A Békéscsabai Jókai Színház kiemelt figyelmet fordít arra, hogy jelnyelvi tolmács közreműködésével segítse egy-egy színházi előadás megértését siket és nagyothalló nézőink számára. A dzsungel könyve előadásunkat Vörös Zsolt jeltolmács segítségével tekinthették meg nézőink. Az előadás előtt beszélgettünk.
– Mennyire kell mást – vagy többet – tudnia egy jeltolmácsnak, ha színházi előadás tolmácsolására vállalkozik, mint egyébként?
Színházi tolmácsolást 2-3 havonta végzek, és az teljesen másfajta tolmácsolást igényel. Itt nem egy-két embert kell tolmácsolnom, hanem akár több embert is egyszerre, és mivel a hallássérültek legtöbbször engem néznek mimikával, testjátékkal, gesztusokkal kell érzékeltetnem, ki és milyen hangulatban mondja a szövegét; ez nincs meg a hétköznapi tolmácsolásban! Nemcsak a szereplők szövegét, hanem a karaktereket, a darab hangulatát, sodrását is át kell adnunk nekünk, tolmácsoknak. Három éve részt vettem egy színháztolmács képzésen, melyet két kiváló és elismert brit szakember tartott. Megmutatták, hogyan lehet a siket emberek számára is élményszerűvé tenni a közvetített tartalmat.
– Milyen eszközöket használhat?
Színházi tolmácsolásnál a karakterek, az érzelmek, a zene átadásához szükséges a mimika, a testbeszéd és a művészi jelelés. A tolmács a közvetítés eszközévé válik: átadja magát az előadásnak, minden rezdülése a színpadi történéseket követi. Szép feladat, de nagyon jó memória és bátorság kell kiállni több száz ember elé.
– Mennyit kellett készülnie A dzsungel könyve című előadásra?
A dzsungel könyvéből ez lesz a harmadik tolmácsolt előadásom, így most elég volt egy hét átnézni és visszaemlékezni, mit hogyan csináltam korábban. A legelső pécsi előadásnál három hetem volt felkészülni. Persze, az élő játéknak mindig megvan a varázsa, ami a jeltolmács számára egy csomó meglepetést tartogathat. A szövegkönyv és az előadás sok ponton eltérhet, fel kell lélekben készülni a tévesztésekre, sőt, az átfogalmazásokra is.
– Mire felkészül, megtanulja az egész előadást?
A szövegkönyvet úgy 70-80%-ban tudom, zenés daraboknál viszont az összes dalt megtanulom jelelve is. Előfordul, hogy egy-egy színész néha nem teljesen követi a szövegkönyvet, ilyenkor azt jelelem, amit mond, mert a siket nézőknek ugyanazt az élményt kell kapniuk, amit a halló nézőknek.
– Mi dönti el, hogy egy előadás alkalmas-e a jeltolmácsolásra?
Elsősorban a történet és a benne szereplő karakterek. Eddigi tapasztalataim alapján a legjobban a zenés darabokat szeretik a siketek, különösen a látványos, táncos előadásokat. Nagyon fontos a darab sodrása, lüktetése. A siketek szeretik és élvezik a „vizuális” ritmikát.
