Az én történetem

Még 1969-ben, az alakuló 25. Színházhoz kerülvén ölelt magához a SZÍNHÁZ! Olyan óriásokkal létezhettem együtt, mint Berek Kati, Haumann Péter, Jordán Tamás, és hát a zenészek: Sebő Feri, Cseh Tamás.

Nyughatatlan természetem hajtott, amatőr együttest alapítottunk. 3 év múltán tudtam, vissza kell mennem a hivatásosokhoz!  Azután 1978-ban visszaszerződtem.

Fölkerültem a Várszínházba.  Innen hívott le az akkori főrendező 1980-ban. De hat fantasztikus évad után következett Győr, majd Pécs- Egyetemi Színpad, azután vendégként jöttem egy-egy szerepre vissza, majd véglegesen!

Kérditek, melyik szerepemre vagyok a legbüszkébb? Hát, ha az ember imádkozik, mit mondhat, hogy melyik imára a legbüszkébb…? Azt, hogy melyikre nem, azt már talán inkább… Az utóbbi jó pár évben, mondjuk, hét-nyolc évben nem volt jelentősebb feladatom, talán kivéve a Tihanytündért, de arra azt mondják, hogy az mese…. Kár. Így az utóbbi idő a magamba fordulás ideje is volt. Talán rám fért…