Rab ember fiai

- Hogyan kerültél Békéscsabára?

– Fekete Péter igazgató hívott ide – két találkozás után. Egyik egy éjszakai beszélgetés volt, Telihay Péter rendezővel hármasban, ültünk és beszélgettünk hajnalig egy bezárt csehó üres teraszán Szabadkán; a másik egy tanóra volt, az újvidéki színi akadémián, ahol előadást tartottam Hernyák György főrendező osztályának, a békéscsabai igazgató pedig vendég, és aktív „hallgató” is, volt az órámon. Azt mondta, tetszik neki, amit csinálok, ahogy csinálom, látja, hogy zordak a körülményeim, ha szabad leszek, próbáljuk meg együtt. Zalaegerszeg épp akkoriban lökött ki magából, azt se mondva, köszönöm, hogy a legnagyobb szarban segítettél nekünk újracsinálni, másodszor is elindítani azt a színházat, ahonnan most egy ócska és mocskos és aljas gesztussal kirakunk, és a helyedre hozzá nem értő, de a politikai féldilettánsoknak megbízható művészeti féldilettánsokat, vagy tán egészen azokat, rakunk; lebegtem, Feketének ebben a helyzetben megvolt a bátorsága és kurázsija ahhoz, hogy azt mondja, gyere.