Október 14-én mutatjuk be Örkény István Tóték című tragikomédiáját. A rendezővel, Tege Antallal Szilágyiné Szabó Ágnes beszélgetett:
– A Tóték az idén 110 éve született Örkény sokak által ismert darabja. Több mint ötvenéves, a mi világunk igen különbözik attól, amiben Örkény élt és írt. Igényel-e darab a XXI. században új színházi nyelvet?
– Új formai nyelvet nem igényel. 1942-ben játszódik, de 1964-ben írta Örkény kisregényként, a színpadi adaptáció 1967-es. A műfaja tragikomédia: a világban már létezett, de ezt a műfajt Örkény hozta Magyarországra. Tudta, hogy a tragédiát ismerik, a komédiát ismerik, de aggódott, hogy ezt fogják-e érteni. A mi korunkban ez már természetes. Sok minden történik velünk, ami tragikus, de tudunk rajta nevetni.
– A darab műfaja tragikomédia: egyszerre tragikus a fiú és a család élete, közben meg nem tudja az ember visszafojtani a nevetést. Hogyan dolgoztál ezekkel az esztétikai minőségekkel?
– Egyrészről a fiú miatt tragikus, másrészt attól, hogy az Őrnagy, az elnyomó hatalom hogyan telepszik rájuk, hogyan hajtanak végre emberi mivoltukat megkérdőjelező feladatokat. Az önmagában tragikus, hogy mit meg nem tesznek ezért a fiúért. Én, mint néző, már rég tudom, hogy Gyula halott, de ők még engedelmesen dobozolnak. Az emberi méltóságot megtörő hatalom megjelenítését komolyan vettük – akkor azon lehet nevetni. Nem harsányan, hanem fanyarul. Ahogy játszanak, azon kell nevetni. Mindenkiben van behódolás a hatalom irányában. Ahhoz, hogy az elnyomó hatalom létezzen, kell a nép is. A Tót család behódol az Őrnagynak. Az Őrnagy szintén a háború poklából érkezik. A katonától az otthoni kislányig mindenki megszenvedi a háborút. „Potenciálisan” az őrnagy és az áldozata vagyok egy személyben; jó lenne, ha nem kellene többé félelemben élni” – írja a Levél a nézőhöz című előhangban Örkény.
– Milyen díszletet, jelmezt, játékteret láthatnak a Tóték nézői?
– A jelmezek valósághűek, az Őrnagy egyenruhája korhű, a család esetében a kék színnel próbáljuk kifejezni a család egységét. Nincs elemelve, szép jelmezeket láthatunk. A játékteret én találtam ki, és Vacsi Dávid ötletekkel segített. Egy 20-25%-ban kész házat lát a néző, ami dobozokból épül, az előadás folyamán. Minden doboz elkészülte segíthet Gyulán. Nincs elrejtve semmi, látszanak a lámpák, a ház a végére áll össze. Ezerkilencszáznegyvenkettőből már vannak híradórészletek, három miniszterelnök is váltotta egymást. A filmekből láthatnak az előadásban. A propaganda megpróbálta elhitetni az emberekkel, hogy nincsen baj – ugyanakkor évtizedekkel később készültek olyan felvételek, amin a Don-kanyarból hazatért emberek beszélnek. A II. magyar hadseregben 1942-43-ban 135.000 embert áldoztak fel. Ennek a kettősségével játszom. Például a Kennedy-gyilkosság részleteit 90 évre titkosították – szeretném megérni, hogy tudjam, mi történt a valóságban. Amit ma hallottam, annak mi a valóságalapja?
– A szomszéd országban háború zajlik – máshogy kell néznünk ettől a Tótékat?
– Ha őszinték vagyunk, csak találgatni tudjuk az okát a háborúnak, hogy benne van-e egy másik hatalom, hogy valójában miért vívják. Ötven-hatvan év múlva fogjuk tudni. Maga a háború elfogadhatatlan bármilyen konfliktus tisztázására. Konkrét utalás a jelenlegi helyzetre nincs az előadásban, csak olyan mondatok, amiket Örkény leírt. „Még az oroszoknak is, ha már legyőztük őket, szabad lenne dobozokat csinálniuk” – ez a mondat így szerepel a kéziratban. A II. világháború óta mindig velünk élt a háború, csak legfeljebb távolabb. Nem hozzuk bele az orosz-ukrán háborút, de itt van mellettünk, belehallhatják.
– Fábry Zoltán 1969-ben filmet rendezett a Tótékból. Valahogy adott, hogy a néző ezt tekintse viszonyítási pontnak. Miben lesz nálunk a Tóték más?
– Örkény kisregényként írta meg a Tótékat, aztán drámaként, a filmen meg se jelenik minden szereplő. A szövegkönyvünk 75 oldal, a filmé körülbelül 30. A történet ugyanaz, nincs mit összehasonlítani, az egyik film, a másik színház. Remélem, hogy nem a filmre gondolnak vissza. 1969-es a film, más a színjáték azóta, máshogy fogalmazunk. A filmet nem lehet, nem is kell visszahozni. A néző nem a film remake-jét fogja látni, erre a garancia a játszók alakítása.
Szilágyiné Szabó Ágnes
