Október 6. a tiszteletadás napja: az aradi vértanúk emléke előtt az Advent a Hargitán című Sütő András darabbal rótta le kegyeletét a Békéscsabai Jókai Színház az Aradi Magyar Napokon, itthon pedig az önálló társulat fennállásának 60. évfordulóját ünnepelte a közönséggel együtt. (Niedzielsky Katalin tudósítása)
– A történelem kötelező ünnepeket hagy ránk, amelyekről méltóságteljesen kell megemlékeznünk, és ezek mellé választunk magunknak olyan alkalmakat, amikor elődeink munkássága előtt tisztelgünk – kezdte beszédét Fekete Péter igazgató tegnap délután a teátrum épülete előtt. – Ma hatvan éve alakult meg a Jókai Színházban az első önálló társulat, ezért hívtuk meg a közönségünket, hogy velük együtt ünnepeljük meg ezt a rangos évfordulót.
135 és 60 a két évszám, amire emlékeztünk. A gyönyörű épületet, amelyet a színházra vágyó békéscsabai polgárok közadakozásból hoztak létre, 1879. március 8-án, 135 évvel ezelőtt avatták fel. Vándortársulatok léptek itt fel egészen 1954. október 6-áig, Jókai Mór Az aranyember című darabjának premierjéig, ami az akkori „Békésmegyei Jókai Színház” saját társulatának első bemutatója volt.
A direktor a múltidézés után az önálló csapat, a saját arculat, a várossal, térséggel együtt élő színház jelentőségét méltatta. Mint mondta: a mai csoda ebben a színházban évadról évadra és estéről estére azért születhet meg, mert hatvan éve az elődök megteremtették ennek a szellemi, művészi műhelynek az alapjait.
A művészek ezután felolvasták az Aranyember egykori szereposztását, az alkotók névsorát, a közönség pedig nagy tapsot küldött a távolba a régi kedvenceknek, színészlegendáknak. A mennyei társulat tagjainak tablója az előcsarnokból az ünnepségre kikerült a színház épülete elé, nekik is kijárt a taps, a főhajtás. Délelőtt a színház művészei, dolgozói koszorút helyeztek el a társulatalapító igazgató, Daniss Győző sírjánál, aki 1956-ban bekövetkezett haláláig volt a társulat tagja, de hosszú időre meghatározta a színház szellemiségét, művészi arculatát.
A jubileumra a színház elsősorban az éppen október 6-án hatvanéves nézőket várta, de ilyen ünnepelt nem érkezett. Fiatalabb és idősebb születésnaposok annál inkább. Tíznél biztos többen jelentkeztek Fekete Péter felhívására, köztük például egy 92 éves bácsi és egy hatéves kislány. Valamennyien értékes ajándékot kaptak, színházi bérletet, jegyet.
A közönség soraiban köszöntötte Fekete Péter Dariday Róbert színművészt, aki 32 évig volt tagja a Jókai Színháznak, összeszámolni is nehéz lenne, hány emlékezetes előadás, szerep fűződik a nevéhez (az Egerek és emberekben a Gazda, A kőszívű ember fiaiban Baradlay Kázmér, Az esőcsinálóban Curry, a Hárman a padonban Luigi). A direktor kérdésére, hogy kire emlékezik legszívesebben a mennyei társulatból, Széplaky Endrét, Gálfy Lászlót és Dénes Piroskát említette.
Az épület előtt a kövezeten színes karikák jelezték, hova álljanak azok a fiatalok, gyerekek, akik aztán a Jókai Színház logóját kirajzoló léggömböket tartják. Hatvanig számoltunk, majd hat óra körül hatvan lufi gongszóra a magasba emelkedett. Mindegyik egy-egy ajándékkártyával felszerelve, egyik oldalán régi és mai színészek fotójával, a másikon a nyeremény: színházjegy, kedvezmény, CD, póló vagy meghívás művészekkel pezsgős koccintásra.
Különös, hogy az első megkérdezett léggömbjét éppen Miszlay István színművész, rendező fotója díszítette, aki több vidéki és fővárosi színház rendezője, igazgatója volt, a Jókai főrendezője, igazgatója is, a Gyulai Várszínház alapító művészeti vezetője. A második lufi pedig Harkányi János arcképét röpítette az ég felé, aki az Egerek és emberek 1988-as gyönyörű előadásában George szerepét alakította. (John Steinbeck drámája november 28-án kerül újra színre Békéscsabán.)
Talán a sorsszerűség vagy csak a légmozgás okozta, mindenesetre a hatvan szélnek eresztett léggömb még sokáig együtt maradt a magasban, mintha nem is akart volna soha szétválni egymástól. Mintha arra figyelmeztetné a lentről bámészkodókat, hogy hatvan év, múlt és jelen, egymást követő évadok, előadások, társulatok bizony összetartoznak.
Az ünneplés után a Mindentudás Színházi Egyeteme programsorozat idei első előadásán folytatódott az emlékezés, hiszen Kovács Edit színművész, az est házigazdája Csiszár Imre Jászai-díjas, Érdemes- és Kiváló művésszel, rendezővel, valamint Herczeg Tamás szociológussal Művészet és hatalom címmel a rendszerváltást megelőző magyarországi állapotokról, társadalomról beszélgetett.
A tudományos előadás után, késő este még szépen égtek az óriási 60-as alakzatban kirakott mécsesek a teátrum épülete előtt. A kötelező történelmi és a választott színházi ünnepre emlékeztettek. S arra, vajon végül hol és kinél ért földet a hatvan léggömb az ajándékkal?
Niedzielsky Katalin
