A romantika két nagy zeneszerzője, Schumann és Strauss életművének érett korszakából származó dalokat adott elő november 5-én este a Békéscsabai Jókai Színház Vigadójában Galambos Hajnalka énekművész, operaénekes Rázga Áron zongoraművész kíséretével.
Robert Schumann életművében az 1840-es év jelentős fordulatot hozott, ezt az esztendőt zenekritikusai a „dalok éveként” tartják számon, a korábban kevéssé fontos énekes művek előtérbe kerültek. Az Asszonyszerelem, asszonysors nyolc dalában egy fiatal lány, Clara Schumann mondja el szerelmének történetét. E csodálatos érzelem egy-egy mozzanatának felvillantásából egy gyengéd és érzelmes nő kedves alakja bontakozik ki előttünk Schumann csodálatos, érzelemgazdag, beleélő művészete nyomán.
Johann Strauss élete végén, 84 éves korában komponálta meg a Tavasz, Szeptember, Lefekvéskor, Alkonyfényben című dalokból álló ciklust, amely a halálról, az elmúlásról szól. A megnyugvást hozó elmúlást az öregkor bölcsességével, légiesen könnyed muzsikával mutatja be, ahol az alkotó számára az elmúlás nemcsak szenvedést jelent, hanem ez hozza magával a mindent átható megdicsőülést. Nem tudjuk biztosan, hogy a zeneszerző ciklusként alkotta-e meg ezeket a dalokat, azonban tartalmilag és hangulatilag szorosan összekapcsolódnak, összeköti őket a békét hozó halál romantikus értelmezése.
Fotó: Ignácz Bence, A-TEAM
