Varga Miklóssal Takács Erika beszélgetett.
Hogyan éli meg hogy újra a Mester szerepében léphet színpadra?
Nagyon pozitívan, mert annak idején, mikor erre a szerepre az ezredfordulón felkérést kaptam, nem tudhattam azt, hogy ez lesz életem egyik legszebb szerepe, és ez be is bizonyosodott az ősbemutatón, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Számomra ez egy nagyon kedves darab, két okból is: egyrészt mert Jézust, a Mestert megszemélyesíteni egy fantasztikus dolog és nagyon nagy tisztesség, másrészt, mert ez egy szenzációsan jó darab. Tele olyan dalokkal, amelyek egytől- egyig fülbemászóak, tehát énekelni is nagyon jó ezt a szerepet és eljátszani is, így mindenképpen egy rendkívül pozitív élmény volt. Engem ugyan kicsit meglepett, hogy most is engem kértek fel, hiszen -bár eltelt húsz év az ősbemutató óta – a Mester harminc év körül volt, ebben a darabban viszont az ő szerepe elvileg egy kortalan szerep is lehet. Arról nem beszélve, hogy egy régi harcostárssal, Koltay Gábor rendezővel dolgozhatom újra együtt, akinek köszönhetően számtalan sok szép szerepet kaphattam és sok csodálatos előadást élhettem meg.
Hány alkalommal találkozhat majd Önnel a csabai közönség?
Miután színházi szerepről van szó, lesz egy váltótársam is, Bedőcs Imre, aki már próbálja a darabot a jelenleg is zajló próbafolyamatok során, vele közösen fogjuk megosztani a játéknapokat, fele-fele arányban, a terv szerint 9-9 előadást.
Miért ilyen elfoglalt mostanában, milyen produkciókon dolgozik, amikor nem itt, Békéscsabán próbál?
Az én életem 1983, az István, a király bemutatója óta kettős síkon fut: az egyik a zenés színház, a másik pedig a hagyományos rockszínpad. Én egyiket sem adtam föl a másik kedvéért és a két dolog tökéletesen kiegészíti egymást. Olyannyira, hogy a mai napig is játszom a saját zenekarommal is rockszínpadokon valamint szólófellépéseket is vállalok. Két hét múlva fog megjelenni egy vadonatúj CD lemez a trianoni évforduló kapcsán, Ébredés címmel és mellette a zenés színházak is foglalkoztatnak. Folyamatosan játszunk például a komáromi Magyarock Dalszínházzal, ott a Fehérlaposok című darabban játszom, amely a felvidéki kitelepítettekről szól. Szóval színházi felkérések is vannak és olykor valóban nehéz egyeztetni ezeket a dolgokat, bár most sajnos ebben a korona vírusos időszakban ez az egyeztetés egyelőre könnyebbnek tűnik, mert sokkal több sajnos a lemondás, mint a felkérés. Ezzel kapcsolatosan én nagyon-nagyon bízom benne, hogy itt a járványügyi helyzet nem fogja megint előhozni azt, hogy a színházaknak is be kell zárni, hiszen ezt a színdarabot már májusban be kellett volna mutatnunk a tervek szerint, de akkor sajnos a járványügyi helyzet közbeszólt és ezért halasztódott el őszre. Én őszintén bízom abban, hogy nem lesz újabb halasztás és be tudjuk mutatni és végre tudjuk játszani a közönségnek.
