A szív hídjai – regényben és filmen – világszerte megérintette a szíveket, lelkünk legmélyebb titkait tárja fel, az élet legfontosabb kérdéseivel szembesít. A színpadi változat két Jászai Mari-díjas főszereplője, Kovács Edit és Bartus Gyula a személyes érintettségről és a Jókai Színház előadásának erkölcsi mélységeiről nyilatkozott.
- A romantikus szerelmi történetben Francesca Johnson szerepét alakítod. Mit jelent Neked ez a feladat, ez a figura Meryl Streep után, s milyen érzéseket hozhat felszínre a szerepformálás, illetve az előadás?
- Mindenkinek van olyan története, amit a lelke legmélyén őriz, és csak a legbizalmasabb barátjával oszt meg. Ezek a történetek vagy az életünket változtatják meg, vagy minket magunkat. A szív hídjai története attól több, mint egy egyszerű love-story, hogy itt felmerülnek olyan erkölcsi törvények, amelyek minden ember életében fontosak: a döntéseink következményeivel való szembenézés, a felelőségvállalás a cselekedeteinkért – mondta Kovács Edit. – Meryl Streep – egyik kedvenc színésznőm – és Clint Eastwood csodálatos játékával ismerhette meg a közönség ezt a filmet. Számomra ezért is nagy kihívás ez a szerep. A színház eszköztára természetesen más, mint a filmé, de remélem, hogy azok „a kis titkok” megmozdulnak majd a lelkek mélyén…
- Robert Kincaidet, a világutazó fotóriportert kelted életre –Clint Eastwood után. Amikor a szerepről és a darabról kérdeztelek, gyorsan kiderült, nem is olyan egyszerű erről beszélni…
- Először úgy éreztem, nem akarok, nem tudok saját, belső indíttatásról nyilatkozni. Ugyanis annyira személyes és mély érzésű a téma, amiről az előadás szól, hogy nehéz kikerülni a legmélyebb őszinteséget, ami egy ember lelkében csak létezhet. Mert valóban egy gyónást, lelki fürdetést és tisztulást él át az ember, ha ezt a történetet elolvassa. Vagy megnézi majd az előadást… – fogalmazott Bartus Gyula.
- Aki megnézi, a hatása alá kerül. S erről a történetről valóban nem lehet másképp, csak őszintén és személyes dolgokat megvallva beszélni.
-
- …Az a döbbenetes, hogy a tegnapi összpróbán, az előadás vége felé, a takarásban eszembe jutott az anyám. Aki sajnos már jó pár éve nincs a gyerekeivel ebben a világban. És az jutott az eszembe, hogy szült hat gyereket erre a világra. Leélte az életét az állandó munkában, a nagy kertjében, a kapálásban, a gyomlálásban, a savanyúság elkészítésében, hogy közben így vagy úgy, de felnevelje a gyerekeit. Hiszen elváltak apámtól és új családot alapított azután. Szóval élte az életét, nevelte a gyerekeit, majd pár éve meghalt. Szerintem egész életében senki nem kérdezte meg tőle, hogy: boldog maga, Annus néni? Vagy: mesélne a vágyairól? Maradtak magában ki nem élt vágyak? De mi, a gyerekei sem kérdeztük meg tőle sohasem, és már nem is tudjuk ebben a világban megkérdezni: Anyu! Boldog voltál ebben az életben? Velünk! Maradtak benned ki nem élt, meg nem valósult vágyak? Érzések? És mit gondolsz a szerelemről? Mi is az? De lehet, hogy egy másik világban, majd elmondja nekünk, a gyerekeinek. Ha majd megkérdezzük tőle. Mert azt mondta a halála előtt, hogy nem megy messzire…
Ez olyan megható végszó Bartus Gyulától, ami után nehéz bármit mondani, írni…
A szív hídjai című színművet, amely Robert James Waller Madison megye hídjai című regényéből készült, december 6-án láthatja a közönség Merő Béla rendezésében az Intimtérben. A Jókai Színház Zöldi Gergely színpadi változatát, Zalán Tibor József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő, dramaturg és Merő Béla Fehér Rózsa-díjas rendező átdolgozását mutatja be. A két főszereplő mellett Francesca lányát, Carolynt Boldog Ágnes, fiát, Michaelt Szabó Lajos kelti életre.
Niedzielsky Katalin
Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM
