A nyolcvanas évek elején kopogtatás nélkül szakította be egy fiatal, mást akaró nemzedék élén a kortárs magyar irodalom ajtaját Zalán Tibor. Szabad volt és iszonyúan tehetséges, nem vett tekintetbe semmilyen szabályt, normát, uralkodó ízlést, konvenciót: az avantgárd mindent elsöprő energiája hatotta át formabontó, kísérleti, vizuális verseit. Zalán estje a Literárium színpadán november 16-án, 20 órától a hasonlóképp szabad és független Romengo együttes két tagjának kíséretében kivételes élménynek, emlékezetes találkozásnak ígérkezik.
A pálya kibontakozása aztán hamar világossá tette, hogy a csillapíthatatlan újító lendület mögött érzelmes szív lapul – az idén négynyelvű kötetben újra kiadott és néhány akvarell (1986) szabadon áradó, gyönyörű elégiái e költészet másik „arcát” is elementáris, átütő öntörvényűséggel villantották fel.
A kiteljesedő Zalán-líra kettőssége később húszegynéhány verseskötetben nyeri el azonnal felismerhető, összehasonlíthatatlan karakterét, miközben esszéivel, hangjátékaival, dráma- és mesekönyveivel, valamint háromtételes regényciklusával (Papírváros, 1998, 2002, 2013) az életmű sokoldalúsága is feltárul egyre bővülő olvasótábora előtt. Zalán Tibor konok, hajlíthatatlan alkat, első nyomtatásban megjelent versétől kezdve saját útját járja a kortárs irodalom változó trendjeitől, futó divatjaitól függetlenül. Talán ezért lesz e karakteres, sokrétűen gazdag pálya olyan vitathatatlanul, meggyőzően hiteles.
Forrás: müpa
