Pénteken reggel napsütésben kezdődött el Tusványoson a Teátrumi Sátor programja, a kisgyerekes fesztiválozók bábszínházi előadásra siettek. Kora délután kerekasztal-beszélgetést rendeztek a TAO utáni színházi finanszírozás helyzetéről.
A szülők várták már azt a pillanatot, amikor a cirkuszi készségfejlesztők és a játszóházi animátorok gondjaira bízhatták a legkisebb táborozókat, majd együtt ülhettek be a Halvirág Bábszínház előadására, melyen ezúttal Borsos Virág és Tamás Boglár segítségével a Kőleves című mese elevenedett meg.
A kerekasztal-beszélgetésre eljött Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, Fülöp Péter, az EMMI közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkára, Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Budapest humán ügyekért felelős főpolgármester-helyettese, Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója és Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója.
A Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára által vezetett beszélgetés a TAO utáni színház- és kultúrafinanszírozás helyzetét elemezte. A kulturális szakterületen belül az előadóművészet szervezeti struktúráját vázolta fel – az alkotótól a kulturális területért felelős kormányzati szervig – Fekete Péter államtitkár. A fogalmi tisztázás azért is hasznos volt a beszélgetés elején, mert rögtön itt megkülönböztette az intézményi hálót (amely a befogadáshoz a daraboknak teret biztosít) a fenntartótól, akinek a feladata az intézmények működésének biztosítása. Innen sokkal könnyebb és egyértelműbb volt továbblépni arra a kérdésre, hogy az intézmények fenntartásához honnan érkeznek források.
A bevételi oldal többcsatornás rendszerét három szempontból vizsgálták a beszélgetőpartnerek: Fülöp Péter kormányzati oldalról, Szalay-Bobrovniczky Alexandra a fenntartói szempontokat hangsúlyozva, Seregi Zoltán vidéki színházigazgatóként szerzett tapasztalatait osztotta meg, amit kiegészített Wischer Johann, aki a határon túli intézményekre jellemző, egyedi vonásokra helyezte a hangsúlyt.
Minden szereplő egyetértett abban, hogy az eddigi gyakorlat, ami a költségvetési forrás, a fenntartótól működésre szánt összeg, a jegyeladások bevétele, valamint a pályázatok és támogatói források által biztosított diverzifikált finanszírozási rendszer megfelelő a színházak számára, ebből azonban jó volt a TAO kivétele a visszaélések miatt, amennyiben persze a kulturális tárca új finanszírozási modellje ki tudja váltani az így kieső forráshiányt. Az, hogy a kulturális TAO-ról folyó vita a sajtóban hasznos-e vagy sem, egy másik kérdés, amiről már megosztódtak a vélemények. Érthető Fekete Péter álláspontja, hogy kultúráért felelős államtitkárként ezeket a vitákat szakmai körökben kívánta volna lefuttatni, és a kész, megnyugtató, igazolható végeredménnyel kiállni a nyilvánosság elé. Ezt támasztotta alá Seregi Zoltán véleménye is, miszerint ez a finanszírozási kérdés a közönség szempontjából partikuláris, hiszen a nagyérdeműt nem a TAO, hanem a minőség érdekli. Ehhez annyit fűzött hozzá Fülöp Péter, hogy az igazolható nézői számok és a minőség kiemelten fontos szempont, hiszen az is látható, hogy amelyik színház jó darabokból álltja össze a repertoárját, annak a saját bevételei is nőnek, például a szezoneleji bérletvásárlásokból. Ezzel szemben Szalay-Bobrovniczky Alexandra azt hangsúlyozta, hogy teljesen mindegy ennek a kérdésnek az interpretációja, hiszen nem az a kérdés, hogy jó-e ez a vita, hanem az, hogy legyen vita egy régóta elhúzódó, rosszul működő, megoldatlan helyzetről. Ez a vita azért is fontos például Budapest esetében, mert a fővárosi színházak fenntartói finanszírozása nagyon különböző modellek szerint történik, amit így nem torzít egy visszaélésre lehetőséget adó elem, a TAO. Wischer Johann ezt azzal egészítette ki, hogy számukra a TAO-vita pozitív hozadéka, hogy határon túli társulatként a TAO-ból eddig sem volt bevételük, az új finanszírozási rendszernek viszont ők is kedvezményezettjei.
Délután három közönségtalálkozóra került sor, amelyek közül az első inkább volt egy rendhagyó irodalomóra Szarka Tamással. A beszélgetőpartner ezúttal Csák János volt, aki transzcendens ívű bevezetőjéhez kapcsolódva három témakörre irányította a figyelmet: hely, idő, elem. Szarka Tamás ezek közül a saját verseit, dalszövegeit idézve a hely kérdését bontotta ki a legrészletesebben, amikor elmondta, hogy Kárpát-medencei előadóként ennek a régiónak, ennek a népnek a nyelvén alkot, az itt élő madarakat hallgatja, Mozart kifejezésével élve: „az ő éneküket lopja el”. A nyelv azért is fontos kérdés számára, mert az idő kérdésére térve felidézte azt, hogy különösen is fontos megőriznünk azt a nyelvet – esetében a magyar mátyusföldi változatát –, aminek a sokszínűségét „kivasalja” a média. A tartalmi témakörre áttérve, az, „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” népdalsort idézte, ami az ő esetében különösen igaz, hiszen dalaiban sokszor a saját élete fordulópontjainak „18 karikás” mélységeit hozza felszínre és énekli meg.
Az esti fellépőkkel ezúttal is Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára beszélgetett. Elsőként az Anna and the Barbies tagjaival, akik már visszatérő vendégek Tusványoson a 2017-es koncertjük óta. Az idén 15 éves zenekar a másfél évtizedes fennállásukat azzal szeretné emlékezetessé tenni, hogy minden hónapban „történjen” valami a zenekar körül: új klip, szimfonikusokkal fellépés, az Ugar Fesztivál, mellyel a kortársaik mellett az utánuk jövő zenészgenerációnak akarnak a segíteni azzal, hogy lehetőséget biztosítanak a bemutatkozásra, Best of… setlist összeállítása a nyári idényre, ami az este folyamán Tusványoson is hallható lesz. A Bagossy Brothers Company gyergyószentmiklósi tagjai tulajdonképen hazajöttek erre a fellépésre, hiszen a zenekar egy éve jutott el arra a profi szintre, hogy mindannyiuknak át kellett települnie Magyarországra, és „rendes” munkahelyeiket feladva végre mindannyian kizárólag a zenekari feladataikra tudnak koncentrálni. Ennek meg is vannak a látható jelei, hiszen jelentős szintet léptek az idei Budapest Parkban tartott teltházas koncertjükkel, ami után már az Aréna következhet. Ez a szintlépés kicsiben egyébként a tusványosi fellépéseikre is igaz, mivel első alkalommal a MIT-sátor vendégei voltak, ma viszont már a nagyszínpadon lépnek fel, a nyári szezonra összeállított dalsorrenddel.
A Teátrumi Sátor mai prorgramját a Fővárosi Nagycirkusz és a Békéscsabai Jókai Színház előadóművészeinek és artistáinak teltházas közös revüműsora zárta, mely musicaldarabok és artistaszámok különös egyvelegére épült. A színházi gömbsátron kívül pedig DJ Szabó László és Radnai Péter zárta a napot. A Csűrbe várták a bulizni vágyókat, az erre az alkalomra összeállított Tusványos Mix-szel.
És következik a zárónap – várunk a Zentai Magyar Kamaraszínház előadására!
