Ha január, akkor Kállay Géza, és ha a professzor az előadó, akkor Shakespeare a Mindentudás Színházi Egyetemén. Tavaly A Lear király elemzéséről tartott előadást az Ibsen Stúdiószínházban január 5-én, most, majdnem napra pontosan egy évvel később, 4-én a Tévedések vígjátéka került színre az irodalomtudós megvilágításában. A hallgatóság bepillantást nyert az Erzsébet-kori dráma és Shakespeare színházának műhelytitkaiba, akik pedig látták a Jókai Színház szeptemberi bemutatóját, a darabhoz izgalmas háttérinformációkkal gazdagodtak. (Niedzielsky Katalin beszámolója)
Kovács Edit színművész, esztéta, a sorozat házigazdája gyönyörű Goethe-idézettel vezette be az évadnyitó programot. „Shakespeare színpada szépséges panoráma, mely az idő láthatatlan fonalára fűzi fel a világ történelmét. Plánumai a szó közönséges értelmében nem plánumok, de színdarabjai egytől egyig ama titkos pont körül forognak (melyet még egyetlen filozófus sem látott meg, s nem definiált), hol énünk sajátlagossága, akaratunk feltételezett szabadsága összeütközik a nagy egész törvényszerű menetével.” A német klasszika kiválósága a reneszánsz előd emléknapjára, 1771. október 14-én írta „Shakespeare und kein Ende” című esszéjét, ebből származnak a bölcs sorok.
– A 18. század végén fedezte fel újra a német irodalom Shakespeare-t, annak a drámaírónak, költőnek a jelentőségét, aki minden korban meg tudta és ma is meg tudja szólítani a közönségét – mondta Kovács Edit, majd bemutatta az előadót.
Kállay Géza irodalomtörténész, nyelvfilozófus, nyelvész, egyetemi tanár, Shakespeare-kutató, kutatási területei az irodalom és filozófia viszonya, irodalomelmélet, Wittgenstein filozófiája, reneszánsz és barokk angol irodalom, reneszánsz angol dráma (legfőképpen William Shakespeare művei) és drámatörténet. A professzor békéscsabai előadására magával hozta két tanítványát is, Károlyi Krisztiánt, hogy vele jeleneteket adjon elő a Tévedések vígjátékából, valamint Palágyi Lászlót, hogy gitárkísérettel énekelje el és tanítsa meg a közönségnek a Vízkeresztből Feste, a bolond nótáját. Hamar kiderült, nem véletlenül.
– Minden Shakespeare-előadás dallal, tánccal végződik, még a tragédiák is – szögezte le Kállay professzor mindjárt az elején, ezért is választotta mondandójához a zenei betétet. A Tévedések vígjátékáról elmondta, hogy azt tartják a reneszánsz szerző egyik legrégebbi művének, főleg azért, mert jók a korabeli források, 1592-ben írta a szerző, A makrancos hölgyet egy évvel később. Az előbbi két Plautus-komédiából készült, de nem annyira könnyed, érint sok kérdést, ami tragikumot előlegez, megjelenik a törvény, a herceg és az állandó háború a két fontos kereskedőváros, Ephesus és Syracusa között. Rögtön a darab elején megtudjuk: a pénz és az emberi élet azonos érték, mindennek ára van. A bohózatban is fontos szereplő a vihar, amely szétválasztotta a családot – ezt meséli el monológjában Aegeon, az öreg kereskedő.
Érdekességként említette Kállay professzor, hogy a vígjátékban mindenki öt órára beszél meg randevút, öt óráig ad időt a szerző a szereplőknek, hogy elvégezzék mindazt, ami a dolguk. Mint megtudtuk, a jobb drámák általában egy nap alatt játszódnak, de ehhez a szabályhoz ritkán tartotta magát Shakespeare, akinek „az idő volt a gyengéje”. Az Antonius és Kleopátra például tíz év eseményeit öleli át. A hármas egységről elhangzott: öt óra, három épület (a Phonix, a fogadó és a kolostor), három színhely, de nehéz a cselekményt követni. Az előadó felolvasott egy részletet, amelyben syracusai Antipholustól többek között elhangzik: „S elvesztettem boldogtalan magam”. A darabra jellemző, hogy mindig a szolgák szembesítik a testvérpárt a másik énjével.
– Itt mindenkinek igaza van, és soha senkinek nincs igaza. A második felvonás második színében kiderül a főtéma: Shakespeare korában az időt mint kopasz időt ábrázolják, a visszapillantóban a szereplők a jövőt látják, az idő rombol, ront, látja a jövőt. Az idő a folyamat ábrázolása. Felmerül a kérdés: Bizonytalanság, vagy varázslat? Antipholus már fél órája Ephesusban tartózkodik, miért nem gondol rá, hogy itt lehet az ikertestvére?
– A realizmus tiltakozik a félreértések miatt – állapította meg az előadó. – Különös, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik a két távoli város lakói, és ugyanazt a ruhát viselik. Az öltözet nagyon fontos volt régen, sokba került a jelmez a Globe Theatre-ben, a ruha társadalmi rangot, nemi identitást adott. Négy jó női szerep van ebben a műben, ami Shakespeare-nél ritka. A nézők nőnek fogadták el a szereplőket, miközben tudták, hogy a színészek férfiak. Semmi nem különböztette meg az ikreket, még a nevük sem.
Dramaturgiai lelemény, vagy egyszerűen tévedés? Kállay Géza felfedezte, hogy a darabban „Shakespeare tévedett”. A történetben ephesusi Dromio megy el a kikötőbe kötélért, de onnan syracusai Dromio érkezik meg. Amikor Antipholus hazamegy, azt kell látnia, hogy már otthon van! Előfordul, hogy a megfelelő párok találkoznak, de már az sem segít…
– Az író a szolgasorson keresztül mutatja meg a dühöt, a frusztrációt, a felháborodást. Mindenre van tanú, senki sem hazudik, csak éppen saját szemszögéből látja a dolgokat. Mindenki több néven fut egyszerre, másként emlegetik otthon, a munkahelyén, a baráti körben. Vagy egy név két személyt jelöl? Az egyik ikerpár már megállapodott, előrébb tart, mint a testvére, a másik folyamatosan veszíti el az egzisztenciáját. Az is lehet, hogy egy ember ellentétbe kerül önmagával, vagy kettős életet él, mindenkinek vannak titkai, és egyszer csak valaki tükröt tart neki – értelmezte Kállay Géza a shakespeare-i titkokat.
Az álom jelentőségéről megtudtuk, hogy átalakuláson akkor lehet átesni, ha merünk álmodni; ha képesek vagyunk borzalmat, szörnyű lidércet átélni, az által jobbak lehetünk. A legszebb éveket, ha elveszik tőlünk, többé nem lehet visszaadni.
– A mesevilágában nem számít a kor, elég, ha van egy jó esténk. A tragédiában és a komédiában viszont mindig létrejön valamilyen hiány, paradoxon, sokértelműség, amit már nem lehet betölteni, feloldani, ezért a nyílt összecsapás elkerülhetetlen – magyarázta az előadó. – Ha a szerzők mégis megpróbálják a hiányt betölteni, mesterséges eszközökhöz nyúlnak, ilyen a nyelv, a ruha, a név. A Tévedések vígjátéka halálfenyegetéssel kezdődik, és a kivégzés végig ott lebeg a darabban az öreg kereskedő feje fölött. A hercegnek törvényt kell szegnie, hogy megkegyelmezhessen.
A mélyre ásó filozofikus elemzés után Beste nótája zökkentette vissza a hallgatóságot a valóságba. Ám az is lehet, hogy inkább a színház varázsát erősítette a dal, a gitárzene és a közös éneklés.
Befejezésül Kovács Edit Nádasdy Ádámot idézte, aki szerint Shakespeare mint valami filmes, nagy mestere volt a jó vágásoknak, pontosan tudta, melyik jelenet után mi következik. Kállay Géza is egyetértett a megállapítással, hogy a filmek és a színdarabok sikere gyakran a vágásokon múlik. Mint mondta, „nagy veszedelem lett volna”, ha a két Antipholus és a két szolga összetalálkozik. Ezért a szerzőnek pontosan ki kellett számítania, melyik helyszínen ki mikor érkezik.
Legközelebb, február elsején Szabó K. István rendező és Darvay Nagy Adrienne színháztörténész Bánk bán, a „magyar Hamlet” címmel tart előadást a Mindentudás Színházi Egyetemén.
Niedzielsky Katalin
