Az újratelepítés 300. és a várossá nyilvánítás 100. évfordulóját ünnepli az idén Békéscsaba. Az emlékév programsorozata áprilisban gálaműsorral kezdődött, és július 6-ától három napon át a Mindenki, aki CSABAI! című fesztivállal folytatódik.
(Niedzielsky Katalin riportja)
Aki ellátogatott július első szombatján az ünnepi díszbe öltözött békéscsabai belvárosba, azt biztosan megérintette a múltidézés, meghatotta az emlékezők főhajtása, ahogyan az elődök előtt tisztelegtek. Talán nemcsak nekem jutottak eszembe Tamási Áron szavai: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ez az immár szállóigévé lett mondat az Ábel Amerikában című regényből akár mottója is lehetett volna annak a programsorozatnak, amellyel ma a városba egykor az otthonkeresés, a jobb megélhetés és a vallásszabadság reményében érkezett őseinkre emlékeztek.
A kettős ünnep alkalmából a főtérre beköltözött a múlt, korhű szlovák tájház épült, és a mesterségek utcáján a régi néphagyományokat, szokásokat elevenítették fel a kiállítók. Délutánra, amikor a lovasszekerekkel a felvonulás elindult a Korzó térről a Szent István térre, még a nap is kisütött, és a borús idő ellenére eső egyelőre nem zavarta meg az ünneplést. A menet a Harruckern báró ötletére idehozott első telepesek érkezését idézte fel, akik akkoriban a legmagasabb pontra érve – ahol most a városháza áll – álltak meg, lovaikat megitatták, majd térdre ereszkedtek, és elővették a Tranosciust, az énekeskönyvet, hogy együtt énekeljenek.
Békéscsabai múltja szorosan összefonódik a magyarországi szlovákság múltjával, így a méltó ünneplés, emlékezés is közös, az ünnepet összekötötték a magyarországi szlovákok napjával. Tíz régióból, az ország minden részéből és a határon túlról is érkeztek az ünneplők, hogy az elődökre emlékezzenek. Az érkezés helyszínének megkoszorúzása után az ünnepi szónokok – a város és a szlovákság vezetői – részletes beszédükben a történelmi esemény jelentőségét méltatták.
Szarvas Péter, Békéscsaba Megyei Jogú Város polgármestere idézettel kezdte. „Az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövendő között. És hogy ennek a hídnak a pilléreibe beleépítsek mindent, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.” Az üzenetet Wass Alberttől kölcsönözte, majd méltatta az evangélikus szlovákok betelepítésének jelentőségét, akik a mocsáron, a semmiből építettek otthont, új életet, hazát. Az örökség, amit ránk hagytak, az elsősorban a szülőföldjükhöz való ragaszkodás, a magyar-szlovák együttélés pedig példaértékű a város kereskedelmi, ipari fejlődése szempontjából.
A városháza erkélyéről szlovákul és magyarul hangzott el a múlt eseményeit idéző felolvasás. Az ünnepi beszédek után a szervezők nagyon változatos kulturális műsort terveztek az emlékezők szórakoztatására, többek között szlovák gálaműsort, fúvószenét, cirkuszi előadást. Az időjárás este hétig volt kegyes az ünneplőkhöz, a Besh o droM koncertet még megtartották, de a gáláról – a Békéscsabához köthető előadókkal és meglepetésvendégekkel – az eső miatt már le kellett mondani. Elmaradt a Békéscsaba 300 címmel Gulyás Levente által komponált dal közös eléneklése is.
Vasárnap reggelre szabadtéri istentiszteletet terveztek az emlékezőknek, utána gyermekprogramokra várják a legkisebbeket, ha az időjárás is úgy akarja… Többek között a Balassi Táncegyüttes előadása és a Ghymes koncertje köszönti az ünnepet.
A múlthoz, a gyökerekhez kötődés, az elődök tisztelete főszereplő az egész évi ünnepségsorozatban, amelynek közreműködői nem csak békéscsabaiak. Erről kérdeztem Tege Antal színművészt, a fesztivál rendezőjét.
– Amit a városháza előtt látunk, az a múlt, a koncertek, a beszédek, a megemlékezések viszont a jelent képviselik. Mindannyian, akik az előadásokban közreműködünk, ettől a várostól nagyon sokat kaptunk. Ezt elmondhatom a többiek nevében is. Bár nem itt születtünk, de hosszú évek óta itt élünk, itt dolgozunk. Fiatalon kerültünk ide, 18 évesen nem tudja az ember, hogy pontosan mit akar, és hogyan. Nagyon fontos ilyenkor, hogy az új város hogyan fogadja be, mitől kezdi az ember ezt a helyet a szülővárosának érezni, és miért választja élete további részének. Mi még máshol születtünk, de a gyerekeink már itt. Itt az otthonunk, fontos kötődés ez, hiszen 10-20 éve élünk itt, és ma már mindenki otthonának tekinti a várost – hangsúlyozta Tege Antal.
Aki részt vett az ünnepségen, bepillantott elődeink életébe, kultúrájába, a magyarok és a szlovákok példaértékű együttélésének mozzanataiba, valamit biztosan magával vihetett útravalóként abból, amit az otthon, a haza fogalma, a múlt értékeinek, hagyományainak tisztelete jelenthet. S mindezt az eső sem moshatja el.
Niedzielsky Katalin
Fotó: A-Team/Ignácz Bence
