1974-ben született Budapesten. Itt éli gyerekkorát, ám a tizenötödik születésnapját már Bécsben ünnepli. Ahogy a neve is sugallja, magyar származású. Színészdinasztia sarja, a színház bűvöletében cseperedik fel.
A nagymama, Madaras Vilma komikaként éppen a Vidám Színpadon aratja a babérokat az ötvenes-hatvanas években, nagypapája, Szalma Sándor többek közt a kecskeméti színtársulat elismert tagja. Édesapja színpadi show-kat szerkeszt, édesanyja pedig énekesnő. Hogy Dorotty miért nem folytatta a „családi hagyományokat", így válaszol: "Túl sokat kérdeztek gyerekkoromban, hogy nem akarok-e én is színpadra menni. Elegem lett. Inkább állatorvos akartam lenni. Aztán 16 esztendősen mégis hirtelen rám tört a vágy a színészet iránt. Meg voltam győződve arról, hogy mindenütt rám várnak a világot jelentő deszkákon. 19 évesen írtam egy színdarabot, amelyről ma ezt nem merném kijelenteni. A „művet" bemutatta egy amatőr színjátszó csoport, ahol egy profi rendező mellett társrendező lehettem. Így kezdődött".

Ám előtte még Dorotty befejezte gimnáziumi tanulmányait a császárvárosban, majd beiratkozott az egyetemre a színháztudomány-olasz szakon. Az ott eltöltött egy év – ahogy fogalmaz – szinte „kiszárította”. Ezért otthagyta, s – a sikeres felvételi vizsga után – átköltözött Frankfurt am Mainba, ahol színházrendezést tanult a Zene- és Színművészeti Főiskolán.

2000-ben diplomázott, azóta „freiberufliche Regisseurin" azaz szabadfoglalkozású rendezőnő. A németen kívül beszél olaszul és angolul. No meg – pici bájos akcentussal – természetesen magyarul. Számos sikeres produkció létrehozója, főleg német nyelvterületen. Az elmúlt esztendők során prózát, operát, musicalt és operettet egyaránt színpadra állított. Csak néhány cím a listáról: Paul és Paula (kortárs német opera), A cigánybáró, A mosoly országa, Az utolsó tekercs, Diszkó disznók, És te szépségem, igen, igen, te. Az utóbbit – Mikó István meghívására - a soproni Petofi Színházban vitte színre.

Dorotty úgy gondolja, legfontosabb rendezései Németországban a Theatrum non Gratum (Nemkívánatos Színház) elnevezésű csapathoz fűződnek, amelyet ő hozott létre. Velük mutatta be Pasolini: Orgia című darabját, illetve Strindberg drámáját, a Júlia kisasszonyt.