“Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek” – heltai jenő

Az én történetem

Már 6 évesen részt vettem az iskolai karácsonyi műsorban, ott találkoztam először nézőkkel. Onnantól jöttek a vers és mesemondó versenyek, irodalmi színpad. Hamar eldőlt, mit szeretnék egy életre hivatásnak.

Érettségi után jelentkeztem egy színi suliba, de egy év után kiderült számomra, hogy már szeretném kipróbálni magam a deszkákon is. Ekkor hallottam, hogy Békéscsabán a színházban erre van lehetőség az oktatás mellett. Így hát jelentkeztem.

Mindig is szerettem csapatban dolgozni, közösen, kreatívan létrehozni valamit ami csak a miénk.

Mindig más karakterébe bújni, megfejteni azt. Emellett hatalmas adrenalin löketet ad napról napra kiállni a nézők elé, együtt a többiekkel koncentrálva a maximumot kihozni az estéből.

Szerepek, amelyek a legemlékezetesebb számomra a Békéscsabai Jókai Színházban:

• Tamási Áron: Énekes madár-Kömény Móka
• Gogol: Revizor-Hlesztakov
• Fazekas Mihály: Lúdas Matyi-Matyi
• Moliére: A fösvény-Harpagon inasa
• Ivan Kusan-Tasnádi István: Balkán kobra-Adam Zsazsics
• John Steinbeck: Egerek és emberek-Curley
• Árni Ibsen: Mennyország-Beggi

Heltai Jenő gondolatát osztanám meg, ami szerintem minden színészre igaz, hiszen játszik:“Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek.”

Díjaim

• Megye színművésze (2011)