“Ha nem vagyok színpadon két, három hétig, már elvonási tüneteim vannak”

Az én történetem

Anyukámnak köszönhetem az érdeklődésemet és a tehetségemet is. Ő szeretett volna színésznő lenni, de akkoriban, mikor fiatal volt (az 50-es években) faluhelyen nehéz volt kitörni a mindennapi élet nehézségeiből. De mikor már megszülettem minden színdarabot, operettet, filmet meg kellett néznünk a televízióban. Azt szoktam mondani, hogy az anyatejjel szívtam magamba a színház szeretetét.

Régebben, kb. 25 – 30 évvel ezelőtt még az Operettszínházban dolgoztam, de gyakran vendégszerepeltem a Békéscsabai Jókai Színházban operettekben, sőt koreografáltam színdarabokat (pl. Szidike lakodalma). Nagyon megszerettem a várost és a színházat. 7-8 éve pedig állandósult az ittlétem és már nem tartom magam egyáltalán „vendégnek”.

Ha nem vagyok színpadon két, három hétig, már elvonási tüneteim vannak. Létszükséglet.

Talán legjobban az általam írt és rendezett mesedarabokra vagyok a legbüszkébb. Azon belül is a Kukac Kata kalandjaira, a Rigócsőr királyfira és a Hagymácskára. Mindhármat Kocsák Tiborral közösen írtuk.