Értük – és velük!
Elfogadás, művészet, szeretet.
Angyalok szárnyalása jótékonysági est – neves művészek és fogyatékossággal élő fiatalok közös műsora

A Békéscsabai Jókai Színház először 2011-ben jelentkezett az Angyalok szárnyalása gálával – ezzel a különleges, az országban egyedülálló kezdeményezéssel, melyben ismert művészek és értelmileg akadályozott, intézményi ellátásban részesülő fiatalok közösen léptek színpadra. Egy est, mely nem csupán értük, hanem velük együtt valósul meg. A gálán fellépő gyermekek és fiatalok többségében az 1979-ben alapított Gyöngyház Integrált Szociális és Gyermekvédelmi Központ Békés Vármegye intézményének bentlakásos részében élnek, néhányan pedig a nappali ellátást veszik igénybe. Tarsoly Krisztina színművésznő, az estek megálmodója és rendezője mesél a kezdetekről, a munkafolyamatról és a gálák esszenciájáról:

„Az első találkozáson beszélgettünk, ismerkedtünk egymással, egymás életével. Kezdetben a játékos feladatokból és élettörténetük apró részleteiből összeállt egy műsor, mellyel megnyithatták azt a közösségi teret, ahol a saját élményeikből készült fotók voltak láthatóak. Így alakult meg a fogyatékossággal élő fiatalokból az „Életszínház”, „Csepp a tengerben” néven. Annyira szerették ezeket a foglalkozásokat a fiatalok, és olyan jól sikerült az első fellépés – amit még több hasonló kiállításmegnyitó követett -, hogy szerettünk volna közösen egy nagy álmot megvalósítani, egy egész estét betöltő gálaestet, egy színházi előadást létrehozni.

A színház önmaga is érzékenyít. Ennek a gálának nem is lehetne alkalmasabb helyszíne, mint egy ilyen összművészeti hely, ahol mindenki a lelkével, lelkéből ad.

A közös munka elősegíti a fiatalok társadalmi integrációját, megismerik önmagukat, nő az önértékelésük és önérvényesítő képességük a pozitív visszacsatolásnak köszönhetően, javul az életminőségük, fejlődnek és erősödnek szociális kapcsolataik, alkotóképességük és gondolkodásuk gazdagabbá válik. A velük együtt fellépő művészek a közélet elismert szereplői, így a próbák során kialakuló interaktív kapcsolat megkönnyíti a társadalmi életben előforduló előítéletek csökkentését.

Kiemelten fontos, hogy a nézőkben felkeltsük az érdeklődést a fogyatékossággal élő emberek értékei iránt, hiszen jól tudjuk, hogy a „másság” elfogadásához az út a megismerésen, a saját pozitív tapasztalaton át vezet. A nyilvános rendezvény szenzibilissé teszi, érzékenyíti az est megvalósításában együtt tevékenykedő személyeket és az est nézőit egyaránt. A sok elismerő visszajelzés mellett, fantasztikus, fölszabadító érzés, amikor egy gála után művészek, vállalkozók és magánemberek keresnek meg bennünket, hogy szeretnének csatlakozni ehhez a munkához, hogy valamilyen formában segítsenek, mert így egyre bővül az a kör, akiket meg tudunk szólítani.

Minél több emberhez érünk el, annál nagyobb az esély, hogy ezeknek a fiataloknak a hangja is hallhatóvá válik, és talán annál könnyebben tud ez a fajta integráció társadalmi szintre emelkedni.

Rohanó világunkban nagyon nagy szükség van ráébreszteni az embereket az igazi értékekre. A színház az itt és most pillanata. Semmivel sem lehet pótolni. Az „Angyalok Szárnyalása” egy egyedülálló színházi élmény. A mai kor robbanásszerű technikai fejlődésével és a virtuális világ térhódításával szemben ez egy letisztult, sallangmentes, emberi színház. Nagyon fontos a fiatalok képességeinek és határainak feszegetése úgy, hogy megmutathassuk, hogy sokkal többre képesek, mint azt gondolnánk. Ők megőrizték őszinte gyermeki énjüket, és így is léteznek, játszanak a színpadon. Ezek a fiatalok mindig a jelen pillanatban élnek, amit mi szépen-lassan elfelejtettünk, de újra meg újra megtanuljuk együtt. Örömteli az egész próbafolyamat, és folyamatos tanulás számunkra is.

A személyes visszajelzések és a vendégkönyv sorai megerősítik, hogy a nézőkben sem ér véget az előadás mikor kilépnek a színház kapuján.

Érzékelhetően nőtt a társadalmi felelősségvállalás. Kézzel foghatóan segítőbbé, megértőbbé, elfogadóbbá váltak az emberek, és évről évre nőtt azoknak a személyeknek a száma, akik keresik az egyéni és közösségi segítségnyújtás, a támogatás lehetőségeit.”

Az idei gálán, december 1-jén több mint 90 fogyatékossággal élő fiatal lépett színpadra. A finálé után összezárult a függöny, a taps még el sem halt, de az ujjongó zsivajban már felcsendült a „szokásos” kérdés, mely minden eddigi gála után még ott, a színpadon elhangzik: „Mikor jövünk legközelebb?”