A gazdag békéscsabai hagyományokból (néptánc, gyermek- és bábszínház) építkező, szép kiállítású előadás Szabó Attila, ifj. Mlinár Pál és Lovas Gábor Állat(i)meséje. A Jókai Színház és a Balassi Táncegyüttes produkcióját, az eltáncolt mesejátékot március 21-étől láthatja a publikum. (Niedzielsky Katalin kritikája)
Nem tudom, mit szólnának szegény állatok, ha tudnák, hogy legtöbbjüket az ember saját, nem mindig pozitív tulajdonságaival ruházta fel, hogy aztán jól kigúnyoljon, megleckéztessen másokat?! A szimbólum, hasonlat, példázat mindenesetre jó ideje praktikusnak és hatásosnak bizonyult, és a keleti eredetű állatmesék máig végigvonulnak az egész világirodalmon. A legrégibb gyűjtemény az indiai Pancsatantra, az ógörög irodalomban Aiszóposz honosította meg a műfajt, ami főleg Phaedrus latin verses fordításaiban vált közkinccsé. A reformációnak kapóra jött az oktató-nevelő tanmese, amit a 17.században a francia La Fontaine novellisztikus, szatirikus társadalomkritikái fejlesztettek tovább.
Az évszázadok óta hálás, szórakoztató műfajhoz a kortárs szerzők is szívesen nyúlnak, gyakran választják a négylábúakat az emberek erkölcsi megleckéztetésére. Így tett Szabó Attila is, aki verses-poénos Állat(i)meséjében Sunyesz, a róka életéből ábrázol jeleneteket, lépcsőfokokat, amelyeken felfelé haladva ravasz hősünk karrierépítését tárja a néző elé. A társzerző, ifj. Mlinár Pál a rendező-koreográfus szerepe mellett még Don Paolo Torres, a bikák vezérének figuráját is eltáncolja. Lovas Gábor a cselekménydús, izgalmas mesejáték változatos táncaihoz szóló muzsikát több nemzet zenéjéből válogatta össze.
Az erdő népe adja a szereplőgárdát, így az előadás egyetlen helyszíne maga az erdő, mégis változatos, hiszen a különböző napszakokban, más-más megvilágításban sajátos képet mutat a táj. Az igényes, esztétikus díszlet Lenkefi Zoltán, a Napsugár Bábszínház igazgatójának munkáját dicséri.
Hajnal a fák alatt, amikor még mindenki aludna, megszólal a kakas, ráadásul eléggé rekedten. De máris itt a megoldás, már az első jelenetben a ravasz róka csodaszert árul, hogy csiszoljon a kakas énekhangján, hogy a hiú fickót eljuttassa a Milánói Scalába. A kakas benyeli a tenyérbe mászó dumát, és Sunyesz levonja a konzekvenciát: „A hízelgő azokból él, akiknek hízeleg.”
A második jelenetben már ébred az erdő, a madarak, szarvasok, mókusok, bikák. A polgármester a tükör előtt tollászkodik. Miközben mindenki reggeli örömtáncát járja, a róka köpönyeget vált, és ellopja a polgármester kalapját, és szépen sorra mindenkit átver. A két ökörnek kellene a tolvajt megkötözni, de az kibújuk a hurokból, ő köti össze az ökröket. Bíróság elé állítják, a fekete varjúk – óriási ötlet: egy alak feje, két keze három varjúcsőrt képvisel! – alávaló csalónak, közveszélyes idegennek nevezik. Nagyon ötletes, hogy a színpadkép elején odúként szolgáló lépcsők most a bíróság, a hatalom tekintélyét sugallják. Erre hány fittyet Sunyesz, amikor közli: a bürokratikus ítéletből egy kukkot sem ért. De ezt is megússza, túléli, megmenekül. Nem csoda, hogy büszkén járja el a szabadság, a megszabadulás szólótáncát.
A harmadik jelenetben a hangyák robotolnak munkadalra, arany rögöket hurcolnak a bányából. Pereg a homokóra, és ha időben végeznének, övéké lenne a zsákmány, de erre még nem volt példa. A róka megfordítja a homokórát, a hangyák gazdagon távoznak, az őrök pedig rájönnek a csalásra. A tehenek, ördögök tánca egészen misztikus, átmegy a spanyol flamengóba, a fekete selyemfigurák mögött pirosan világít a háttér.
A bikák vezére ki akarja használni a róka találékonyságát, ajánlatot tesz és jutalmat ígér, zálogul elveszi Sunyesz arany óráját, a családi ereklyét. A róka ebből a történetből is jól jön ki.
A botos tánc remek! Összecsapnak az indulatok, a róka ügyes, ravasz, lopni, csalni, zsarolni képes, mindez alkalmassá teheti arra, hogy a bikák befogadják, „illessz közénk” – mondja neki Torres. A bikák vezére ráveszi Sunyeszt, hogy csalja ki nekik az üregi nyulakat. „Eltaposni őket, az csak a móka része, a káposztaszállítmányt kell megszerezni” – hangzik a hidegvérű számítás. Ír tánc, sztepp következik, emlékezetes jelenet.
A nyulak ünnepelnek, a róka beépül, elhiteti velük, hogy ő nem az ellenségük, maga is nyúl, befészkeli magát, kicsalja őket a mezőre, hogy ott „halálian jó móka lesz”. Újsághirdetés leplezi le az átverést, a rókát fenyegetően körbefogják a bikák, a róka viszont játékra hív, a bikák elmenekülnek, megint a róka győz, a főbika elengedi. Így lesz megint kóborló vagy inkább szamár… De megmenekültek a nyulak is! Dr. Répássy Ödön, a nyúlpapa hálás is, hogy nem falta fel őket ősi ellenségük. (Csak az órájától szabadította meg az öreget.)
A tánctól, zenétől, látványtól elbűvölt közönség pedig elgondolkodhat. Lehet, hogy ez a Sunyesz nem is annyira gonosz? Csak ravasz, kreatív, élelmes, találékony? Csak annyira, amennyire a szabaduláshoz, a túléléshez, mások megsegítéséhez kell? A mesében? Az életben? Ki-ki eldöntheti.
Kimagasló táncos jelenetek teszik az előadást emlékezetessé. Sunyesz, a róka szerepében Mlinár Péter, Don Paolo Torres, a bikák vezéreként Ifj. Mlinár Pál nyújt kimagasló alakítást. Dr. Répássy Ödön, a nyúlpapa figurájában Vaszkó János, nyúlmamakét Gaál Petra, lányuk, Karola szerepében Mlinár Zsuzsa táncol remekül. A két nyúlfiú, Jenő és Menő szerepét Gáspár Bendegúz és Tóth Szilárd kelti életre, Pablo Bicasso smasszerbika Hankó Tamás, Tino de Lantos smasszerbika Botyánszki Áron, Lenge cinkeként Mlinár-Kőrösi Katalin, Rágcsa kisegérként Bartyik Tímea, Szorgos Babik kishangyaként Frisnyicz Tünde lopja be magát a közönség szívébe.
A főszereplő Mlinár Péter tervezte a jelmezeket is, az állatokat nemcsak emberi öltözetekkel, hanem tulajdonságokkal, karakterekkel is felruházva.
Nem tudom, pontosan milyen érzés Mlinár Pál táncművésznek, koreográfusnak, hogy az egész családja táncol, folytatva az életművét és a hagyományt; de alighanem örömteli és megnyugtató. Azt sem tudom pontosan, mi forog a fia fejében, amikor a testvéreit instruálja, rendezi a színpadon; de az biztos, hogy az értékek összeadódnak. Az Állat(i)mese látványos előadása és a kimagasló táncos jelenetek sokasága nemcsak a legkisebbeknek, hanem a felnőtt közönségnek is élvezetes, emlékezetes előadás.
Niedzielsky Katalin