Békéscsaba 2018-ban ünnepelte a város újratelepítésének 300. évfordulóját. Ennek kapcsán, Seregi Zoltán, a város teátrumának igazgatója felkérte Szente Béla írót, a Csabagyöngye Kulturális Központ igazgatóját egy történelmi ihletésű darab megírására, ami méltó megemlékezése lenne az évfordulónak. Ahogy a szerző nyilatkozta, a Szárnyad árnyékában címet egy zsoltár szövege ihlette, amely igazolja, ha egy hívő ember a hite gyakorlásáért útra kel, az Isten támogató védelme vele lesz. Ezt a gondviselést élt meg 300 évvel ezelőtt a Felvidéken néhány család, hogy új otthon reményében vállalkozzon egy hossz útra. A darab megírásához kutatómunkát végzett, amihez irodalmi művek hiánya miatt, csakis történelmi tényekhez tudott nyúlni. (Zsidov Magdolna kritikája)
A január 18-án bemutatott darab két helyszínen játszódik. Az első felvonásban a Heves megyei Belanka folyó partján álló uradalomban indul egy kis közösség története. Az emberek panaszából lehet megtudni, hogy milyen nehéz soruk van, a helyi katolikus földesúr gúzsba köti erejüket és hitüket. Nem is annyira a szegénységet, sokkal inkább azt fájlalják, hogy nem gyakorolhatják protestáns vallásukat, nem építhetnek templomot. Aztán egy szép napon megtudják egy Lovász/Konicsek Tamás nevű (Csomós Lajos), az italt igencsak kedvelő paptól, hogy délen egy Csaba nevű hely van, amely a török támadások miatt elnéptelenedett. Bár néhol lápos, vizes, de vannak zsíros termőföldek is, ahol sokkal jobban meg tudnának élni az emberek, „csak el kell odáig jutni”, és ami a legfontosabb a hitüket is gyakorolhatnák, templomot is építhetnének.
A családok vívódnak, mint bárhol a világban: induljanak, vagy maradjanak? A két szerelmes, akik éppen eljegyzésüket ünnepelték, még inkább tanácstalanok. Oravecz Pavel (Balázs Csongor) a vőlegény, legények között táncolja el örömét, ifjú arájának, Bálint Markának (Földesi Ágnes Villő), aki a megtalált boldogságért hálás Istennek.
Hosszas tanakodás után néhány család mégis úgy dönt, hogy elindulnak az új földre, az új élet reményében. Mindőjük között leginkább a menyasszony édesapja, Bálint Jakab, szlovák nevén, Jakub Volent (Tege Antal) a leghatározottabb, s annak ellenére, hogy felesége, Doriska (Fehér Tímea) félve tiltakozik, végül mégis sikerül rávennie, hogy próbáljanak szerencsét. Oravecz Mihály (Hodu József) határozatlan, és fiát, a vőlegény Pavelt is lebeszéli arról, hogy elmenjen, aki végül, beteg apja iránti tiszteletből marad. A két szerelmes az indulás előtti utolsó esten, Isten csillagos ege alatt „megesküdnek” és egymáséi is lesznek.
A második felvonásban a kis vándorcsoport a szegedi prefektus (Jancsik Ferenc) előtt állva, a beszélgetést fordító irodaszolga (Gulyás Attila) „kiforgatott” tolmácsolásával, fogadalmat tesznek, hogy adófizető, tisztes polgárok lesznek, és vállalták, hogy két éven belül 32 családot hoznak Csabára. Merész vállalás, de hisznek Isten támogatásában. A vándorló családok szószólója, Bálint Jakab közli a prefektussal, hogy ők protestánsok, és templomot is szeretetnének hitüknek építeni. A prefektus, bár tiltakozik, de végül beleegyezik és engedélyt ad a letelepedésre. A helyszínen talált lakosok nem fogadják a jövevényeket szívesen, hiszen elég sok tolvaj, fosztogató keserítette már meg az életüket, nem hiányoznak újabbak. De azt követően, hogy meggyőződnek a vándorok tisztes szándékáról, megbékélnek, s miután az ellentétek elcsitulnak, amihez nagy segítséget nyújt Bánszki György, Csaba első bírájának (Tomanek Gábor) bölcsessége, és felesége (Nagy Erika) higgadtsága. És persze özvegy is van az új helyen, Süvekné személyében (Kovács Edit), aki kiszemeli magának a koros mamlaszt, Pavel Dunát (Gerner Csaba), aki hosszas huzavona után megvallja az érzéseit az asszonynak. A részeges lelkész, Konicsek felesége, Éva (Komáromi Anett) is segít az egyensúly, a békesség megteremtésében. Közben kiderül, hogy Marka a nászuk estéjén várandós maradt, így egyedül, apa nélkül hozza világra gyermekét. A baba megérkezik, de a gyermeket egy sas elrabolja. A lányba reménytelenül szerelmes ifjú, Süvekné fia, Péter (Józsa Bence színihallgató) visszaszerzi a gyermeket. Az öröm akkor teljesedik be igazán, amikor megérkezik Pavel, a gyermek apja is. A legenda megszületett, az élet folyt tovább a remény medrében.
A darab a legenda és a valóság határmezsgyéje. Hatalmas szereplőgárdát mozgat. Magyarok és szlovákok egymásra találnak, a két nép közötti harmónia beérik, és miután összecsiszolódnak, megtörhetetlen bizalommal kötődnek egymáshoz. Ha a szeretet Isten és ember iránt legyőzhetetlen, biztosítéka lesz annak, hogy a történelem és az élet viharait át lehet vészelni. Szente Béla nagyszerű történelmi játékával immár irodalmi mű is emlékezik a háromszáz évvel ezelőtti eseményekre, amelyet a bemutató közönsége viharos tapssal köszönt meg.
A sokszereplős darabban kiemelkedő alakítást nyújt Tege Antal, a bölcs vezető, apa és férj szerepében. Higgadt, bájos, szerelmes lányának alakjában, Földesi Ágnes Villő megkapó jelenség. Anyja, Fehér Tímea, családját féltő asszonyt alakít, érzékenységgel. A részeges lelkész szerepében Csomós Lajos színes, humoros figurája a darabnak, csakúgy, mint a feleségét alakító Komáromi Anett. Balázs Csongor a vőlegény alakjában elkápráztató táncával, tehetségével hatott a közönségre. Az apját megtört, beteg emberként Hodu József formálja, aki szerepében, szövegében időnként bizonytalan, ennek ellenére az alakítására oda kell figyelni. Az özvegy Süveknét alakító Kovács Edit sodró játéka ebben a darabban is elkápráztatta a nézőket. A fiát, Pétert, a kiváló képességű színihallgató, Józsa Bence „hozza” remekül. Gerner Csaba, az idősödő, tébláboló udvarló szerepében megnyerő, humoros figura. Csaba első bírájaként Tomanek Gábor higgadt, okosan érvelő embert alakít méltó eleganciával. A felesége, Nagy Erika, szerepe szerint nagyszerű társa férjének. A prefektus alakjában Jancsik Ferenc, idős, becsapható, fáradt embert ad. Irodaszolgájaként Gulyás Attila minden hájjal megkent játékos, mégsem „sikerült” ellenszenvessé tennie magát.
A Balassi Táncegyüttes tagjainak tánca emeli és színessé teszi a darabot. A táncokat ifjabb Mlinár Pál koreografálta. A zenei betétek a kiváló zenészek játékát dicséri, zenei vezetőjük Rázga Áron.
A darabot Seregi Zoltán vitte színpadra rendkívül színvonalasan. A mesteri, mindig az adott szituációra hangolódó díszleteket és a jelmezeket Juhász Katalin életszerű hitelességgel és mértékkel oldotta meg.
A darab minden vonatkozásban méltó színrevitele Békéscsaba 300 éves érfordulójának.
