Az én történetem

Tizennégy éves lehettem, amikor a véletlen úgy hozta, hogy a Békéscsabai Jókai Színházban láttam a Chioggiai csetepaté című előadást. Akkor voltam életemben először „igazi” színházban, de rögtön rabul ejtett, úgy éreztem, megtaláltam a helyem. Ezért is jelentkeztem a Színitanházba, hogy itt folytathassam tanulmányaimat a színházi légkörben.

Az eddigi pályám során nem tudtam igazán kedvenc előadást választani. Mindegyik más, mindegyiknek megvan a maga energiája, mindegyikért másképpen tudok hálás lenni. De egyet tudok, hogy ha nincs az első, akkor most valószínűleg ez a kis szöveg sem született volna meg.

Az első színházi szerelem az életemben Heltai Jenő: A tündérlaki lányok előadás volt Tege Antal rendezésében. 

Egy mottót tartok szem előtt a magánéletben és a munkámban is: „úgy még nem volt, hogy nem volt sehogy”. Ez az egyszerű, de szerintem annál többet mondó gondolat segít abban, hogy mind a színházi, mind a privát teendőim a produktív irányt erősítsék, és a kihívások építően hassanak rám.