A zene, a vers Tündéért szólt. Az egész színház róla, érte szólt születésnapján, február 24-én. A köszöntőt – jótékonysági gálaként Kara Tünde Jászai-díjas színművésznő gyógyulásáért – a szeretet, a remény és az összetartozás ereje hozta létre. (Niedzielsky Katalin írása)
Megható volt látni, micsoda tömeg áradt a színház felé szerdán este, mennyien eljöttek, hogy kifejezzék együttérzésüket a beteg művésznő családjával és kollégáival, valamint hangot adjanak a reményüknek, a gyógyulásba vetett hitüknek. Mindenki ott volt, hogy lehetőségeihez mérten segítsen, hozzájárulhasson a tisztelt, szeretett művésznő felépüléséhez. Szívszorító, ugyanakkor felemelő érzés volt szembesülni azzal is, hogy a társulat egy emberként állt ki kollégája mellett: nagy önfegyelemmel, lelkierővel, színvonalas ünnepi műsorban idézték fel a színészek, zenészek művésztársuk alakját, emberségét, emlékezetes szerepeit, kedvenc dalait. Ennyi szeretet, gondoskodás, közös ima és energiaküldés nem maradhat hatás nélkül, hiszen minden dal, sláger, idézet azt sugallta, hogy Tündének meg kell gyógyulnia, mert a Békéscsabai Jókai Színház társulata és közönsége visszavárja.
A jól ismert kedves, mosolygós portré az óriáskivetítőn és Juhász Gyula Fiatal színésznő című verse Bartus Gyula előadásában méltó nyitányként hatott: a ragyogó, simogató barna szempárban még olyan sok a lehetőség, de a költő az álmok múlandóságára figyelmeztet. A műsort Tege Antal színművész, Tünde egyik barátja mély átéléssel és szakmai alázattal vezette (egy osztályban végeztek, az elmúlt 24 évben sok darabban együtt játszottak). A kétórás program összes fellépőjét nem lehet felsorolni, talán nem is kell. A lényeg, hogy valamennyien azért jöttek, hogy Tünde alakját, szerepeit felidézzék, művésztársukat születésnapján felköszöntsék, erőt, energiát küldjenek a gyógyulásához, jelezzék, hogy a bajban vele vannak. S ez a legkevesebb, amit tehetnek kollégák és a közönség, mert ez a példás szolidaritás jár annak, aki annyi szép, emlékezetes szereppel, elgondolkodtató, tükröt tartó, lélekemelő alakítással ajándékozta már meg a színházát és a közönséget. Tavaly áprilisban, amikor a Jászai-díjas színművésznő a Karkithemia című monodrámában saját sorsát, a rákból való felgyógyulását vitte színpadra, és ezzel betegeknek akart segíteni, erősíteni akarta bennük a reményt, hogy meg lehet gyógyulni, nem szabad feladni, nagy emberséggel szolgált. Akkor még nem tudhattuk, hogy a sors később újabb próbatételt mér rá.
Varga Livius
A jótékonysági gálára eljött Varga Livius, a Quimby zenésze, hogy elénekelje a Magam adom, neki megadom magam dalát, Tünde kedvencét. Seregi Zoltán igazgató a Légy jóból idézte azt a gondolatot, miszerint azért vagyunk a világban, hogy azt jobbá tegyük, s ha segíteni tudunk másokon, azáltal jobb lesz a világ. Örömmel jelentette be, hogy a művésznő gyógyulására közel kétmillió forint gyűlt össze, de ugyan ilyen fontos az együttlét, a szolidaritás, hogy a születésnapján ilyen sokan rá gondolunk, sugározzuk felé a szeretetünket, üzenjük, hogy visszavárjuk Békéscsabára, a Jókai Színházba.
Tege Antal műsorvezető elegánsan, óvatosan, de feltette a kérdést, amit annyian szeretnénk, de nem merünk. Hogy van Tünde? Szerelme, Czitor Attila válaszában először a kegyelem és a hála fontosságát hangsúlyozta, köszönetet mondott mindazoknak, akik a gyógyításban részt vettek. Ezután dátumhoz kötötten olvasta fel, hogy mi történt az elmúlt háromnegyed évben, június 2–ától mostanig, a majdnem végzetes rosszulléttől, majd a kómából való ébredéstől az alapvető életfolyamatok újra tanulásáig. A színművész úgy fogalmazott: „olyan csodák ezek, amikért érdemes élni, amikért van értelme a küzdelemnek”.
Czitor Attila és Tege Antal
Láttunk filmrészletet, amit az Advent a Hargitán ihletett, amelyben Tünde nemcsak Árvai Rékát, hanem Borbálát és Kisrékát is remekül eljátszotta. A színitanodás osztály is énekelt, hogy mesterség tanárának elküldje jókívánságait. Gulyás Levente és zenekara profi teljesítményt nyújtott. A Ládafiából hangulatos ütős jelenetet adtak elő a táncosok, Jancsik Ferenc Zelei Miklós megrázó gondolatait olvasta fel a klinikai halálról. Katkó Ferenc a Csörtéből Maci bá dalával csalt könnyeket a szemünkbe. Biró Gyula Charles Aznavour Néma szerelem című slágerét sem lehetett sírás nélkül hallgatni. Vadász Gábor és Gábor Anita kettőse Tünde és Attila szerelmének kezdetét idézte, Csomós Lajos és az Orszlán zenekar szenvedélyes köszöntőt küldött az ünnepeltnek. Kovács Edit Pethő Sándor megható sorait olvasta fel Tünde nagyszerű személyiségéről, művészetéről, az Üvegfigurák Laura Wingfieldjéről. Szomor György és Gubik Petra az Aidából énekelt felejthetetlen „gyógyírt”.
Kautzky Armand, akivel több mint tíz évig játszotta Tünde a Tolnay Klári-darabot, Reményik Sándor Kegyelem című versével köszöntötte művésztársát. Cserna Antal és Szalay Kriszta az Egyedül nem megy dallal próbált oldani a szívszorító hangulaton. Fekete Péter korábbi igazgató Adamis Anna és Sztevanovity Dusán szövegeit hívta segítségül, hogy a csend, a hang és a hit hatalmáról beszéljen, és fantasztikus artistákat hozott magával, hogy táncukkal az élet értelmét hirdessék.
A Silver Power erőemelő duó
Volt bőven kemény rock, ahogyan Tünde szereti, és fényshow mesterfokon, többek között Szomor György az Árny slágert, Vastag Tamás Sinatra My Way dalát adta elő, Gubik Petra azt üzente a távolba, hogy Játszd még! Liszi Melinda, Szente Éva és Gulyás Attila ismert slágereket hozott a szeretet erejéről. S természetesen nem múlhatott el a gála a Karkithemia triója nélkül: Szente Éva, Galambos Hajnalka és Csomós Lajos Lehetek én is az az egy dala volt a hab a tortán, és a technikának köszönhetően Tünde hangját is hallhattuk.
Szomorú, fájdalmas aktualitás, előzmény szülte, rendezte ezt a jótékonysági gálát, de végül sikerült a szeretet, a hit, az összetartozás erejét felmutatni. Különös este volt, katartikus élmény, amikor a színészeknek sem volt könnyű saját hangjukon, saját szavaikkal megszólalni, elmondani, mit éreznek és mit szeretnének üzenni születésnapi köszöntőül. A színházban persze az a csodálatos, hogy segítségül ott a zene, a dal, a költészet, a sok-sok szerep, szöveg, dallam, amely helyettük, helyettünk, mindannyiunk nevében mondja el, amit ott és akkor másképpen nem lehet. Így működött ez most is.
Isten éltessen, Tünde! Gyógyulj meg mielőbb! Visszavárunk!
Niedzielsky Katalin
Részlet a Karkithemia-ból (Szente Éva, Csomós Lajos és Galambos Hajnalka)
