
Színház.hu | A Békés Megyei Jókai Színház magyar évadot tart. Magyar írók örülnek ennek, Zalán Tibor pedig Mórával kelt és influenzával feküdt, amíg az olvasmányos regényből Seregi Zoltán rendezővel színdarabot nem alkottak.
Magyar szerzők évadját hirdettünk a 2008/2009-es szezonra. Móra Ferenc valamennyiünk kedvenc ifjúkori, gyerekkori szerzője. Ki ne emlékezne a „Kincskereső Kisködmönre” az „Aranykoporsóra”, vagy „A rab ember fiaira”.
Atilla fejedelem… Dózsa György… Dobó István… Koppány… Pilátus… Jan Valjean… Mufurc… Valenod úr… a sor befejezhetetlen, és ezek a szerepek sokak számára az Ön nevét idézik fel. Miért vállalta el Apafi fejedelem szerepét?
Seregi Zoltánnal, a darab rendezőjével régóta baráti viszonyban vagyok, hosszú évekig együtt fociztunk a színészválogatottban. Tavaly decemberben keresett meg az ajánlatával, aminek nagyon örültem. Az, hogy a darab még nem készült el, számomra nem volt fontos, hiszen az eredeti művet (Móra Ferenc: Rab ember fiai) ismertem, és Apafi alakját közel éreztem magamhoz.
Február 27-én bemutató, érthető tehát, hogy feszített tempót diktálnak a Rab ember fiai című darab közreműködői – illetve, közreműködőinek a körülmények. A jelmezek hamarosan elkészülnek, a péntek délutáni próbát pedig már az elkészült díszletek között tartották a Békés Megyei Jókai Színház színpadán. Képeink ott készültek.
- Hogyan kerültél Békéscsabára?
– Fekete Péter igazgató hívott ide – két találkozás után. Egyik egy éjszakai beszélgetés volt, Telihay Péter rendezővel hármasban, ültünk és beszélgettünk hajnalig egy bezárt csehó üres teraszán Szabadkán; a másik egy tanóra volt, az újvidéki színi akadémián, ahol előadást tartottam Hernyák György főrendező osztályának, a békéscsabai igazgató pedig vendég, és aktív „hallgató” is, volt az órámon. Azt mondta, tetszik neki, amit csinálok, ahogy csinálom, látja, hogy zordak a körülményeim, ha szabad leszek, próbáljuk meg együtt. Zalaegerszeg épp akkoriban lökött ki magából, azt se mondva, köszönöm, hogy a legnagyobb szarban segítettél nekünk újracsinálni, másodszor is elindítani azt a színházat, ahonnan most egy ócska és mocskos és aljas gesztussal kirakunk, és a helyedre hozzá nem értő, de a politikai féldilettánsoknak megbízható művészeti féldilettánsokat, vagy tán egészen azokat, rakunk; lebegtem, Feketének ebben a helyzetben megvolt a bátorsága és kurázsija ahhoz, hogy azt mondja, gyere.