Pisztoly az asztalon

"Amikor élet, ha­lál, sze­re­lem, hű­ség és hűt­len­ség a tét, ak­kor azért még Békéscsabán is el­fe­lej­tő­dik egy pil­la­nat­ra a kol­bász" – mond­ta az MTI-nek Vörös István, aki­nek a kol­bászt a kö­zép­pont­ba ál­lí­tó, Erős csa­ba­it kí­vá­nok! cí­mű pá­lyá­za­ton meg­osz­tott el­ső dí­jat nyert da­rab­ját csü­tör­tö­kön is­mer­he­ti meg a bé­kés­csa­bai kö­zön­ség.

Az öt­ve­nes évek ál­la­mo­sí­tá­sá­nak idő­sza­ká­ban, egy meg nem ne­ve­zett, ha­tár­szé­li vá­ros­ban ját­szó­dó da­rab­ban nyo­mo­zás in­dul egy ár­tat­lan em­ber el­len, aki­nek egyet­len bű­ne az, hogy övé a vi­lág leg­jobb kol­bász­re­cept­je. És hogy túl von­zó a fe­le­sé­ge. Az ál­la­mo­sí­tott vi­lág­ban nincs he­lye egyé­ni te­het­ség­nek, vál­lal­ko­zó­kedv­nek, min­dent el­sö­pör az uni­for­mi­zá­lás, és az új ha­ta­lom új ha­szon­él­ve­zői gát­lás­ta­lan haj­szá­ban tá­mad­nak az ed­di­gi ér­té­kek­re. És köz­ben éle­tek vesz­nek más irányt, kol­bász­re­cep­tek tűn­nek el. Mint a József Attila-díjas író, köl­tő, esszé­is­ta meg­je­gyez­te, bár a mo­tí­vum vissza-vissza­tér, nem akar­ta túl­di­men­zi­o­nál­ni a csa­bai kol­bász je­len­tő­sé­gét, csak ak­ko­ra sze­re­pet szánt ne­ki, amek­ko­ra je­len­tő­sé­ge va­ló­já­ban van egy bé­kés­csa­bai hen­tes­csa­lád éle­té­ben.

Vörös István el­árul­ta: ki­csit meg­ijedt, ami­kor meg­tud­ta, hogy a csa­bai kol­bász­ról kell drá­mát ír­ni, de az­tán ta­lált kö­ré egy tör­té­ne­tet. Békéscsabára jött anya­got gyűj­te­ni, ak­kor is­mer­te meg egy nagy­ne­vű hen­tes tör­té­ne­tét, aki­nek az öt­ve­nes évek­ben ál­la­mo­sí­tot­ták az üz­le­tét, őt pe­dig bör­tön­be zár­ták. Ezt és sa­ját nagy­szü­le­i­nek tör­té­ne­tét ala­pul vé­ve szü­le­tett meg a drá­ma. A Pisztoly az asz­ta­lon cí­mű da­ra­bot, amely meg­osz­tott el­ső he­lye­zést ért el a Bárka fo­lyó­irat és a Jókai Színház meg­hí­vá­sos pá­lyá­za­tán, fel­ol­va­só­szín­há­zi ke­re­tek kö­zött lát­hat­ja csü­tör­tök es­te a kö­zön­ség. A ren­de­ző Merő Béla, a főbb sze­re­pe­ket Bartus Gyula, Katkó Ferenc, Nagy Róbert, Nagy Erika és Gulyás Attila ala­kít­ják.

Vörös István úgy vél­te: na­gyon jó a sze­rep­osz­tás, a kel­lé­kek és a jel­me­zek meg­van­nak, így könnyen meg le­het­ne ren­dez­ni ha­gyo­má­nyos szín­pa­di ke­re­tek kö­zött is a da­ra­bot. Reményét fe­jez­te ki, hogy ez a jö­vő­ben meg­tör­tén­het.

A szer­ző el­mond­ta, hogy je­len­leg is több mű­vön, köl­tő­ver­senyt be­mu­ta­tó no-drá­má­kon és rá­dió­já­té­ko­kon dol­go­zik, a Baltazár Színházban ké­szül egy elő­adás­ra, és a na­pok­ban írt meg egy 24 órás győ­ri drá­ma­ver­seny­re egy új da­ra­bot.

Vörös István a kor­társ drá­ma hely­ze­té­ről szól­va meg­je­gyez­te, hogy pél­dá­ul Berlinben egy klasszi­kus da­rab mel­lett szin­te min­dig ját­sza­nak egy kor­tár­sat is, ám Magyarországon er­re ke­vés pél­da van. Véleménye sze­rint a szín­há­zak­nak le kel­le­ne szer­ződ­tet­ni­ük egy-két kor­társ írót, aki­től éven­te-két­éven­te játsz­hat­ná­nak da­ra­bo­kat. "Ugyanis meg­buk­ni klasszi­ku­sok­kal is le­het, de vá­rat­lan és ki­ug­ró si­kert új da­rab­bal le­het el­ér­ni, olyan­nal, ami még nem volt se­hol ko­ráb­ban" – húz­ta alá. 

Az Erős csa­ba­it kí­vá­nok! el­ne­ve­zé­sű pá­lyá­zat köz­pon­ti té­má­ja a 2013-ban hun­ga­ri­kum­má mi­nő­sí­tett csa­bai kol­bász volt. A pro­jekt cél­ja olyan új, szín­pa­di elő­adás­ra szánt, mű­fa­ji meg­kö­tés nél­kü­li, esz­té­ti­ka­i­lag ér­té­kes iro­dal­mi al­ko­tá­sok meg­írá­sá­nak elő­se­gí­té­se volt, ame­lyek­ben hang­sú­lyos sze­re­pet kap­nak a több mint száz éves csa­bai kol­bász gaszt­ro­nó­mi­ai, kul­tu­rá­lis, tár­sa­dal­mi tra­dí­ci­ói.

A pá­lyá­za­ton Orbán János Dénes Szabadság, kol­bász, sze­re­lem cí­mű drá­má­ja is el­ső he­lye­zést ért el, azt ok­tó­ber­ben mu­tat­ták be a Békéscsabai Jókai Színházban.

(MTI)