Közönséges színésznőcskeként robban be Vanda Tamás életébe. Szerepeket próbál, játszik, arcait, énjét váltogatja, a teljes női eszköztárat beveti, hogy a férfi kezdeti fölényét lerombolja, meghódítsa, jellemét kiforgassa, lelke legrejtettebb bugyrait felszínre hozza, megalázza, végül istennőként hipnotizálja, uralkodjon fölötte. Másfél órás casting a kulisszák mögött, két személyiség élve boncolása az Intimtérben. Gondolatébresztő előadás; feltéve, hogy a publikum tudja követni a történéseket és hajlandó tükörbe nézni. (Niedzielsky Katalin kritikája)
Az amerikai kortárs szerző, David Ives Vénusz nercben című színműve sikerdarab a Broadway-n, Várady Szabolcs fordításában 2012 óta játsszák Magyarországon. Főszereplője Tamás, a pályakezdő író, rendező, aki egy XIX. századi erotikus regény színpadi változatát akarja bemutatni, ehhez keres főszereplőt, de a meghallgatás sikertelenül végződik, aztán késve érkezik Vanda…
Tamás darabjához egy osztrák nemesember, a jogot végzett író, Leopold von Sacher-Masoch 1870-ben megjelent, Venus in Furs című, életrajzi elemekkel átszőtt regénye szolgált alapul. A szerző nevéből származtatták a mazochizmus, a megaláztatáshoz, fájdalomszerzéshez kötött szexuális kielégülés fogalmát.
Ilyen előzmények után a cím, Vénusz nercben (a szerelem, a szexuális gyönyör istennője), a 18 éven felülieknek hirdetett stúdióelőadás, ráadásul új helyszínen, az Intimtérben különleges színházi élményt ígér.
A közönség a kulisszák mögött, egy hangtechnikai raktárban ül, ami nem rossz színtér egy castinghoz. Vörös mintás szőnyeg a kis színpad, a játszóhely, ami egyrészt a témától, másrészt a színészek és a közönség közelségétől, összezártságától intim. A rendező, Tege Antal neve alighanem garancia arra, hogy kivételes, de mégiscsak színházhoz méltó produkciót, nem pornót látunk. A két szereplő, a Vanda figuráját játszó Földesi Ágnes Villő és a Tamást alakító Czitor Attila újabb színvonalas előadással gazdagítja a repertoárt.
A színpadi történés akkor kezdődik, amikor a meghallgatásnak vége, és Tamás készül haza a menyasszonyához. Ekkor esik be Vanda, meglehetősen szétszórt, közönségesen beszél és kihívóan viselkedik. A rendezőt már nem érdekli, de a nő akaratos, rámenős, kóstolgatják egymást, elkezdik próbálni a szerepeket: Vanda a regényből Vanda von Dunayew figuráját, Tamás pedig Herr Doctor Severin von Kuschemski alakját. Kiderül, hogy a színészjelölt tehetséges, felkészült, mint nő egyre több arcát mutatja meg sikerrel, és egymásba szeretnek. A szerepek és a sorsok, a színház és a valóság összefonódik, nehéz követni, kibogozni, hogy éppen Tamás és ez a modern Vanda, vagy a regényhős Vanda és Kuschemski beszélget-e. Tény, hogy a casting kiváló alkalom a szerepjátszásra, egymás megismerésére, a másik személyiségének, tudatalattijának feltárására. A férfi kezdeti fölénye és a nő kiszolgáltatottsága jelenetről jelentre változik, majd teljesen átfordul; minél jobban megismeri Vanda Tamást, annál inkább fölé emelkedik, kihasználja, miközben színésznői alkalmasságát bizonyítja, nőként hatalmába keríti, birtokolja, megalázza, istennővé magasodik, Vénuszként, Aphroditéként hipnotizálja a férfit. Igen, ez a hely, a régi klub, most Intimtér a hipnózis színtere! Régen, 2016 januárjában a Mario és a varázslót játszották itt, most a Vénuszt. Akkor Cipolla igázta le, alázta porig, fosztotta meg emberi méltóságától Mariót, most Vénusz teszi ezt Tamással: múltjának, személyiségének titkaival szembesíti, leleplezi, orránál fogva vezeti, rabszolgájává aljasítja.
Tege Antal rendező merészen, mégis méltósággal, a jó ízlés határain belül kezelte a tabutémákat, végezteti az élveboncolást, a tudatalatti, a mély ösztönök feltárását, kivételes és kíméletlen tükröt tartva a nézőnek, amibe nem egyszerű belenézni, nincs is mindenkinek bátorsága szembesülni dolgokkal, pedig kell. A két színész, Földesi Ágnes Villő és Czitor Attila nagy bravúrral váltogatja szerepét, saját énjét, Ives és a regény figuráját, próbálja takargatni gyengéit, beleásni a másik lelkivilágába, leplezett perverziójába. Alakításuk hiteles, komoly teljesítményt nyújtanak a másfél órás produkcióban.
Megdöbbentő, hogy mit képes kihozni egyik ember a másikból?! S mennyire lehet elmenni, mélyre ásni a másik lényének feltárásában, birtoklásában? Hová vezet az emberi szeretet, a szerelem, a másik iránti birtoklási vágy? Hol vannak az egészséges szerelem határai, mi történik, ha valaki túllép azon, ami még normálisnak mondható? Az előadás izgalmas szellemi, pszichológiai utazás, értéke, hogy ilyen fajsúlyos kérdéseket vet fel. Gondolatébresztő, de nem kioktató, inkább vicces, poénos. S végülis Vénusz ugyanolyan lazán távozik, ahogyan jött; csak közben volt egy casting, próba, játék. Felkapja a sporttáskát, és kilibben az ajtón. Itt menne le a függöny, ha lenne.
Mire a kulisszák mögül a sötét udvaron átbukdácsolva, a színház kivilágított főbejáratán keresztül kijutunk az utcára, még nem teljesen vagyunk itt, a csabai éjszakában. De odáig már eljutottunk gondolatban, hogy a látottak nemcsak férfi és nő, két ember bonyolult kapcsolatára, hanem sokféle közösségi, társadalmi kötődésre, függőségre, összefüggésre világítanak rá.
Niedzielsky Katalin
Fotó: Nyári Attila, A-TEAM
