Az én történetem

Kislány koromban énekesnő szerettem volna lenni, legalábbis akkor így tudtam megfogalmazni. Jólesik visszagondolni arra az útra, amin végigmentem: felismerni, hogy a színház az, amiben minden téren ki tudok és ki szeretnék teljesedni.

2014-ben kezdtem tanulmányaimat a Színitanházban és végig azt éreztem, hogy nekem itt van dolgom, jó helyre sodort a sors. Azóta nagyon sok szép szerepet játszhattam és hálás vagyok, hogy zenés és prózai darabokban is egyaránt számít rám a színház. 

Nehéz kiválasztani „mérföldköveket” de a Kövérkirály Ilonája, a Sweet Charity és a Három sárkány Tatár Annája meghatározó és szívemnek nagyon kedves szerepei az elmúlt évekből.

Azt mondta nekem egyszer színházunk egyik kiváló portás kollégája, hogy öröm nézni, hogy én minden egyes nap mosolyogva lépek be a kapun.

Boldog vagyok, mert azt csinálhatom, amire mindig is vágytam, és ezt igyekszem sok munkával, önfejlesztéssel és a belőlem adható maximumra való törekvéssel meghálálni a közönségnek.