2026. november 3. 18. óra

Váradi Ágnes irodalomtörténész

Herczeg Ferenc legsikeresebb darabjaként aposztrofált Kék róka egy szempontból mindenképpen különleges: szalonvígjáték, vagyis a vígjátékok abba a csoportjába tartozik, ami a francia társalgási drámákkal tart rokonságot, így ebből fakadóan kicsit mindig idegennek tűnik a magyar színházi közegben.

A műfajra jellemző szellemes, pergő dialógusok, amelyekben a néző patikamérlegen adagolt információk útján avatódik be ₋ a Kék róka esetében ₋ egy lehetséges szerelmi affér történetébe, teremtik meg a darab sajátos atmoszféráját. Ugyanakkor a cím a századforduló polgári világát idézi fel bennünk: a kék rókából készített szőrme a korszak egy nőtípusának metaforájaként is értelmezhető, tehát a Herczeg-darab a századelő nődrámáinak sorába tartozik.

E kapcsán az 1917-es dátumot kell kiemelnünk, az ősbemutató időpontját: a Vígszínház fergeteges sikerszériáját Varsányi Irénnel a főszerepben. Így a Kék róka arra is lehetőséget kínál, hogy beszéljünk a század első évtizedeinek színházi gyakorlatáról, vagyis a magyar drámák, szerzők, rendezők és színésznők helyzetéről, a publikum szerepéről. A darabot e pontok mentén fogjuk értelmezni, illetve elhelyezni a magyar színháztörténetben.