Rólunk írták

kisalfold.hu | Teltház előtt zajlott és hatalmas siker övezte a 2. Kortársasjátékot a Győri Nemzeti Színházban szombat este. A bemutatott darabok témáját a Kisalföld pénteki számának egyik kishíre, a "Kitiltották a drónokat" adta. ► Tovább

sarokpont | "Ha ötévente egyszer játszol egy olyan szerepet, ami emlékezetes, akkor már megérte színésznek lenni." interjú Czitor Attilával ► Tovább

Viva la Musical | Idén másodszorra ítélte oda a Viva la Musical! Arany Kotta Díját  a legjobb új vidéki musicalprodukciónak, ami nem más, mint a Békéscsabai Jókai Színház Vesztegzár a Grand Hotelben című zenés vígjátéka. ►Tovább  

BEHÍR | Idén lenne 80 éves Lenkefi Konrád bábművész. A sokoldalú alkotó bábuit mozgó műtárgyként kezelte, amelyek legtöbbje a család egykori otthonában, a Penza lakótelep 1. szám alatt készült. Erre emlékeztet az épület falára kihelyezett emléktábla is. ► Tovább

BEOL | „Plüssmacit a Békés megyei mentőautókba!” címmel indult civil kezdeményezés a közelmúltban, amelyhez a Békéscsabai Jókai Színház társulata is csatlakozott. ►Tovább  

BEHIR | A Nemzet Színésze, Kállai Ferenc életét bemutató fotókiállítás nyílt Békéscsabán, a Jókai Színház aulájában. Harmincnyolc kép mutatja be Kállai színházi alakításait, egyéniségét az 1950-es évektől az 1980-as évek elejéig. A kiállítás emléket állít Kállai Ferencnek születése 90. évfordulója alkalmából. ►Tovább  

Az Ifeszt negyedik napján csupán egy előadás szerepelt a programban. Az Aradi Kamaraszínház a Békéscsabai Jókai Színházzal és a MASZK Egyesülettel koprodukcióban állította színpadra Tapasztó Ernő rendezésében a Tündéri – Zelda was not from here (Zelda nem volt idevalósi) című előadást. A darab szerzője Theo Herghelegiu drámaíró és rendező, a független színházak nagy híve és fontos kérdések megfogalmazója. Az előadás műfaji megjelölése: minimál-szürreál musical. Hozzáteszik: élő zenével. És valóban, minimális, szürreális és nagyszerű előadás. Az apró térben kereszt alakú kifutó, mögötte fehér lepel, a lepel mögött két zenész. A jelmezek majdnem realisták, a szöveg abszurd, a történet szürreális, a játék bohóctréfára hajaz, amolyan becket-i bohócok lebegnek élet és halál között, összezárva egy szobában, amit üresség vesz körül. Van persze lépcsőház és vélhetően más szobák, szóval egy ház van lényegében, ami nem otthon. Két férfi összezárva, majd megjelenik a nő, aki nem is igazi nő, mert nincs neki nemi szerve. Akkor hát tündér. Erotikával telt tündér. Hol is vannak hát a férfiak? Valahol álom és valóság, élet és halál mezsgyéjén lavíroznak. Bezártság és egymásrautaltság. Nevetséges, mégis hátborzongató. Szól a zene (zene és szöveg Éder Enikő, Borsos Pál) és éneklik ugyanazt a dalt magyarul, angolul, németül, oroszul, románul, mindig az adott nemzet ritmusában, a képernyőkön a fordítás, amikor magyarul énekelnek, rovásírásra fordítják. Szóval itt állunk összezárva, egymásra utalva, és ha végre jön az angyal, az is halott. Néha magához tér, de aztán jobbnak látja továbbra is halottnak maradni, vagy annak tettetni magát. Lényegében mindegy. Legalább kiálthatunk, kár, hogy senki nem hallja, vagy nem akarja meghallani. A kereszt is lehet kivilágított orfeumi kifutó, és ha lehet, akkor az lesz is az előadásban. Ja, és a pálinkának is van benne helye. A háttér mögül kaján vigyorral kandikálnak ki a bohócok. Három nagyszerű színész Harsányi Attila, Tege Antal és Éder Enikő játszik, énekel, táncol. Minden szavuk, mozdulatuk hiteles, mindig érzik, tudják a mértéket, soha nem esnek túlzásokba. Bohócok, de nem pojácák. Tapasztó őrült előadást állított színpadra az őrült világról, pedig az alkotók még nem is ismerhették az amerikai elnökválasztás eredményét. De hát ilyen a színház, jó előre megérzi a dolgokat. Simon Judit

Egy nagyvárosi huszonéves lány a főszereplő a monodrámában, amelyet Tallér Edina írt, Gerner Csaba rendez és Tarsoly Krisztina játszik el.   A rendezőtől megtudtuk, hogy kézenfekvően találta meg a művet, hiszen a szerzővel évtizedek óta dolgozik együtt, rendezte is, játszotta is Tallér Edina darabjait. – Monodrámát színpadra vinni, és egy olyan sorssal, történettel dolgozni, ami, bár esetünkben épp nővel történik meg, tulajdonképp megtörténhetne bármelyikünkkel, elég izgalmas – mondta Gerner Csaba. – Ha nőről szól a történet és férfi rendezi, akkor minden bizonnyal más aspektusok is előkerülnek, más hangsúlyok, árnyalatok is keletkeznek. Ami nagyon fontos: ez a munka számomra nem egy „sima” rendezés, hanem közös munka a színésznővel, Tarsoly Krisztinával. Monodrámát színpadra vinni egy nagyon erős belső, intim és intellektuális közös gondolkodás eredménye kell, hogy legyen. Az előadás főszereplője, Tarsoly Krisztina is úgy véli, hogy jól kiegészítik egymást a felek: – Ahogyan az életben is, más-más a női és férfi megközelítés, de mindkettőre szükség van ahhoz, hogy az EGÉSZ tényleg egész legyen. Ez a dráma egy nőről szól. Nagyon fontos, hogy ne csak a magam (női) megközelítéséből, hanem a rendező (férfi) megközelítéséből álljon össze az egész. Kérdésünkre, hogy mi a feladat legnagyobb nehézsége, így válaszolt a színésznő: – Én sosem küzdöttem olyan problémákkal, mint ez a lány. Elképesztő izgalmas és nagy munka lemenni a mélyére a karakternek, megtalálni a közös pontjainkat, azonosulni tudni vele. A legeslegnagyobb kihívás, hogy a megírt szöveget úgy tudjam elmondani szó szerint, hogy ezek a mondatok, ez a probléma annyira szervüljön bennem, mintha csak én találtam volna ki a szavakat ott, és akkor, amikor mondom. A negyvenkettedik széken ülő nőt a november 11-i békéscsabai premier után november 16-án este 7-kor Budapesten, a B32 Galéria és Kultúrtérben játsszák, november 27-én pedig szintén a fővárosban, az RS9 Színházban.     Forrás: 7 óra 7