fbpx Vendégkönyv | Békéscsabai Jókai Színház

Jelenlegi hely

Vendégkönyv


Tisztelt Vendégünk!

Örömünkre szolgál, ha megosztja velünk véleményét, tapasztalatát színházunkról, előadásainkról.

Szeretnénk felhívni szíves figyelmét, hogy a Vendégkönyv nem fórum vagy ügyfélszolgálat, kollégáinkhoz intézett kérdését NEM ide várjuk.

A hozzászólásokat nem ideillő bejegyzés esetén moderálhatjuk.

Amennyiben kérdése van, kérjük, hogy a Kapcsolat menüpontban található elérhetőségeken keresse munkatársainkat.

Köszönjük!

Új bejegyzés

Biztonsági kérdés
Amennyiben feladványt kap, kérjük kövesse a megjelenő utasítást!
Target Image
Tagai Lajos

Made in Hungária

Nemzedékek lázadása, egyre folyik a világba.
Mert az új a régit unja, saját helyét így kutatja.
Határokat feszegetnek, előre így megy az élet.
Közben mi van sok szép érték, a szívükben tovább vitték.
Barátságban, szeretetben, és az örök szerelemben.
Tovább kerül ezer emlék, mitől az életük volt szép.
Mert ki lázadt, vihart vetett, lassan, csendben már a múlt lett.
Új nemzedék tör előre, nem emlékszik már a tvisztre?
Házi bulik forgataga, utcabálok kapualja,
múlttá olvad, szerte foszlik, bár mesélik még a nagyik.
Hogy a csípőt miként rázták, a rádiót hogy hallgatták.
És ki táncolt tvisztet járva, nem volt gondja reumára.
A rongyláb volt ott a divat, közben a háj bőven apadt.
Vissza így jött csikó korom, ezen a szép játék napon.
Régi dalok, régi tüzek, újra éltek, újra égtek.
Újra röppent harangszoknya, és elszakadt sok harisnya.
Fiatalság rám nevetett, és minden tűnt olyan szépnek.
„Nem csak egy lány”, talán Dolly, a játékát jó volt látni.
Vajon tudta, kit is játszik, Fenyő mellett ki a másik?
Bár, hogy is volt, jól játszotta, tehetségét Isten adta.
Lala
Kiskunfélegyháza, 2021. 12. 11.

Tagai Lajos

Karácsony felé

Utcák, terek forgatagát, tarkítják már karácsonyfák.
Erre-arra száncsengő cseng, karácsonyi ének sok zeng.
Úgy sietünk, úgy szaladunk, hogy mire a célhoz jutunk,
elfáradunk, rá is ununk, de mi azért egyre futunk.
Így romboljuk le az álmot, mit a lelkünk vágyva vágyott.
Üzletté lett ez az élet, mi egykor az emberért lett.
Vegyél, vigyed, már a tied! - nem számít, hogy most nincs pénzed.
Majd megadod, kölcsönt adok, nem is nagyok a kamatok.
Másfélszeres így az ára, és kerül lyuk a bukszára.
Nem erről szól a Karácsony, nem erről szól régi álom.
Szól a csendről, békességről, bennünk élő szeretetről.
Szól a hitről, a reményről, ingyen elnyert kegyelemről.
Egyiknek sincs látod ára, nem állhat ott pénzre váltva.
Fenyő tövén nem ragyoghat, nem rakhatod ezt dobozba.
Szavaid és tetted által, oszthatod meg csak azt mással.
És mástól is így kaphatod, a szívedbe így zárhatod.
Mert a jóság nincs megkötve, szabadon jár mind örökre.
Útján ragyog a szeretet, így lesz ünnep ez az élet.
Isten legyen ma is velünk, legyen ünnep az életünk!
Ámen! Lala

Tagai Lajos

Csere-bere a szép versre

Megérkezett a december, Télapóka erre lépdel.
Téltündére vele szárnyal, ami nem is olyan nagy baj.
Havat szitál le a földre, sok-sok ember örömére.
Hógolyó száll, szánkó szalad, szív és lélek velük kacag.
Máshol még az eső esik, a futó szél rendezkedik.
Kopasztja a száraz ágat, sok levéllel tova vágtat.
Kis tündérem, Csingilingem, vígan nevet itt a képen.
Tudja jól, hogy így van rendjén, a fagyos tél nagy kezdetén.
Asztalt terít vendégének, kis madárkák oda térnek.
Csivitelnek, vitatkoznak, édes magokon osztoznak.
Erdők, mezők vadjainak, kamrájában sok jó akad.
Gyűjtögették egész ősszel, elrejtették szorgos kézzel.
Most, ki éhes arra sétál, meleg bundát növesztett már.
Rend van tehát a világban, csak az ember dúl magában.
Nem tetszik, ha a hó szitál, szerinte jó helyre nem száll.
Nagy lapáttal eldobálja, ha teheti, hát feloldja.
Morog, mert az eső esik, esernyője vizesedik.
Pedig léte ettől függhet, neki a föld így teremhet.
Így dalolhat csak a madár, és lakható a nagy határ.
Morog, mert a másik nevet, boldog ugyan miért lehet?
Annak több van, nekem ennyi, ezer rosszat kell rá kenni!
És, ha ránk szól szeretettel, azon nyomban kergessük el!
Nincs már férfi, nincsen már nő, ki még hiszi kerülendő!
Szét kell zúzni minden múlat, bár a jövő így meghalhat!
Ez lenne az ember rendje, háborodott, őrült eszme.
Ám ott kint a hóesésben, esőben és hideg szélben,
csengettyű szól, remény fényben, vágyat kelt az ember szívben.
Vágyik vissza igaz útra, szeretetre, tiszta szóra.
Vágyik tenni valami jót, adni szépet és biztatót.
Biztonságot, békét lelni, természettel együtt élni.
Isten adja meg e napon, lábunk igaz úton járjon!
Pokol szava, hazugsága, ne jusson ki a világba!
Ámen! Lala
(A képet nem tudtam feltölteni. Bocsánat érte!)

Beghdadi Badri

Tegnapi előadásról

CSALÁDI ÁGY ( Jókai Színház)

A fény a csodák falára összpontosul, ahol a pár első lépését egy bekeretezett fényképpel jelentette be a házasságukat. 17 fotó gyűlt össze egymás után , és mindegyik egy család életének elkerülhetetlen alakulásait képviselte ezekkel, a sötét felhők és a szivárvány színeiben egymás fölött lebegtek a falon.
Amit a klasszikusok és híres sorozatok húsz epizóddal alkottak meg, kevesebb mint 2 óra alatt mutatták be nekünk, s egy csodálatos és tehetséges színészpár (Fehér Timea és Bartus Gyula) elvarázsolt minket szenzációs szereplésükkel.
A nézőtéren amikor mi nevettünk, ők a színpadon sírtak, ezt nevezzük a színész varázslásának…
Meggyőződésem, hogy számos házaspárt sem kíméltek, sokan közülünk legalább az egyik szereplője volt valamelyik fázisnak. Végül, semmit sem bíztak a véletlenre, egészen az utolsó percig, amikor "megszólalt a halotti harang", hogy láthassuk a felemelkedésüket az égbe, mialatt az elmúlás, mint a hullám a homokba sodorta a nyomaikat, összeszorult a gyomrom, és egy kis könnycsepp homályosította el a szememet.
Egy színdarab, amely az emlékezetembe lehorgonyozva marad.
A színházban olykor a taps olyan ritmust követ, amit néha enyhe Grégaire ösztön diktál, de ebben a darabban a taps mindenki szíve dobogásának a ritmusát követte.
Konklúzióként, hogy megtartsam a komédia hangulatát, összefoglalom ezzel :
egy pizsama és egy hálóing összegyűrődtek, gyúrták egymást , és a végén az idő kivasalta őket!

Badri 2021/11/28

Faluhelyi Balázs

Kedves Teátrum!

Mint vérbeli békéscsabai születésű, de már mezőberényi lakos fontosnak tartom elmondani - hatalmas öröm, hogy megyénk székhelyének egy olyan színháza van - ahol jobbnál-jobb előadásokat tekinthetnek meg a színházkedvelők, hálásak lehetünk mindnyájan azért - hogy már több évtizede saját társulattal rendelkezik a színház és tényleg nagyszerű előadások vannak. Igaz, én mostanában nagyon ritkán teszek látogatást közönségként - de a ritkaságot sűríteni kívánom a közeljövőben. Köszönet a csapatnak, Isten áldjon benneteket!

Beghdadi

Tegnapi előadásról

PEZSGŐS VACSORA ( Jókai Színház )
Amikor egy őszinte és nagylelkű ember írásai előjönnek egy lelkes és fantáziadús fiatal lány szájából, színes ,ártatlan hazugságok koktéllá alakulnak és pezsegnek, akkor a megfelelő, elbűvölő atmoszféra a helyén van.
Bővebben:
Két ajtó kinyílik, két vonat érkezik, az egyik hasogatással, a másik szeretettel és gyengédséggel színültig tele dalokkal, középen egy üveg pezsgő, melynek buborékai zongorahangokkal kísérve egy fiatal lány történetét meséli el, tele lélekkel és képzelettel, amely kellemes rokonszenvvel vezet el bennünket,sok rázkódó megállóval a Békéscsaba nevű állomásra. Istenem!Istenem! Micsoda fatalizmus, mi is pontosan ebben a városban élünk!
Köszönjük ezt a szimpatikus, nagyszerű és megnyugtató színdarabot.

Badri 2021/27

Tagai Lajos

Hotel Mimóza

Ha egy mese életre kel, nem törődik az élettel.
Annak rendjét jól át írja, kicifrázza, kitarkázza.
És az, aki mind ezt látja, alig ismer a világra.
Görbe tükrét kikacagja, hogy megfájdul belé hasa.
És míg nevet önfeledten, önmaga is játszik ebben.
Lehet hűtlen, lehet csalfa, hűséges és megcsalt fajta.
Mégis derül, mégis nevet, lapozzuk át a lényeget!
Hűtlen asszony szeretője, házasságát éppen törte.
Amikor a felsége, felszáll egy repülőgépre.
Hogy a férjét így meglepje, és a hetet vele töltse.
Szerelemben, szeretetben, a házasság hűségében.
Nyomatékként egy pisztollyal, miből lehetne tehát baj?
És, hát a baj éppen ez lett, a két hűtlen bőre égett.
Bőrüket, hogy megmenthessék, kitalálnak egy szép mesét.
Azaz nem is kitalálják, csak élettel tele rakják.
És, ahogy azt rég megírták: „színházzá lesz így a világ,
s színész benne nő és férfi” , bár szerepét nem is érti.
Hűtlen asszony szeretője, lesz a műnek rendezője.
Asszisztense: szeretője, meg is fájdul feje tőle.
Mert míg a férj bőszen rendez, szegény asszony nagyon szenved.
Mert háza lesz a szálloda, és mindenes benne maga.
Portás, szakács, takarító, mind ez olyan kiborító.
Közben megjön az asszonyka, táskájában kis pisztolya.
Sejtelme sincs a csalásról, az álruhás szállodáról.
Ám bár gyanú kél szívébe, mert, hogy oly nagy itt a béke.
A konyha is igen gyanús, bár a menü igen nívós.
Furcsa az mit itt kínálnak és még furcsább, amit adnak.
De, a kétség gyorsan oszlik, hiszen vendég is érkezik.
Fiatal pár nászutasok, ahol a nő nagyon vacog.
De, nem fázik a hidegtől, remeg ő a félelemtől.
Annyi minden rosszat hallott, érthető, hát, hogy nem boldog.
Vacsorájuk lesz főt tojás, és megkapnak ők egy szobát.
Jön egy férfi nagy puskával, életét unt csalódással.
Asszony és a szeretője, nem az élet rendezője.
Prosti jön a vendégével, és a szálló ezzel megtel.
Ahány vendég, annyi mese, pereg a rendező esze.
Itt egy ötlet, ott egy jó tett, és a néző kacag, nevet.
Ám a műre korona kell, ismerkedjünk meg a férjjel.
Ki tengerész, nagyon merész, tengerfenekére ránéz.
Ő a háznak igaz ura, ám hajója ki nem futa.
Haza tér, hát otthonába, s csöppen idegen világba.
Amit ott lát ő nem érti, mégis szívéből élvezi.
S míg a szálak kavarognak, kacagástól reng a pocak.
Hogy a mese kerek legyen, és a szálló üres legyen.
Új ötlet kell, újabb csalás, és el megy az első csapás.
A többiek is követik, és a vége következik.
Hűtlen asszony és szerető, egymást újra átölelő.
Édes csókkal összeforrnak, örülnek, hogy mily jók voltak.
Mikor belép egy tengerész, aki bátor, s igen merész.
De, mert játszik meg sem látja, mit is művel az arája.
Kiskunfélegyháza, 2021. 10. 23. Lala

Tagai Lajos

Pezsgős vacsora

Majd egy évvel ez előttről, íródott itt egy vers erről.
Akkor kérem ez elmaradt, de most remek volt a darab.
Jót nevettünk, vígan éltünk, édes mesét átélhettünk.
Jó volt elő Szilveszternek, és biz jót tett a szívemnek.
E gyógy írnek a receptje: tiszta forrás édes vize.
Ami nem más: mint az élet, görbe tükörbe mit néznek.
Végy egy írót, hírest, nevest, ki kiadott már sok könyvet.
Könyvéből lett színdarab, a színésznő így akad.
Kettőjüket kössük össze, már is indulhat a mese.
Kell hozzá egy csipetnyi só, valamelyik legyen csaló.
Itt a nőre jut a szerep, színész élet nehéz lehet.
De, mellé kell egy szerető, akiről ez elhihető.
Ez pedig egy színész lehet, mert ők össze így illenek.
Most egy kicsit megcukrozzuk, hogy a bólét így feldobjuk.
Ehhez kell egy tündér lányka, Viktória szépen játssza.
Álmodozó, édes, naiv, meg is dobban érte a szív.
Álma épp az öreg író, bölcsességgel bőven bíró.
Kettőjük közt még sincs semmi, mit el kéne most ítélni.
Mégis hiszi a környezet, hogy valami mégis esett.
Jöhet a bors, a paprika, elindulhat az intrika.
Én gondolom, te gondoltad, bár előttem ki nem mondtad.
Hozzá tegyünk némi jeget, jöhetnek a szép slágerek.
Nem a mai, de a régi, suszterinasnak szívbéli.
A szövegét, itt át szabták, a darabra így rá varrták.
Szegfűszeg, és pici fahéj, gazdagabb legyen a buké.
Legyen ez a lány családja, egy vagonba bele zárva.
Az apuka fatalista, vasutas volt a rég múltja.
Édesanyja a sóhajtás, amikor kell jó beszólás.
Emlékeztet a Dadusra, Alfonzónak színházába.
Vegyünk hozzá egy kanalat, ki koktélunkba kavargat.
Így kerül be Lajoska, álmodozó, butuska.
Pezsgőt és bort hozzá töltünk, házvezetőt rögtönözünk.
Aki lát és mindenről tud, mégis sokszor meg sem látjuk.
Véleménye akad bőven, meg is halljuk azt időben.
Pedig sokszor meg sem szólal, mégis egyet értünk azzal.
Szép pohárban feltálaljuk, egy húzással fel is hajtjuk.
Hogy, hol járunk, azt se tudjuk, bár a végén majd meghalljuk.
A mesének így lett vége, boldogság szállt a szívekre.
Köszönet a mesélőknek, a szava hihető nőnek,
az uraknak kik ezúttal, ismerkedtek női gúnnyal.

Kiskunfélegyháza, 2021. 10. 21.
Lala

beghdadi

Tegnapi előadásról

HOTEL MIMÓZA ( Jókai Színház)
A boldogság néhány pillanata ellopásának művészete, egy fiktív szállodában, igazi szerelmi történetekkel.
A nézőtéren, miután körülnéztem, azt gondoltam magamban, hogy a nevetés lett a világ legjobb vírusa.
Minden vessző után, járt egy nevetés , kacagás… tapsokkal kőrül véve.
Mimóza pudica nem volt, de mégis a színpadból nőttek ki egy más után. Az elejétől a végéig szépen megfont szöveg, hibátlan, lélegzetelállító intrikákkal teli.
GRATULÁLOK MINDNYÁJUKNAK.
NB: mivel a szálloda neve hiányos volt, " Mimóza pudica" című festményemmel kiegészítem.(Facebookon látható )
Badri 2021/10/ 20

Beghdadi

Tegnapi előadásról
TRIANON (Jókai Színház)

Grandiózus látvány, hollywoodi, nem hosszú, nem rövid, történelemben gazdag, füstbe és színekbe burkolózva, minden dühből és kiáltásból álló szép dalok himnusszává vált,
bár mindenkinek megvolt a maga szerepe, a harmónia és a transzcendencia benne volt a találkozóban. Fölöttük lobogott egy zászló ,lyuk a közepén , amely a lelkemet simogatta, és lépéseik dobogása a színpadon, szívem ritmusára vert. Szerelem nem volt, de annál erősebb : a Hit és a Hazaszeretet. Ezt a verset ajánlom, mint akrosztichont a tiszteletükre és
az új generációnak, aki minden évben emlékezni fog erre a " bánat bőrre" !

"TRIANON" ( Akrosztison )

T örtént régen valamikor,
R á emlékszünk mindenkor,
I dáig a szívem sodor,
A mikor jön a búskomor,
N yel a történet és következik a sor,
O da, ahol fekszik a csont és a por.
N ota bene:volt egyszer,Magyarország, valamikor...

Badri 2021/10

Tagai Lajos

Trianon

Időgépen utazhattunk elénk tárult így a múltunk.
Nem ős régi, csak közeli, mesélheti még a dédi.
Volt egy hazánk, régi, ősi, ám a világ ezt széttépi.
Nem gondol az ott élőkkel, sorsuk ugyan kit érdekel.
Kit érdekel, hogy sok család, hogyan élhet majd így tovább.
Meggyalázva, másnak dobva, hontalanul kóborogva.
Kit érdekel, ha az érdek, ezzel telik majd meg a zseb.
Vérzik a nép, szíven döfték, ám hiába felhős az ég.
Rendszerek és tervek jönnek, megtépázva ezt a népet.
Ősi hazát mind remélnek, és nincs ára az életnek.
Vér öntözi hazánk földjét, s zöldebb lesz tán tőle a rét!
És amit így visszavettek, elszakítják gonosz kezek.
Könny folyik és terror tombol, elzavarnak otthonodból.
Idegenbe toloncolnak, más országnak oda dobnak.
Szív és lélek bele szakad, s tönkre vernek családokat.
Remény fénye mégis akad, és a nemzet új vért hullat.
Fegyver dörög, dúl az ördög, a srácokra tank dübörög.
Hóhér vár a túlélőkre, ismerős már ez a mese.
A szomorú, hogy nem mese, valóság volt minden perce.
Évek jöttek, évek menetek, megosztott volt ez a nemzet.
A szerencsés itthon maradt, mást üldöztek, ha magyar maradt.
Ám a haza őt kizárta, fiának már nem tartotta.
Büntette hát az idegen, hazátlan volt szerencsétlen.
Lassan fordul a nagy kerék, egyé válhat nemzet és nép.
Haza nyúlt a gyermekéért, kit elvett az idegen kéz.
S, bár vannak, kik ezt utálják, és árulják ezt a hazát.
Ahol lehet, ott ártanak, zsebük hízik így nap-mint nap.
A mesének, hogy lett vége? - állva tapsolt nézők népe.
Lelkekben gyúlt a szeretet, haza iránt, nemzetéhez.
Köszönet a szép játékért, Isten adta ajándékkért.
Kiskunfélegyháza, 2021. 10. 12.
Lala

Beghdadi

Egy sárgaház vagy szürke, gótikus stílusban felemelve, ráccsal körülvéve,
folyik az a melodráma.
Ez a színdarab többé -kevésbé megszabadított minket a "HAPPY END" klasszikusoktól.
Bár a művészek 18- an voltak a színpadon, ( nem hiányzott Jack Nicholson ám ) úgy néztek ki, minta két kéz 10 ujja, egy pillanatnyi pihenő sem volt , kivéve a bölcs Bromdent (Katkó Ferenc ), aki szintetizálta az egyes jeleneteket, s mindezt kiemelte Csomós Lajos kivételes tehetségével és jelenlétével , végül mondhatom, hogy Spinozától, Kafkáig Sartre-on keresztül , egyfajta melodrámáról van szó , ahol a düh,a meztelen szarkazmus nevetésnek is megvolt a helye . Sajnos , néhány tragédia az ember hülyesége és vaksága műve marad.
Szívből gratulálok az egész csapatnak, és különösen a rendezőnek.
Badri

Tagai Lajos

Kakukkfészek

Elindultam a színházba, érkeztem egy diliházba.
Hogy e házban ki a gyagyás? - az itt kérem kicsit vitás.
Az ki ide be van zárva, vagy ki él a nagyvilágba?
Az ápoló vagy az ápolt? – ne is hintsünk erre most port.
Van, ki retteg életétől, nem is kér hát a kint létből.
Mert bibije mindnek akad, hiszen azért ők ápoltak.
Ám ki ápol az sem jámbor, gonoszabb az, mint kit ápol.
S ki ez éden királynője, hát persze a főnővérke.
Vasszigorral ő kormányoz, nem is jutnak mások szóhoz.
Vagy, ha mégis csak azt hallja, ami az ő szíve vágya.
De, az idill nem tart soká, új bolond válik ápolttá.
Aki nem rest lázítani, a nyulakat hadba hívni.
Kicsit csalni, kicsit adni, a lelkeket így megfogni.
Új álmokat nekik adni, a bajukra gyógyírt rakni.
Mint valami házasságban, háború dúl a nyomában.
Hol az asszony a főnővér, küzd meg ingó hatalmáért.
S, mert az adu kezében van, győzelmére jó esély van.
A világban, kint is így van, erre példám nékem is van.
Provokál hát, nem is kicsit, indulatot, tüzet így szít.
Rombol, pusztít hatalmával, nem törődve más kárával.
És, ki szavát felemeli, az a vesztét el is nyeri.
Az új fiú küzd ellene, de elfutni nincs ereje.
Visszatartja furcsa szíve, és a társak becsülete.
A főnővér nem nyugodhat, megfeszíti a húrokat.
Pattan egyik, s halált arat, ki boldog volt fűbe harap.
Pattan másik és két marok, ragadja a női torkot.
De, a végén csak megússza, nem úgy, mint az új ápolja.
Kinek agyát megpiszkálják, élő ronccsá kovácsolják.
Prédáját a főnővérke, tenné másoknak elébe.
Azoknak kik egykor látták, és csodálták bátorságát.
Ám a terve kútba esik, „néma barát” az ki segít.
Aki mint hegy pont akkora, és csak ritkán akad szava.
Párnája a szabadító, és a halál a megváltó.
Az új beteg így menekül, s a nehéz vas tova repül.
Üveget tör, rácsot szakít, így lázadt fel érte egy szív.
Megváltó lett, és kiáltott, így nyert ő is szabadságot.
Kiskunfélegyháza, 2021. 09. 28. Lala

Tagai Lajos

Vitéz lélek

Oly szép volt a tegnap este, mint egy csodás tündérmese.
Erdő adta a keretét, igaz fáit csak festették.
Romos műhely, kopott kerék, indította el a mesét.
Háborúnak történetét, szerelemnek elvesztését.
S, ki szeretett hűtlen nem lett, mindössze csak remény vesztett.
Új párt talált, boldogságot, mégis érezte: csalódott.
Hiába megy jól a szekér, boldogságot mégsem ígér.
És, ki maradt egymagába, ott a romos régi házban:
Kinevették, megcsúfolták, a szamarát ki nem állták.
Ám mert hite megmaradt, védte ő a szamarat.
Abban bízott, hogy majd vele, újjá éled az élete.
De szamara is elveszett, kereshették már azt a népek.
Szomszéd asszony meg az ura, viselt gondot e fiúra.
Régi volt a házasságuk, ám, de örök vidámságuk.
Székely humor fűszerezte, a szeretet átkötötte.
Ahogy az már lenni szokott, kopott ember kopogtatott.
Ajándékot, sok pénzt kínált, s vele adta lélek lányát.
Szívből szállt az át a szívbe, s nem kellet a pénz cserébe.
A hűségnek a próbáját, a mesékben így indítják.
Majd az élet testet öltött, és kísértett, mint az ördög.
Egy széplánynak szerelmében, égő szívek nagy tüzében.
Miközben a fűszerszámot, adogatták hozzá mások.
Volt ki kívánt kis szerelmet, más szívüknek vetett ellent.
Öreg ácsnak nehéz titka, lett boldogságuknak kulcsa.
Így lett teste a léleknek, s nem lett híja a hűségnek.
Régi romból új ház épült, és a szamár is megkerül.
Másnak adták, hogy segítsen, gyenge hitben erősítsen.
Kik meséltek tapsot nyertek, meghajoltak, haza mentek.
Én is mentem az utamra, a mesén elandalogva.
És, ahogy a csillagfénye, elkísért egy lánynak szeme.
Kit csak akkor láthatok, ha vendég vagyok nálatok.
Kiskunfélegyháza, 2021. 09. 07.
Lala

Tagai Lajos

Sweet Charity

Furcsa volt a viszont látás, még furcsább az előadás.
Hiszen olyan régen jártam falai közt a színháznak.
S, bár a falak a régiek, sok-sok új arc mit ott lelek.
Ami nem baj, mert az élet, változást hoz mindenkinek.
Öröm volt hát újat látni, és a régit újra látni.
Így esett, hogy a színdarab, a szívemre oly furcsán hat.
Örömlányok életébe, leshetett a lelkem itt be.
És, ki szökni innen akar, hasra esik igen hamar.
Hiába a tiszta lélek, szívből jövő szép érzések.
Csalódás és könny a vége, ízekre törik a szíve.
Talpra állni mindig, újra! - a kis darab ezt sugallja.
Talpra állni, nem feladni! – meddig lehet ezt ki bírni?
Meddig lehet úgy kiégni, mikor nincs cél immár semmi?
Mikor minden remény, álom, tova tűnik a láthatáron.
Mondják: sorsunk kezünkbe van, jövőnk épül a múltunkban.
Mit ott vetünk, azt aratjuk, a darabban ezt is látjuk.
És a hibát, mit ott ejtünk, életen át nyögi lelkünk.
De, a múltban ki volt velünk, miért nem fogta a kezünk?
Miért lettünk partra téve, leszakadva egy életre?
Ki vétkezett, hogy az élet, ily csapdába zárhat lelket?
Nem feladni! Helló élet! – egyre küzdök tovább véled.
Száll az ének, táncra lépnek, boldogságért mind küzdenek.
Fordítanánk életünkön, van e esély rá e földön?
Lala

Badri Beghdadi

Vitéz lélek című darabról ( Csabagyöngye 2021/08/31)
Az első rész felrázott, a második felébresztett, a harmadik pedig leigázott. Egy csokor virág összekötve egy kereszthez,
egy bölcs és egy koporsó tolakodnak egy bizonyos idő során , egy piros-bojtos zöld sapka és egy szamár között, egy bűn visszatér hogy a szerelem újra győzzön .
B. Badri

marjorie

Direktor Úr, Boldog születésnapot!!!

József

Tisztelt Jókai színház!

Kívánom, hogy váljon valóra amit a Trianon című előadásban kívántak! Legyen szólásszabadság, minden ember megölelje egymást, legyen ez egy gyönyörű szép ország, a mi országunk!
Köszönöm az előadást, 10/10!

Vendég

Jó az oldal!
Boldog Karácsonyt kívánok Mindenkinek! Üdv :Vendég

Krucsai Jánosné

Kedves Jókai színház!
Most volt első alkalmam látni békéscsabai színi előadást. Köszönöm az élményt! Remek szinészek fantasztikus előadás! Krucsainé, Budapest

Oldalak