A Rigócsőr királyfi című mesemusical főszereplője Ormándy M. Keve, aki a békéscsabai Pierrot Gyermekszínházban kezdte pályáját, majd a Színitanház, énekiskolák, zenekarok és bányatervezés után újra hazajött játszani.
- Hatéves voltam, amikor a nagymamám elvitt egy békéscsabai színjátszókörbe, hogy ne üljek otthon, biztos tetszeni fog. Ez volt a Gál Zsuzsanna által vezetett Pierrot Gyermekszínház, ami nekem sokkal jobban megtetszett, mint a nagymamám gondolta volna. Ő csak hobbynak szánta, egy kis nyitásnak, de én nagyon haraptam rá, ez lett az életem.
- Egy rendes polgári foglalkozásnak jobban örültek volna a családban?
- Biztos, szerették volna, amúgy van is rendes foglalkozásom, de a színház az én szerelmem. Édesapámmal együtt bányatervezéssel foglalkozom, amire majd csinálok egy sulit, több lábon kell állni, a mélyépítő technikumot akarom elvégezni.
- Mi volt az a Pierrot-nál, ami eldöntötte a sorsodat?
- Amikor odakerültem, az István, a királyt adták elő, nagyon tetszett. Játszottunk, énekeltünk, kisfilmeket forgattunk, sokat tanultunk. Nagyszerű közösség volt, sok jó barátot szereztem onnan. Aztán vége lett a Pierrot-nak, elmentem 2010-ben a Csabai Színistúdióba Szente Bélához, 2011-ben jöttem a Színitanházba, ahol 2014-ben végeztem színész szakon. Egy évet játszottam a Jókai Színházban, utána Budapest következett.
- Ez eddig nagyon tudatos, egyenes pálya.
- Azért voltak csavarok. Elmentem Pesten egy énekiskolába, de nem tetszett, visszajöttem. Egy évet itt dolgoztam mint színész, rendezőasszisztens, utána megint elkerültem Pestre. Rájöttem, az éneksuli nem az én vonalam, közben itthon lett egy zenekarom, amikor Pesten voltam, három is volt. Ez elég kacifántos útkeresés.
- Milyen zenekarok, milyen stílus? Énekeltél vagy hangszeren is játszottál?
- A Rammstein Tribute 2014-ben alakult, kemény vonalas metál zene díszlettel, jelmezekkel. Mi ezt tiszteletadásnak hívjuk, az énekesnek hozni kell a karaktert, a határozottságát a színpadon. Utána volt egy rock zenekar, amiben már nem vagyok benne, de működik, ez a Mystery Gang. Békéscsabán alapítottuk a Life of Rock zenekart 2012-ben. Énekesként kerültem a zenekarokhoz, de most újra tanulok gitározni, 12 éves koromig zongoráztunk a nővéremmel, aztán a zongora sajnos elmaradt, de most újra próbálom feleleveníteni.
- A színpad, zene, éneklés változatos módon, de folyamatosan jelen van az életedben.
- Nem lehet ettől szabadulni, ha egyszer megszereti az ember, és ha úgy érzi, hogy erre hivatott. Van Gogh mondta, hogy az embernek nem az a hivatása, amivel a pénzt keresi, hanem az, amit szeret, amivel azonosulni tud. Próbálkoztam mindenféle munkával, dolgoztam raktárban, kocsmában, aztán hiányzott a színház.
- Visszajöttél, és mindjárt főszerepre.
- Tavaly nyáron mondtam, hogy szeretnék újra játszani, meghívtak, meghallgattak, és most itt vagyok a mesében.
- A gyerekeknek másképpen kell játszani, mint a felnőtt közönségnek?
- Nem hiszem, talán a színészi eszközöket kell másképp használni, hogy a dolgok, gesztusok konkrétan értelmezhetők legyenek számukra. De ugyanazt az érzést kell megteremteni, mint egy felnőtt darabnál, ugyanúgy meg kell találni a darab igazságát, az érzelmeit ugyanúgy fel kell építeni.
- S hogyan építed fel a karaktert?
- Egyértelmű, hogy ismerni kell a szerzőt, a darabot, utána kell olvasni. A rendező határozott elképzeléssel jön, de szabad kezet is ad a színésznek, hogy saját magára formálja a karaktert. Az a lényeg, hogy ott is minden mondatnak meg kell találni az igazságát.
- Mi az igazsága ennek a mesének?
- Szerintem az, hogy mindannyian voltunk gyerekek, gőgösek, durcások, mint Izabella. Ha az ember magába néz, fel tudja fedezni a karakterekben azokat a vonásokat, amikkel tud azonosulni. Mindannyian voltunk kamaszok, voltak kis hisztijeink, Izabella szép jellemfejlődésen megy át, Rigócsőr pedig kitart a célja mellett, nem adja fel. Nagyon szép az a gondoskodás, ahogyan a lányhoz fordul, szerelemből próbálja jó irányba terelni, saját képmására formálni, de nem erőszakkal, hanem kedvességgel és jó szándékból. Ez az igazság arra tanít, hogy mindannyian így forduljunk egymáshoz, szeretettel és megértéssel, mert csak így fejlődhetünk és mutathatunk példát a másik embernek.
Niedzielsky Katalin
Fotó: A-TEAM
