A zord idő ellenére melegszívű polihisztorral beszélgetett a Kállai-díjas Kadelka László március 2-án kora este, a Művész Kávéházban.
Banner Zoltán a középiskoláit szülő városában végezte, Szatmárnémetiben; Nagybányától nem messze. Érdekes életútját hármasság jellemzi – ő egyszerre esztéta, versmondó és művészettörténész: fia Banner Zoltán jelenleg a Kosssuth Rádió munkatársa, lánya Zsófi zenei pályát futott be. „Hogy telt be a pohár?” kezdi a beszélgetést Kadelka László, azaz miért kellett elhagynia az esztétának Erdélyt, feladni a magyar identitást. Erre nem könnyű válaszolni – hangzik a felelet a sok nehézséget megélt előadóművésztől. Számára a magyar nyelv- kulcskérdés, harc az elrománosodás ellen. Erdéyt szászok, románok és magyarok hazájának tartja. De ez a magyar nyelv egy archaizáló nyelv –nem más, mint a világnézet gyökere.
Az egész beszélgetésen keresztül húzódik a magyar kultúra szeretete. Kiemeli, hogy a kultúra értékhordozó. „Világnézeti alapok nélkül, nincs tiszta művészet.” Az esztétika, mint az érzéki valóság hordozója folyamatosan tükröződik a beszélgetés során. Romániai meghurcolása példaértékű az egész magyarság számára. Átéli a letiltás, a cenzúra éveit. Szakmai elismerései többek között a Magyar Köztársaság Érdemrendjének lovagkeresztje, Kriterion Koszorú, Bárka Díj, Móra Ferenc-díj. Az 1932-ben született Banner Zoltán versmondással már nem foglakozik, színházba keveset jár, mert azt mondja, hogy a kultúra hordozója nem a posztmodern, hanem Arany, Petőfi, Dsida Jenő nyelve.
Rácz Attila
Fotó: A-Team/Lehoczky Péter
