hivatásnak? Nagyon elkötelezettnek kell lenni a színház iránt. Ez nem olyan, hogy bemész reggel hatkor vagy nyolckor, és kettőkor vagy négykor hazamész… Ha tíz gyereket felveszünk, abból négy lemorzsolódik, a többiből itt lesz férfi. Amikor megérzik a színház szagát, akkor már szeretik. A tizenkét év alatt nagyon sok szakembert képeztünk Vámos Zoltánnal és Takács Ferenccel. Alig van színház az országban, ahol nem a mi tanítványaink vannak, és a hangtechnikai és rentalcégeknél úgyszintén a „mi fiaink” dolgoznak. – Min dolgozol, mi foglalkoztat jelenleg? – A Hajnalban, délben, este és a Családi ágy az én darabom, a Váratlan találkozásokban pedig részt kell vennem, mert ütközések vannak. Minden foglalkoztat, ami a színházzal kapcsolatos… az aktuális javítások, a szervizelés, nyilván ezeket meg kell oldjuk. – Milyen terveid, álmaid vannak? – Néhány nap múlva, 22-én 65 éves leszek, elérem a nyugdíjkorhatárt. Nyilván le kell ülnöm az igazgatómmal. Maradni szeretnék. Az idők folyamán végigkövettem a technika fejlődését. Akkor tudunk a nézőnek többet nyújtani, ha modernebb berendezéseket vásárolunk. A fénytechnikát szeretném rendben hagyni, hogy nyugodtan menjek nyugdíjba. Van egy saját hangstúdióm is. Aztán az egészség… a többi megvehető. A negyvennégy év alatt azt hiszem, a színházat szeretni csak egyféleképpen lehet: a mi munkánkban nincs az, hogy csak félig csinálom. A mi munkánk is egyre fontosabb. Előadások bukhatnak meg, ha a szcenikai háttér nem működik. Nagyon fontosak vagyunk, akik a háttérben kiszolgáljuk az előadást. – A társulat nevében ismét gratulálok az elismeréshez, és nagyon boldog születésnapot kívánok! Szilágyiné Szabó Ágnes Fotó: Bere Mátyás  

A Békéscsabai Jókai Színház és a Bárka szerkesztősége szeretettel meghívja Önt és családját A magyar kultúra napja tiszteletére rendezett Ünnepi Bárka-estre, a Békéscsabai Jókai Színházba, 2022. január 24. (hétfő) 18.00 órára, a Sík Ferenc Kamaraszínházba. Program: Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatójának üdvözlő szavai Elek Tibor főszerkesztő és a szerkesztők – Farkas Wellmann Éva, Gyarmati Gabriella, Kiss László, Szil Ágnes – rövid évértékelője A 2021-es év Bárka-díjainak átadása Győrei Zsolt és Wehner Tibor részére – a díjakat átadja Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere Felolvasás a díjazottak és az új Bárka helyi szerzőinek műveiből – Kovács Edit és Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművészek közreműködésével Cári Tibor színházi zenéi a zeneszerző előadásában A rendezvény támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap            A díjazottakról információk itt olvashatók: http://barkaonline.hu/oesszes-hir/7994-a-2021-es-barka-dijak

Szibériai csárdás – zenés, romantikus játék írta: Tasnádi István A József Attila Színház vendégjátéka A Szibériai csárdás egy valóságosan is megtörtént eset alapján idézi föl az első világháború alatt orosz fogságba esett magyar katonák kalandját, amely során a legtávolabbi szibériai hadifogolytáborban, részben fejből, részben pedig orosz-francia fordítási töredékek alapján írt szövegkönyvből, és emlékezetből lekottázott partitúrából bemutatták a Csárdáskirálynő című operettet, amelyben a lúdtalpas, karikalábú, szőrös katonák játszották a női szerepeket is. Ebben az esetben nem az a kérdés: vajon a közönség tapsol-e a végén? Ha az orosz táborparancsnok tetszését elnyeri az előadás, akkor hazaengedi az évek óta a hazájuktól távol raboskodó hadifoglyokat. Sikert csak az egykori bécsi és budapesti Csárdáskirálynő előadások ünnepelt karmesterével tud aratni a szedett-vedett társulat, ő viszont meglehetősen szkeptikus, és nem hisz az előadás sikerében – egy ideig… Sűrű és tartalmas komédiát kínál Önnek a József Attila Színház vendégjátéka Békéscsabán. Csak egy alkalommal látható! Jegyek itt: https://bit.ly/3GrQzT5 Szereposztás: Müller Áron, karmester – Lábodi Ádám Mizzi Günther, primadonna – Kulcsár Viktória Kaltenberg tábornok – Quintus Konrád Kálmán Imre, zeneszerző – Újvári Zoltán, Jászai Mari-díjas Sára nővér – Auksz Éva Mocsai főhadnagy – Zöld Csaba, Jászai Mari-díjas Bóni a színházban/Vass Jenő – Fekete Gábor Markovits főhadnagy – Tóth Tibor, Jászai Mari-díjas Petheő Zsiga – Lukács Dániel Minyó Attila – Fila Balázs Kollár László – Chajnóczki Balázs Pincér/Trenkó – Galkó Balázs Migray Péter – Ottlik Ádám Imrei százados – Schlanger András Héricz, újságíró – Horváth Sebestyén Sándor Holotkov tábornok – Gazdag Tibor Holotkova – Szabó Gabi Dina Holotkova – Kónya Merlin Renáta Serevszkij adjutáns – Blazsovszky Ákos Orosz tiszt/Orosz őr – Katona Zsolt Szemjonov hetman – Botár Endre Kaltenberg adjutánsa – Horváth Ádám Öltöztetőnő – Jónás Andrea Táncosok: Csonka Ildikó, Jakab Zsanett, Tonhaizer Tünde, Veres Dóra, Czakó Gábor, Csík Dávid, Horváth Ádám, Köpösdi Ádám, Mocsár Patrik Zenészek……Bartek-Rozsnyói Judit / Szentimrei Noémi, Bartek Zsolt / Tóth Csaba, Ferenczi János / Peresztegi Attila, Nagy Zsolt / Papp Dániel Közreműködnek a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium Színészképzésének növendékei Díszlettervező: Horesnyi Balázs Jelmeztervező: Kárpáti Enikő Zenei vezető, karmester: Kéménczy Antal Karmester: Fülöp Dániel Erik Koreográfus: Góbi Rita Koreográfus asszisztens: Horváth Ádám Dramaturg: Szokolai Brigitta Súgó: Törőcsik Eszter Ügyelő: Pethő Dávid Rendezőasszisztens: Czipó Gabriella RENDEZŐ: Hargitai Iván A zenei jogokat képviseli a HARTAI Ügynökség, továbbá TÉT és KALM-ART Kevesebb jelenjen meg