Tüntetek azzal, hogy nincs stílusom
Verebes István rendezi a Pezsgős vacsorát Békéscsabán. -A Pezsgős vacsora igazi luxus lesz a számunkra, hogy stílusosan kérdezzek, hogyan került tálcára az ötlet? -Nem az én választásom volt, ezt ajánlotta fel a színház. A magam részéről igazítottam rajta. Az alapdarab üzenete ugyanis nem állt összhangban a műfajával. Én nem szeretem, ha egy darab az aktuálpolitikának bármelyik vonulatában képviselteti magát. Jó kaland volt, hogy azokat a tévedéseket, melyek kételyeket keltettek bennem, korrigáljam, hogy megfeleljenek egy normális értelmezésnek, egy kiegyensúlyozott, se ide, se oda nem húzó értelmezésnek. Azt akartam, hogy a darab mutassa meg, hogy abban az időben hogy éltek az emberek. Az mindig kaland számomra, hogy ha valami számomra nem tetszetős, nem ízléses, átformáljam olyanná, ami elfogadható a közönség minden rétege számára. – Miben lesz ez más rendezés, mint a többi Pezsgős vacsora? – Ötven éve vagyok a pályán, tüntetek azzal, hogy nincs stílusom. Minden előadás más legyen, a darab feleljen meg a mai kor színházkultúrájának. Nem avítt, hanem hiteles, és a humora ne legyen öncélú. A bugyutaságai legyenek kedvesek, vegye észre a néző, hogy ez egy játék. Egy komolytalan darabnak nem szabad úgy látszania, hogy ez nagy sorskérdésekről szól. – Különlegesség is lesz a színpadon? – Egyszerre lesz látható az író elegáns rózsadombi legénylakása és az Albertirsán veszteglő vagonban lakó házaspár élete. A vígjáték 1921-ben játszódik, a fentiek adnak neki egy kis pikantériát. – Izgalmasnak látszik a bemutatóig eljutni. – Minden helyzetet dalok kommentálnak majd. -Slágerek? – Nem. A kor melódiái. Nemlaha Györggyel formáztuk a szövegeket. Könnyed stílusú, a korba illő melódiákat hallhat majd a közönség. – Milyen 2020 őszén rendezni, az otthonától távol? – Hetvenkét évesen, félve a koronavírustól még mindig van kurázsim dolgozni az emberek között. Hősiességnek élem meg. A színház komolyan veszi a védekezést, de háborús a helyzet. Ne üljön ránk ez a pimasz vírus! – Hogy érzi magát köztünk Békéscsabán? – Huszonegy éve már dolgoztam itt. Ez a darab nem szereti Budapestet, azt mondja a főszereplő kislány, „mert Pesten nem lehet igazat mondani, nem hiszik el, csak ha hazudok”. Vidéken ismerik egymást az emberek, számomra is megnyugtatóbb. A színház biztosít számomra egy parasztházat, abszolút fölszerelt, az emberek pedig kedvesek. – Sok sikert kívánok a bemutatóhoz! (Szilágyiné Szabó Ágnes)
