Vajon milyen kapcsolatot, hasonlóságot fedez fel a színháztörténész Molnár Ferenc 110 esztendős színműve, a Liliom és Shakespeare 420 éves Hamletje között? Mi köze lehet a városligeti kikiáltónak a dán királyfihoz, Zeller Julinak Opheliához, Liliom hazatérő lelkének Hamlet atyja szelleméhez? Ilyen izgalmas kérdésekre világított rá a Mindentudás Színházi Egyetemén Darvay Nagy Adrienne, akivel a Jászai Mari-díjas színművész, esztéta Kovács Edit beszélgetett.
A Sík Ferenc Kamaraszínház közönsége a december 2-ai előadáson is sok érdekes információval gazdagodott, Darvay Nagy Adrienne hamletológus csak úgy ontotta a Molnár Ferenc életét és munkásságát bemutató ismereteket. Az összehasonlító irodalom- és színháztudomány területéről kapott tudás új megvilágításban tünteti fel a Jókai Színház Liliom bemutatóját.
A műsorvezető Kovács Edit elsőként azt kérdezte, hogy Molnár igen ellentmondásos, megosztó személyisége, akitől kortársai azt várták volna, hogy a drámában szószóló legyen, hogyan érvényesült a műveiben. Darvay Nagy Adrienne Ady Endrét idézve válaszolt a kérdésre: Molnár olyan tudott lenni, amilyen csak akart, például bátornak mutatta magát, pedig valójában gyáva volt, naiv, csupa ellentmondás, amilyen kettősség jellemezte a személyiségét, olyan kettősség található a stílusában is.
- Nem véletlenül kapta Molnár a Csekk Pier gúnynevet, kortársai megvádolták, hogy apró pénzre váltja a tehetségét, pedig inkább a sikerre hajtott, nem a pénzre – mondta az előadó. Majd a Liliom beszédes neveiről szólt, ami szerinte a darab moralitás jellegével függ össze.
- A középkori egyházi liturgiában az erkölcsről, a bűnről történeteket mondtak el nevelő szándékkal, Akárki, Jedermann, Everyman volt a főszereplő. Később a művekben a jó és a rossz már nem válik el olyan határozottan. Hamlet is beszédes név, együgyűt jelent, a ham let kifejezés ripacskodásra biztat, tudjuk, hogy bolondnak teteti magát, egy újkori Everyman a kizökkent időben, próbálja az igazságot megtalálni. A Liliomban a jó és a rossz már összefolyik, Molnár hőse önmagával is szembefordul, amikor önmagunkat vizsgálom, akkor az embert vizsgálom, rögeszmémmé vált Hamlet, vagyis az ember vizsgálata – jelentette ki a színháztörténész.
A Liliomról mint beszélő névről elhangzott, hogy az a tisztaság, a termékenység, a lelki szeretet jelképe, de a piros liliom a tűzvirágot, Krisztus szenvedéseit is szimbolizálja. Az András, Endre (Liliom becsületes neve Závoczki Endre) a férfiasság jelképe.
1921-ben volt a Liliom első amerikai bemutatója New Yorkban. A következő évben jelent meg Gregory Stragnell pszichológiai tanulmánya, freudista elemzés, amely gyermekkori problémákból vezeti le a szexuális aberrációt. A szerző ebben az elemzésben kijelenti, hogy a darabot a szexuális viselkedés uralja, a főhős brutalitással vezeti le az impotenciáját.
Molnár „a kamasz Budapest” korában élt, azt ábrázolta. Kosztolányi az ősbemutatóról többek között azt írta, hogy „a siheder várost figyelte. Kottára szedte a macskazenéjét. Nevetünk rajta. Észrevette a pőreségét, a nyíratlanságát és piszkos körmeit. A gyermeket szerette benne. Molnár Ferenc mindig a gyermekpsziché (öntudatlan és mély bensőségek) költője maradt, akkor is, mikor egy ragyogó és szellemes darabját elsodorta a siker Európa színpadaira, és hamis hangnemből zengték a dícséretét…” Ebből az írásból is kiderül, hogy Molnár „kemény, kegyetlen szeretetet prédikál”, hogy nála a szenvedély összefügg az erőszakkal.
Az előzményekről elhangzott, hogy a Liliom története 1908-ban született egy péntekről szombatra virradó éjszakán, a Pesti Napló szerkesztőségében, ahol Molnár Ferenc a vasárnapi tárcáját akarta írni, de semmi nem jutott eszébe. Ekkor egy mesét kezdett írni, Az altató mesét, amivel majd özvegyasszonyok elaltathatják kisgyermekeiket, vagy a gyerekek a fáradt szüleiket.
A másnap megjelenő cikk akkora sikert aratott, hogy a Vígszínház vezetői rábeszélték, írjon a történetből színdarabot. Molnár 1909 elején kezdett hozzá a munkához, október elejére készült el vele.
Az előadó érdekes párhuzamot vont a Hamlet és a Liliom között. Úgy fogalmazott, hogy a Liliom az ifjú Budapestről szól, a főhős a század alakja, lenyomata, Molnár „én póza” ütős, brutalitás jellemzi a szerző női kapcsolatait. A Hamlet Shakespeare önéletrajzi vonásait, utalásait tartalmazza, de nehéz azokat megfejteni. Agresszívan bánik Hamlet Opheliával és az anyjával. Molnár verte az első feleségét, Vészi Margitot már menyasszonykorában, aki később leírta, hogy a férje szerint a férfi szerelmének, fizikai vonzódásának a jele, ha megüt egy nőt. Ezt a szexuálpszichológiai teóriáját kezdettől vallotta, később színműveiben is kifejtette. Vészi Margit Molnár súlyos depressziós rohamairól is nyilatkozott, illetve arról, hogy olyankor öngyilkosságon gondolkodott.
Molnár Ferenc maga úgy vélte, az írók azért formálják át ügyesen önéletrajzi adataikat, mert az álarc mögött biztonságban érzik magukat.
Arra a kérdésre, hogy miért bukott meg a Liliom első bemutatója 1909-ben, Darvay Nagy Adrienne színháztörténész azt válaszolta, hogy elsősorban azért, mert a lipótvárosi közönség a Vígszínházban nem szerette a külvárosi történetet, a modern vígjátékot, inkább hagyományos szórakoztató darabot akart látni. A kamasz Budapest közönsége még nem volt nyitott az ilyen darabra. Aztán 1919-ben egy másik szereposztással siker lett itthon, a Varsányi Irén – Csortos Gyula kettőssel, és Bécstől New Yorkig világszerte. A siker okát az előadó a költői formában látta, mint mondta, Liliom jót akar, de rosszat cselekszik, a tehetetlenség szimbóluma, ahogyan Hamlet lélektani drámája is. A dán királyfi azt mondja, nincs jó, se rossz, a gondolkodás teszi azzá, imádja a színházat, ahogyan Liliom is, aki a kor szellemétől szenved, kisebbségi érzése viszi a brutalitásba, ez is hasonlít Hamletre, mindkettőjükre jellemző az ellentmondásosság, az öngyilkosságba menekülés.
A Mindentudás Színházi Egyetemén legközelebb 2020. január 6-án 18 órakor Fráter Zoltán egyetemi docens Krúdy és a régi, jó világ címmel tart előadást.
Niedzielsky Katalin
Fotó: Lipták Szabolcs/ A-TEAM
