Jelenlegi hely

Vendégkönyv

Tisztelt Vendégünk!

Örömünkre szolgál, ha megosztja velünk véleményét, tapasztalatát színházunkról, előadásainkról.
Szeretnénk felhívni szíves figyelmét, hogy a Vendégkönyv nem Fórum, a bejegyzések nem feltétlenül írásos beszélgetések. A hozzászólásokat nem ideillő bejegyzés esetén moderálhatjuk.
Amennyiben kérdése van, kérjük, hogy a Kapcsolat menüpontban található elérhetőségeken keresse munkatársainkat.

Köszönjük!

Új bejegyzés

Biztonsági kérdés
Amennyiben feladványt kap, kérjük kövesse a megjelenő utasítást!
Tagai Lajos

Nem élhetek muzsikaszó nélkül

Belépve egy palotába, fogadott szép zene, nóta.
Gazduram és szolgálója, a betérőket fogadja.
Jó pálinka, finom kolbász, mint, ha nem is lenne színház.
Melindának szeme ragyog, látod milyen öreg, vagyok?
Fáj a hátam, görbén járok, egészségedre most iszok.
Gazduram is szívesen tölt, s mond nevetve, víg köszöntőt.
Táncot ropnak fiatalok, velük én is táncolhatok.
Száll a nóta, vidám ének, hej de szép is ez az élet.
Azután a színpadon, feltűnik egy szépasszony.
Elküldi a vendégeket, és a nézők csendben ülnek.
Haragszik a háznak ura, hogy így járt el az asszonya.
Táncolj velem, énekel, és te velem ne perelj!
Ám az asszony nemet mond, s sorolja, hogy mi a gond.
S küldi urát kocsmázni, mások között mulatni.
Ő meg elmegy, vissza, haza, ahol volt a leány kora.
Hol kedves nénik nevelték, sok szigorral, szerették.
Hol maradt egy csitri leány, bajkeverő nénik nyakán.
Ő e műben a szubrett, víg kacagás és élet.
Ám a néni ki fogadja, haza útját megmutatja.
Nem megszökni, és elfutni az urát meg hátra hagyni,
megfordulni, hazamenni papucs alá férjet dugni!
Az út mégsem egyenes, össze - visszatekereg.
De, mint van az a mesébe, minden jó, ha jó a vége.
Haza tér a szépasszony, hogy ura otthon maradjon.
S véget vetnek a zenének, haza mennek a vendégek.
Közben volt még egy kis szünet, hol hátam mögött beszéltek.
Két asszony közt folyt a pletyka, ki most írja az, hallotta.
Mondja egyik a másiknak: ezek voltak a férfiak.
Tudtak enni, vigadozni, asszonyokat hódítani.
De, ezek a maiak, tiszta depressziósak.
Otthon ülnek, hallgatnak, évszámra és naphosszat.
S, megszólalt egy férfihang: mert papucs alatt élnek csak.
Ti pöröltök, ha elmegy, ha a torkán ital megy.
Nos a többit le nem írom, életemet többre tartom.
Majd, ha újra pálinkázom, lesz tán hozzá bátorságom.
Lala

Kiss Monika

A Békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium közművelődési felelőseként és magyartanáraként szeretnék köszönetet mondani azért, hogy ismételten lehetővé tették a végzős osztályaink számára a színház bejárását, megismerését.
Magyar szakos kollégáimmal mindent megteszünk, hogy a diákjaink színházismerő- és szerető emberekké váljanak. Ezért is szerepel évek óta a végzős gimnazista osztályaink szóbeli érettségi tételei közt a Békéscsabai Jókai Színház történetének, működésének, műsorainak ismerete.

Az előző évekhez hasonlóan az idén is Bojczán István vezette végig az épületben a végzős tanulóinkat. Nagyon sokat beszélt a színház múltjáról és jelenéről, műsorpolitikájáról; mindezt a gyerekek számára is érdekesen, élvezhetően. Köszönjük, hogy bevihette a diákok olyan helyekre is, ahová nézőként nem juthatnak be. A tudás mellett rengeteg élménnyel gazdagodtak: nagyon tetszett mindenkinek a zsinórpadlás, a vasfüggöny leengedése, a bábmozgatás kipróbálása, és még sorolhatnám.

Kollégáim és én is már sokszor végighallgattuk Bojczán Istvánt, mégis mindig tud újat mutatni és mondani, amit ezúton is köszönünk neki. A színházvezetésnek pedig köszönjük a lehetőséget, hogy bepillanthattunk a kulisszák mögé.

pesticsabai

My Fair Lady Budapesten a Városmajorban, július 11-12! Köszönjük!!!

Kata Mónika

Március 18. és 19.-én este a csabai Jókai Színházban láthattuk a csodálatos Esszencia musical gálát. Szórakoztató, hangulatos előadást láthattunk gyönyörű hangú színészekkel és tehetséges táncosokkal. Rendkívül látványos showt produkáltak a színpadon, minden színház büszke lehetne, hogy ilyen művészei vannak. Gratulálok a műsor kitalálójának és megálmodójának Nagy Róbertnek, remélem és bízom benne, hogy még sokszor láthatjuk a Jókai Színház színpadán ezt a nagyszerű csapatot. Gratulálok az előadás minden alkotójának a teljesség igénye nélkül: Gábor Anita, Liszi Melinda, Kontos-Harcsa Boglárka, Csonka Dóra, Biro Gyula, Balázs Csongor, Gulyás Attila, Földes Roxána, Litauszki Enikő. Zelenyánszki Bianka, Janis Zoli, Mlinár Péter, Nádra Kitti, Fazekas Döniz, Szkáli Edina , Bereczki Anna, Józsa Bence és persze az előadás valamennyi résztvevője

Lipták Jánosné

Kedves Társulat!
Tegnap este láttam a Mária főhadnagyot! Fergeteges volt!! Éjfél után tudtam csak elaludni úgy fel voltam dobódva! Énekeltem a dalokat hazáig!
De nem csak ez az egy előadás amivel meg vagyok elégedve,hanem mindegyikkel amit láttam az elmúlt évadokba is! Gratulálok a színészeknek, rendezőknek, díszlettervezőknek a sok ámulatba ejtő díszletekért, a ruhatervező és kivitelező gárdának és mindenkinek aki a háttér munkát csinálja! Büszke vagyok,hogy ilyen színvonalas színháza van Békéscsabának!
Annak külön örülök,hogy ezt a felsőbb vezetőink is értékelik és díjazzák is! Gratulálok a március 15. alkalmából kapott díjhoz és előtte Árpi díjához is aki a gyönyörű ruhákat készíti! Hétfőn is ott a helyen!Tisztelettel: Liptákné Böbe

bende

Hatalmas nagy gratuláció Kovács Edit Jászai-díjas művésznőnek!!!

Dimitrov László

Kulisszajárás 2019 március 11.
Nagyszerű élményben volt részünk. Megismerhettük a SZÍNHÁZ születését, múltját, jelenét, színvonalasan hozzákapcsolva egy-egy eseményt Magyarország, a régió és Békéscsaba történelméből. Az elmesélt történetek, anekdoták révén sok olyan dolgot tudtunk meg, amiről nem, vagy csak keveset hallottunk.
Körbejártuk az egész létesítményt. Megnézhettük azokat a részeket, amiket egyébként nem lehet.
Nagyon nagy tiszteletre, elismerésre méltó az a tudás, sokrétű tájékozottság és a SZÍNHÁZ iránti szeretet megnyilvánulása, amit a három órás program során Istvántól kaptunk.
Köszönjük István!
Dimitrov László
és Neje

Tagai Lajos

Elnémult harangok

Hány ok lehet: hazugágra, megcsalásra, árulásra?
Hány ok lehet: hallgatásra, cinkosságban kézmosásra?
Megvetni a többieket, elvenni azt, amit lehet?
Játszani a szívjóságot, játszani a tisztaságot?
Gazdagság és hatalom, mindezért a jutalom.
Hány ok lehet: igazságra, hűségre és kitartásra?
Hány ok lehet szólni ott, hol némák már a harangok?
Tenni hitből, emberségből, nem rettenve semmi vésztől?
Nem viselni álarcokat, járni az egyenes utat?
Nyomorban és szegénységben, csak egy jó szó érte minden.
Hány ok lehet: alkuvásra, keser – édes biztonságban?
Bölccsé lenni, már nem égni, izzás nélkül fénnyé lenni?
Hány ok lehet, hitben élni, Isten irgalmában bízni?
Járni vele kéz a kézben, viharban és napsütésben?
Építeni új templomot, ha a másik már megkopott?
Ha az ember már nem remél, tenni érte új reményért?
Sok a kérdés, több a válasz, amit talán meg sem hallhatsz.
Színről színre a mesében, szerelemnek tüzében.
Ünnepfénye ragyog szépen, harang kondul téli éjben.
Reményt hirdet, szeretetet, nagy csatákban győzelmeket.
Ám a béke távol marad, jó és rossz közt örök a harc.
Lala (Tagai Lajos)

Vendég

Jó az oldal!:)

Tagai Lajos

Szárnyad árnyékában

Menni vagy maradni, bízni az Istenben,
hinni az emberben, élni egy reményben?
Menni vagy maradni, élni régi létben,
elvetni mindent, bízni egy szebb jövőben?
Szállni mint a madár, szabad szárnyakon,
felelősség súlyát, tartani vállunkon.
Láncok szakadnak, fájdalom, harag gyúl,
s az ígéret szavára pár szekér elindul.
Kaland várja őket, az idegen földek,
hol szabadok lehetnek, újat kezdhetnek.
S, hogy közben az élet, semmit sem változott,
a hivatalos ember, már akkor is packázott.
És a célba érve, az ígéret földje,
nem is öleli őket kedvesen keblére.
Súrlódás, civódás új élet kezdete,
hogy emberség, barátság szülessék helyébe.
Érkezők, ott élők, közösen küzdenek,
életükben sikert, csak együtt könyvelnek.
És üzen a múlt, az elhagyott otthon,
hol a maradóknak, nem volt maradása.
Csapás jött csapásra, ok volt megbánásra,
egy végső, nagy-nagy utazásra.
És ok volt bocsánatra, az elfogadásra,
emberségből mutatott, igaz, szép példára.
S, hogy közben az ember, mégis csak nevessen,
csetlő, botló ember bujkál minden színben.
Úgy mint az életben, úgy mint a mesékben.
S mikor már úgy érzed, eljött az éden,
lecsap a hivatal, a törvény nevében.
S, mert indult a mese, hitben és reményben,
valahol a mennyből, közbelép az Isten.
Nem Ő személyesen, csak emberek képében,
kik mind végig ott voltak, egymásnak szívében.
Menni vagy maradni, sorsunkat követni,
lehet-e szabadon, sorsunkról dönteni?

Kiskunfélegyháza, 2019. 01. 29, Tagai Lajos

Erdély 1918, 1920

December 1-én néztük meg " Rákosi Viktor: Elnémult harangok " című színdarabját. Az előadás nagyszerű volt, amely egy tragikus eseményt mutatott be. A rendezést és a remek színészi munkát külön dicséret illeti . Természetesen a dramaturgia és a díszlettervezés is elismerésre méltó.Összességében páratlan előadást láttunk.Köszönjük Seregi Igazgató Úrnak is !

Erdély 1918, 1920

December 1-jén néztük meg " Rákosi Viktor: Elnémult harangok " című színdarabját. Az előadás nagyszerű volt, amely egy tragikus az eseményt mutatott be. A rendezés és a remek színészi munkát külön dicséret illeti.Természetesen a dramaturgia és a díszlettervezés is elismerésre méltó.Összességében páratlan előadást láttunk.Köszönjük Seregi Igazgató Úrnak is !

Tagai Lajos

Köszönöm szépen.

Azt mondja a józan ész: nincs kisértet ezzel kész.
Hogy bizonyítsa tételét, szervez hát egy szép estét.
Jó barátot meghívnak, egy szeánszot tartanak.
És a móka elindul, a sok néző meg gurul.
Nem a dühtől, haragtól, harsány, hangos kacajtól.
Már a játék kezdetén, a szobalány jellemén.
Kalapot le előtte! Bár még színész csemete.
Majd belép az igéző, szellemekkel trécselő.
Amit játszik, amit tesz, mosolyt csal és könnyeket.
Adminisztrál, jelentést ír, gyermekverset szavalgat,
amiközben gégéjének pár pohárral inni ad.
Meglepi, hogy egy szellemet végre megidézhetett,
csak az a baj, hogy nem látja ezt a szép kísértetet.
Mint ahogyan más sem látja, csak a néző teheti,
no meg a volt kedves férje, aki őt is szereti.
Ebből támad sok galiba, mit komoly képpel játszanak,
miközben a nézőtéren a sok néző jót kacag.
S, mert a szellem a volt férjét örökre meg szerezné,
sok kis apró trükkjeivel bajt okoz mindenfelé.
Kialakul hát a verseny, élő nő és holt között,
miután a vidám szellem a házba beköltözött.
S, hogy e helyzet ne álljon fent mind örökké, ha lehet,
visszaűzné a házukból ezt a kedves szellemet.
Megpróbálnak ezt is, azt is, de sikerre nem vezet,
amikor is váratlanul közbe lép itt a végzet.
Végzet keze volt a szellem, eszköze meg egy autó,
és a munka eredménye, két szellem jut már a férje.
Most már neki lett a fontos, hogy a két „nőt” elűzze,
karöltve az idézővel, minden bűvös erővel.
Ám a két nő addig marad, míg kiderül a turpisság:
más idézte ide őket, mert sajnálta ő a férjet.
A szobalány volt a tettes, kinek feje bekötve,
hiszen szegény a lépcsőbe alaposan beverte.
Nála van a rejtély kulcsa, s eltűnek a szellemek,
amiért a kedves férjtől, némi pénzmag leesett.
És e percben a szobalány kis fejében a tantusz,
Isten tudja milyen okból félre fut.
Ezzel itt a mese vége, ha kisértet nem lenne,
és a szegény férj fejére nem hullnának a könyvek.
Elismerés e játékért élőknek és szellemnek,
akik néhány boldog órát adtak sok-sok embernek!

csabka

Idén decemberben a Diótörő és Egérkirály előadást nem tűzik műsorra Békéscsabán, csak Budapesten?!

Beghdadi Badri

PILLANTÁS A HÍDRÓL
A két oldal között a pislog a szemünk s a hídon keresztül feltűnik a látvány , és a szavak között, megdobban a szívünk… Brooklyn kikötőjében a daruk az ég fölé emelkednek.
A nevetés a fogam között recsegett ,mint a homokszemcse, de a dráma a Véres kanyarba fordult, s meglepett,: a NAGY Bartus mindkét értelemben, a kiállásával,nagyszerű játékával, a szemünk könnybe lábad..
Raf Vallone a szerepében talán csillogott a vásznas moziban, de a színpadon Monsieur Bartus ÚR határozott lépéseivel a por is fölszállt, és az orrunkkal szagoltatta velünk a halált. Messze van a mozi még ettől!!,A hatalmas dráma crescendója elérte volna a maximális paroxizmusát, ha nem lett volna a KÉT RÉSZ KÖZÖTT SZÜNET , de a túl érzékeny embereknek viszont jólesett…
Rövidre fogva: Nevezhetném ezt egy Bartus -Artur Miller TÉRBE FOGOTT INCEST -TRISTAN -ROMEO PSYCHO- MELODRAMATIKUS ESEMÉNYNEK ..Igen !! Vagy nem ?

Martincsek Katalin

Óriási volt a ma esti Szomor-est
Magasan megugrotta a tavalyi előadást. :)
Igaz, az idén nem kellett sietniük senki legénybúcsújára. :) :)

Köszönöm az élményt!

daisy

Boldog születésnapot Direktor Úr!

Tagai Lajos

Köszönet az Üvegcipőért és a 2016/2017
Básti bérlet előadásaiért 2017. 05. 23.

Azt mondják, hogy a mese való nem lesz sohase.
Ám a való sok mese, igaz nincs is tán benne.
Mese, álom egybe szőve, egymást űzve, kergetőzve.
Remény szövi minden szálát, csalva szívünk boldogságát.
Ezer vágyát életünknek, rejtett célját a létünknek.
Azt mondják, hogy a mese való nem lesz sohase.
De, mi való mese lesz, emlékeink része lesz.
És az ember képzelete, e meséket kifestette.
Édes tarkát, regét, mondát nap nap után sorra ad át.
És ki hallja el is hiszi, s mosolyogva tovább viszi.
Azt mondják, hogy a mese való nem lesz sohase.
Mégis hisszük, reméljük, életünket meséljük.
Mesét amit csak mi látunk, ami nekünk boldogságunk,
miben néha nagyon félünk, miben fájó könnyet ejtünk.
Száll a mese nap nap után, tündér, angyal gyönge szárnyán.
És ki hallja, tán már unja, és a fülét jól bedugja,
ám a lelke mégis mesél, suttog, játszik akár a szél.
Orkánt ébreszt, pusztít, rombol, s mit kis cica úgy dorombol.
Éltet, megtart, tovább röpít táncol és sír közben a szív.
Hisz a mese áldás s átok, és ti ezt mind jól tudjátok.
Mese száll a mai napon, sikert néktek bőven hozzon!
Áldás legyen minden szava, sok boldogság az aranya!
És amíg a csodák folynak, reménnyel jön el a holnap.
Lala

Köszönöm szépen a csodát és a mesét.

Tagai Lajos

Köszönet az 2017/2018 évad Básti bérlet előadásaiért

Van egy csodás palota, sok-sok ember jár oda.
Van, kinek ez otthona, más csak beleshet oda.
Varázslat és csoda lakja, ezernyi szív kincsét adja.
Bár a csoda csak pár óra, mely, mint a perc röppen tova,
mögötte áll sok-sok óra, önfegyelem, kemény munka.
Láthatatlan szorgos kezek, a csodáknak adnak teret.
Város épül, lakássá lesz, s hozzá készül a sok jelmez.
Mesét írnak, átdolgoznak, hozzá zenét, nótát raknak.
Megint mások már láthatók, ők adják át nekünk a szót.
Táncolnak és énekelnek, álmainkba így vezetnek.
S ezek fölött valahol, ül maga a varázsló.
Ő az ki e szolga hadnak, s a varázsnak utat mutat.
Az ő álmát látjuk minden, ámulva a lámpafényben.
Vele sírunk és nevetünk, összeütjük a tenyerünk.
Mert a csoda édes bére, hogy ha taps szól majd cserébe.
Van egy csodás palota, sok-sok ember jár oda.
Tanít, nevel, megnevettet, máskor kicsal némi könnyet.
Múltról mesél s szól a mának, még sem ad ki diplomákat.
Tükröt tart az életünknek, a sorsunknak a létünknek.
S látjuk benne önmagunkat, s a jutalmunk így lesz a taps.
Mese világ, álomvilág, színház, mint az egész világ.
Köszönöm hát a világnak, ennek a szép, kis színháznak,
a sok édes csodát, mesét, amit adott eddig az év.
Áldja meg az Isten őket, akik nekünk így mesélnek,
kiknek léte a mi mesénk, kiknek álma csak a miénk!
Lala

Dékány Jánosné Ildi

A véletlen folytán jutottam jegyhez a mai előadásukra. Egy csodálatos előadáson vettem részt. Az élmény fenomenális. Köszönöm minden résztvevőnek, hogy ilyen csodában részesítettek.

Oldalak