A Terefere a Művészkávéházban 2018. február 2-i vendége Várkonyi János, Székely Bertalan-díjas festőművész volt, akivel a Kállai-díjas Kadelka László beszélgetett.
Várkonyi János Békéscsabán született és nagy szeretettel mesélt családjáról, arról, hogy szabómester apja korán felfedezte tehetségét és különböző rajzeszközökkel, albumokkal támogatta művészi fejlődését. Már általános iskolai rajztanárától külön feladatokat kap, majd 14 évesen elkezd Mokos József rajzszakkörébe járni.
A Rózsa Ferenc Gimnázium elvégzése után 1971-ben diplomázott a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz szakán. Utána 6 évet tanított rajot és művészettörténetet a mezőberényi általános iskolában, majd 1980-86 között Békéscsabán a Lencsési Általános Iskolában tanít, ezután pedig szabadúszó festőművészként dolgozott tovább.
Számtalan munkái közül kiemelte a Homoki Nagy Katalin által írt mesekönyv illusztrálását, valamint a beszélgetés során szó esett a Békéscsabán felállított Trianon-emlékműről, melynek terveit ő készítette.
Mesterei voltak Cs. Pataj Mihály, Vinkler László és Fischer Ernő; alkotásai megtalálhatóak hazai múzeumokban, közintézményekben és külföldi magángyűjteményekben, rendszeresen szerepel országos és nemzetközi tárlatokon, valamint művésztelepeken. A művésztelepek közül kiemelte a békési, zalaegerszegi, valamint a békéscsabai művésztelepeket, ahol megadott tematikák szerint alkotnak, melyek megmozgatják a festőművészek belső világát, kreativitását.
Mint elmondta a művész soha nem megy nyugdíjba, a mai napig minden nap rendszeresen dolgozik képein, alkot továbbra is.
