Július 14-én az Ökrös Band virtuóz magyar cigányzenekar koncertjére várjuk a kultúrát kedvelő közönséget a TeÁtriumba! A zenekar célja, hogy tevékenysége révén a rendelkezésére álló eszközökkel előmozdítsa a magyar népzenei, cigányzenei kultúra megismerését, valamint annak megőrzését. A magyar és cigány autentikus valamint a feldolgozott népzene, a magyar nóta megőrzése, ápolása, illetve a fiatal generációval való megismertetése. Jelmondatuk: "Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Belevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahová másképp nem férkőzhetünk." Kodály Zoltán Zenekar tagjai: Zenekar jelenlegi tagjai magasan képzett művészek, a magyar zenei élet kiváló zenészeiből alakult. Néhányunk magas színvonalú szakmai munkáját, valamint az általunk képviselt műfaj gondozásáért tett fáradozását magas állami kitüntetésekkel ismerte el a Magyar Állam.  -Ifj. Ökrös Tibor előadóművész a zenekar vezető prímása -Ökrös Tibor Magyar Ezüst és Arany Érdemkereszttel kitüntetett előadóművész a zenekar prímása és művészeti vezetője -Ökrös András előadóművész művészeti asszisztens, zenekari tag (nagybőgő)  -Gáspár Rudolf előadóművész a zenekar szólistája és tagja (cimbalom) -Horváth Péter előadóművész a zenekar tagja (brácsa) -Ökrös Károly Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett előadóművész a zenekar szólistája és tagja (klarinét) Az előadás 20.30 perckor kezdődik, ingyenes, ám – a helybiztosítás miatt – regisztrációhoz kötött. Regisztráció a www.jokaiszinhaz.hu oldalon, a Jókai Színház jegyirodájában, illetve a 06/66/519 – 550-es telefonszámon hétköznap 8.30 és 17 óra között. https://jokaiszinhaz.hu/koszonjuk-bekescsaba-nezoi-regisztracio

Rendkívüli évad elé néz színházunk 2020-2021-ben, hiszen a tavaszi időszak utolsó előadásait pótoljuk, miközben a tervezett darabok kimunkálásába fogtunk.

A vírus elleni sikeres védekezést Színházunk is szeretné megköszönni, így ingyenes nyári estekre várjuk a kultúrát kedvelő közönséget a TeÁtriumba! Július 13.  Zenés színház az egész világ – a Turay Ida Színház művészeinek műsora Július 14.  Az Ökrös Band virtuóz magyar cigányzenekar koncertje Július 15.  A közönség Szín/házhoz megy – a Békéscsabai Jókai Színház művészeinek ZENÉS válogatása a Színház házhoz megy program nagy sikerű sorozatából Július 16. „A női lélek rejtelmei” tárulnak fel Verdi, Puccini, Kálmán Imre, Lehár, Johann Strauss dallamaiban Benedekffy Katalin Prima-díjas koloratúrszoprán előadásában. Július 17.  Händel, Mozart, Vivaldi… – barokk és romantikus muzsika Galambos Hajnalka és Rázga Áron estjén Július 18.  Ady szerelmei – Tomanek Gábor és Nagy Erika irodalmi műsora, közreműködik Tábor Lajos Július 19.  A férfi és nő A. P. Csehov színházi szemüvegén keresztül – előadja Nagy Enikő és Jantyik Csaba Július 20.  Bye-bye, Gulyi! Gulyás Attila búcsúkoncertje. Valamennyi előadásunk 20.30 perckor kezdődik, ingyenes, ám – a helybiztosítás miatt – regisztrációhoz kötött. Regisztráció a www.jokaiszinhaz.hu oldalon, a Jókai Színház jegyirodájában, illetve a 06/66/519 – 550-es telefonszámon hétköznap 8.30 és 17 óra között. Ne felejtsék el bérleteiket sem megújítani, amire augusztus 25-től szeptember 18-ig lesz lehetőségük! https://jokaiszinhaz.hu/koszonjuk-bekescsaba-nezoi-regisztracio    

Méltósággal viselt betegség után hunyt el Kun Zsuzsa rendező, aki 1973 és 1976 között színházunk ügyelője és rendezőasszisztense volt, majd a Magyar Televízió szegedi körzeti stúdiójának szerkesztőjeként, főrendezőjeként dolgozott, később a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a budapesti televíziózás egyik legismertebb alakjaként a Reggeli, a Frizbi, a Dáridó és a Friderikusz Show meghatározó alkotója volt. Felkai Esztert, Déryné- és Jászai Mari-díjas színésznőt, koreográfust, színházunk örökös tagját kérdeztük közös munkáikról: „Egyik legelső, talán legkedvesebb emlékem Zsuzsáról: tüneményes, mackós alkatú fiatal lány volt, rögtön jóba lettünk. Valentyin Katajev: A kör négyszögesítése című komédiájában a táncok koreográfiáját én készítettem, amelyben a segédszínészek táncoltak is a függöny előtt. Zsuzsát az alkata nem épp erre predesztinálta… Így aztán azt találtam ki, hogy üljenek le a színpad szélére, és az orosz tánc elemeit felhasználva csak a kezük és a lábuk járt, de így is hatalmas sikerük volt. Később segédrendezőként Kaló Flórián: Négyen éjfélkor című darabjának színrevitelekor Orbán Tibor mellett instruált bennünket, és olyan előadást hozott létre, hogy százötvenszer játszottuk a Tiszántúlon. Békéscsabán Sík Ferenccel dolgozott, nagyon jó munkakapcsolat volt köztük. Ezután végezte el a rendező szakot. A vizsgafilmje főszerepére kért fel, amit Hervay Gizella Zuhanások című kötetéből rendezett. A férjem, Gálfy László hívta őt Szegedre rendezni. Zsuzsa később készített is róla egy filmet, Laci akkor kapta meg a Jászai Mari-díjat. Békéscsabára is visszajárt, 1991-ben a Bubust rendezte, 1998-ban pedig az Acélmagnóliákat, de a jutalomjátékomra is visszatért. Aki a tehetséget szerette, az imádta Zsuzsát.” Színházunk tisztelettel őrzi meg Kun Zsuzsa emlékét.                                                                                               (Szilágyiné Szabó Ágnes)

A Békéscsabai Jókai Színház TeÁtriumában június 29-én este 8 órától bemutatásra kerülő Két összeillő ember című zenés színmű a kialakult időjárási helyzetre való tekintettel elmarad. Az elmaradt előadás esőnapja július 3-a. A ma esti előadásra megváltott jegyek beválthatók a július 3-i vagy 4-i előadásokra, illetve igény szerint visszaválthatók. Szíves megértésüket köszönjük!

Május óta Egyed Zoltán az OISTAT Magyar Központjának elnöke. A Békéscsabai Jókai Színház díszlettervezőjét a karantén idején online választották meg, és elnökségi tag lett Vámos Zoltán operatőr, videótárvezető is. A színházi díszlet- és jelmeztervezőket, designereket, szcenikusokat tömörítő szervezet jelentőségéről Egyed Zoltánt kérdeztem. Az OISTAT (Szcenográfusok, Színháztechnikusok és Színházépítészek Nemzetközi Szervezete), célja a színházi szakemberek összefogása az egész világból. 1968-ban hozták létre hét ország közreműködésével, köztük Magyarországgal. Azért kiemelkedő, mert egy olyan egyesületről beszélünk, amelynek az alapítói között a vasfüggönyön innen és túl elhelyezkedő országok is szerepelnek. Így a magyar szakemberek be tudtak csatlakozni ennek a szakmának a nemzetközi vérkeringésébe. Bár a vasfüggöny ma már nem létezik, ez a fajta kulturális nyitottság, a másik megismerésének igénye még ma is nagyon fontos része az OISTAT szellemének, és ugyanúgy aktuális ma is, sőt talán még aktuálisabb, mint mondjuk 30 vagy 50 éve, hiszen ma – a technikának hála – olyan közel jöttek más kultúrák, hogy szinte karnyújtásnyira vannak egymástól – mondta Egyed Zoltán. A díszlettervező művészetével már többször elvarázsolta a közönséget, legutóbb az Egri csillagok, Várkonyi Mátyás és Béres Attila történelmi musicalének bemutatójára alkotott csodálatos virtuális világot, „kiterjesztett valóságot” a színpadra. Elárulta, hogy számára az OISTAT Tajvanban kezdett „megnyílni”, akkor ismerte fel, mit is jelent ez az együttműködés. 2017-ben Vámos Zoltánnal együtt részt vett az OISTAT világkongresszusán, ahol – mint fogalmazott – „a szélrózsa minden irányából, számtalan országból voltak jelen szakemberek, az egésznek mégis családias, baráti légköre volt”. Tényleg azt érezted Tajvanban, hogy ezek az emberek szakmailag és emberileg is nyitottak egymásra, és képesek az együttműködésre a nyelvi és kulturális sokszínűség mellett is. Számomra nagyon sokat jelent a Böröcz Sándorral való kapcsolat, aki a korábbi elnök volt, és a személyisége által valahogy „megfertőzött" engem is, Vámos Zolit is ezzel az egésszel, és nagyon szépen egyengette az OISTAT Magyar Központjának eddigi működését. Tavaly nyáron részt vettem a Prágai Quadriennálén, ahol hetven nemzet színházi szakemberei találkoztak. A fórum engem abban erősített meg, hogy látni kell, a technika hogyan vonul be az élet minden területére, természetesen a színházba is. Amit hallottam, kíváncsivá tett, hogy az új technikával mi mindent lehet kezdeni.  Az OISTAT főleg előadóművészeti, színházi szakembereket tömörít, de működik oktatási, tudományos és színháztörténeti szekciója is. Tagja többek között a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Országos Színháztörténeti Intézet és a Békéscsabai Napsugár Bábszínház. Mint kiderült, a szervezet nagy előnye volt, hogy benne a szakemberek már akkor kiválóan tudtak együtt dolgozni, amikor (a szocializmusban) még nem volt egyszerű az utazás. A szakmai együttműködés fontos része azóta is a párbeszéd, ahol új irányzatokat ismerhetnek meg, a szakmák közötti találkozókon megoszthatják tapasztalataikat. Az elnökké választás komoly siker, elismerés, némi kárpótlást jelenthet a járvány miatt elmaradt három bemutatóért, amikre itthon és külföldön tervezett díszletet Egyed Zoltán. Mégsem haragszik nagyon a vírusra, úgy véli, arra jó volt, hogy az ember regenerálódjon, lelassuljon kicsit. Az előadásokba fektetett munkát persze sajnálja, de tudja, hogy tovább kell lépni; jó érzéssel tölti el, hogy a home-office időszaka után végre nyitott a színház, újra lehet a kollégákkal, az emberekkel találkozni, ami már mindenkinek nagyon hiányzott. Niedzielsky Katalin Fotó: Vámos Zoltán        

Óriási vita alakult ki a napokban a Színház- és Filmművészeti Egyetem működési átalakítása körül. Ahhoz, hogy megértsük az átalakítás időszerűségét, föl kell tennünk egy egyszerű, ám annál mélyebben gyökerező kérdést: Miért nem szerződnek vidéki színházakhoz az egyetemen végzett színészek? Ez a látszólag egyszerű kérdés egy sor olyan problémára hívja fel a figyelmet, melyeknek orvoslása nagyon is időszerű. Mi a baj a vidéki színházakkal? Miért degradáló a friss végzősöknek Magyarország csodás nagyvárosaiban szórakoztatni és nevelni az embereket? Azokat, akiknek adójából elvégezhették az egyetemet és hódolhatnak a színjátszás nemes hivatásának? Miért értékelik jobban azt, hogy Budapest egyik eldugott utcájában független színházat játszanak, mint hogy ámulatba ejtsenek több ezer embert a szépen felújított színházaink egyikében? A 21. század egyik kulcs fogalma a mobilitás. A munkaerő, a tőke szabad mozgása az Európai Unió egyik alapköve. Ma már bárki vállalhat munkát elképzeléseinek, álmainak megfelelően akár az országhatáron belül, akár kívül. Ezzel a lehetősséggel igen sokan élnek is épp úgy a szellemi munkát végzők körében, mint a fizikai szakmák területén. A mobilitás szabadságot ad, a terület, a hely nem akadályozza az embereket céljaik elérésében. Vidéki színházigazgatóként viszont több éves tapasztalatom, hogy a SZFE végzősei nem mozdulnak, vagy csak igen kis százalékban. A hallgatók kilencven százaléka Budapesten marad és független társulatoknál, a tanáraik által vezetett színházaknál vagy szinkron színészként folytatják tovább. Itt a valós probléma az arányokkal van. Semmi baj sincs a függetlenekkel, az alternatív társulatokkal, de elnyelik a hallgatók jó részét, ami mégiscsak elgondolkodtató. Legalább azt látnánk, hogy a különböző televíziós műsorok sorozataiban meghatározó szereplőkké válnának, de ott meg főleg az amatőrök dominálnak. Vidéken is van kultúra, van élet, és ami a legfontosabb: vannak emberek, akik szeretik és szomjazzák a színházat. Sőt, meg merném kockáztatni, hogy még hálásabb is a közönség, hiszen mostohatestvérként vannak kezelve, és ha olykor-olykor fővárosi előadást láthatnak, sokkal, de sokkal jobban értékelik azt. Személyes tapasztalatot is említenék: nemrég a Bánk bán bemutatásához Melinda szerepére kerestünk színésznőt. A szereplőválogatásra egyetlen hallgató sem jött el az egyetemről, annak ellenére, hogy ismert, fiatal, tehetséges rendező vitte színre. Ebből is látszik, hogy az egyetem vidékellenessége nem személyhez kötött, hanem egyértelműen gondolkodáshoz. Évek óta jönnek friss végzősöktől ajánlások Kaposvárról, Marosvásárhelyről, hogy szívesen dolgoznának velünk, de a Színművészeti Egyetem friss diplomásaitól eddig még soha nem érkezett ilyen jellegű megkeresés sem hozzám, sem más vidéki színházakhoz. Vidéken igenis lehet szakmát tanulni, új dolgokat kitalálni és kipróbálni, sőt lehet színházi forradalmat csinálni, mert minden megvan hozzá, ami csak kell. De ehhez szakítani kell a fővárosi kultúrelit szűk látókörű gondolkodásával. Ehhez bátor szív és tenni akarás kell. Kíváncsiság kell és végtelen alázat a közönség iránt. Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója